A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg. A szerző Sajtos István, a Közgazdasági Politechnikum egyik diákjának édesapja, a Peak alelnöke, MI-üzletágának vezetője.

Az MI szerepe az iskolákban ma a világon a legizgalmasabb oktatási téma. Nem az a kérdés ugyanis, hogy a diákok használják-e a mesterséges intelligenciát, hanem az, hogyan. Az MI nem múló divat, és nem megteremtendő diskurzus, hanem a jelen: olyan természetes része lesz a mindennapoknak, mint az internet vagy a számítógép. Az iskola dolga, hogy erre fel készítse a diákokat, ahogyan az internethasználatot is tanítja. Ebben a kérdésben fontos figyelni a körülöttünk lévő országokban már meghozott döntéseket: Dánia például nyáron úgy döntött, hogy szigorít, az otthon készült dolgozatokat a diákoknak mostantól szóban is meg kell védeniük, az írásbeli vizsgákon pedig az iskolák felügyelik a számítógépeiket. A velük szomszédos Svédországban két év alatt közel hétszeresére nőtt azon diákok száma, akiket meg nem engedett MI-használaton kaptak. A kérdés egyre inkább itthon is napirenden van: egy tavalyi kormányhatározat szerint 2026 végéig minden magyar iskolában meg kell jelennie a mesterségesintelligencia-oktatásnak.

Konkrét felkérés egy szabályzat kidolgozására

A Közgazdasági Politechnikumot sem kerülte el a téma. Ahogy szinte minden iskolában, itt is adódott már olyan vitás helyzet, amikor felmerült a gyanú, hogy egy beadandó MI-vel készült. Ha mar kiderült azonban, hogy nincs mire hivatkozni, hiszen sehol sincs leírva, mit szabad és mit nem. Az ilyen helyzet mindenkit fedezék nélkül hagy: a diákot is, akit egy le nem írt elvárás alapján lehetne elmarasztalni, és a tanárt is, aki egy bizonyíthatatlan gyanúval magára marad. Világossá vált, hogy a kérdést nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni. Nem sokkal ezután az iskola egyik tanára a szülői üzenőfalon keresett egy olyan szülőt, akinek van kompetenciája a mesterséges intelligencia kérdéskörében, és segítene közösen összerakni az iskola MI-szabályzatát. Így kerültem a képbe.

A közös munka elején lefektettünk néhány alapelvet:

• Rendszert adunk, nem merev struktúrát. Az MI-eszközök jönnek-mennek, naponta érkezik újabb világmegváltó frissítés. Ami marad, az a keretrendszer, amely minden helyzetre ráhúzható.
• Oktatunk, nem tiltunk. A tiltás betarthatatlan, és ami betarthatatlan, az igazságtalan a diákkal szemben, a tanárt pedig eszköztelenül hagyja. Nem detektálunk és nem nyomozunk: bízunk a diákokban.
• Nem a nulláról indulunk. Meglévő, nemzetközileg bevált kereteket honosítunk, és a Poli szellemiségéhez igazítjuk őket.
• A cél az MI-írástudás és a felelős használat. Hogy a diákok értsék, mire jó az MI és mire nem, és ki tudják hozni belőle a benne rejlő lehetőségeket. Ez ma már alapvető tudás, aminek a része a forráskritika és a megkérdőjelezés gyakorlata: nem elhinni, hanem ellenőrizni, amit a gép mond.

Párhuzam és mozgatórugók

Ezek az alapelvek nem a levegőből jöttek. Nagy vállalati mesterségesintelligencia-fejlesztéssel foglalkozva, szigorúan szabályozott környezetben építve MI-agenteket, pontosan ugyanezeket az elveket találjuk. Van egy jól ismert vállalati jelenség, a Shadow MI, amikor a munkatársak rájönnek, hogy mesterséges intelligenciával hatékonyabbak, de mivel nem kapnak hozzá eszközt és keretet, ti tokban, a saját előfizetésükkel dolgoznak. A diákok körében ugyanez jelenik meg, és a tanulság is ugyanaz. A titkos használat a legrosszabb, mert nincs kitől kérdezni, nincs mihez viszonyítani és nem tanul belőle senki semmit. Az MI szerepét nem szabad alábecsülni, hiszen felelős használat mellett mélyebb megértést, több forrást, több ötletet és gyorsabb tanulást ad. A diák egyértelműen profitál belőle, és ezt nem szabad elvenni tőle. Nem a nulláról indulunk. Meglévő, nemzetközileg bevált kereteket honosítunk, és a Poli szellemiségéhez igazítjuk őket.

Megoldás: öt kategória, egy kérdés

A nemzetközileg használt AI Assessment Scale (AIAS) keretrendszert illesztettük rá a Poli amúgy is jól definiált feladattípusaira: témazáró, kisérettségi, projektmunka, kiselőadás, csoportmunka. Így szüle tett meg az öt kategória, és minden feladatnál előre kiderül, hogy meddig lehet elmenni az MI-vel:

1. Egyedül csinálom. A munka az első ötlettől az utolsó mondatig a diáké, mert itt kiderül, hogy mit tud ő maga. Ilyen a témazáró, a felelet, az órai fogalmazás.

2. MI-vel tervezek. Az MI segít elindulni: ötletelés, vázlat, kérdések a téma megértéséhez. De amit a diák bead, azt ő írja, az első szótól az utolsóig. Ilyen a házi dolgozat, a házi esszé.

3. MI-vel dolgozom. Az MI munkatárs: szöve get javasol, javít, visszajelez, de a diák dönt, és a végeredményért ő felel. Ilyen a projektmunka és a csoportmunka.

4. MI-re építek. Az MI végzi a munka nagy részét, a diák pedig irányítja: pontos feladatot ad, értékel, összerak. Itt az a tét, hogy jól tudja-e vezetni a gépet. Ilyen a kiselőadás prezentációjának az elkészítése.

5. MI-vel kísérletezem. Itt nemcsak a tananyag ról tanul a diák, hanem magáról az MI-ről is: kipróbálja, összehasonlítja, kritizálja. Ez sosem alapértelmezés, mindig külön feladat.

A rendezőelv egyszerű: ahol a diák tudása a tét, ott nincs MI, ahol viszont az ítélőképessége, ott használhatja, mert azt úgysem csinálja meg helyet te. A kérdés ugyanis nem az, hogy szabad-e MI-t használni, hanem hogy abból mekkora rész a tanulóé. Detektor helyett a diák néhány mondatban beszámol arról, hogyan használta az MI-t, mire, mit vett át tőle, hol tévedett a gép. Sokan erre azt mondják, hogy naivitás, de szerintem nem az. Ha ugyanis egy diák nem értette meg a tananyagot, az úgyis kiderül. A beszámoló nem lebuktatóeszköz, hanem reflexió: ha egyszer le kell írni, tudatosul. A tudatosságból rutin lesz, a rutinból megközelítés, és máris egy tudatos MI-használót neveltünk, aki később a munkahelyén is körültekintően dolgozik.

Tanulságok és előretekintés

A szabályok megalkotása helyett a legnehezebb a kommunikáció volt. Egy ilyen rendszernek ugyan is egyszerre kell szólnia tanárnak, diáknak és szülőnek, mindenkinek ugyanazt kell értenie alatta, mi közben a szülők között ott ül a lelkes MI-rajongó és a mély szkeptikus is. A pedagógusnak sincs könnyű dolga: egyszerre kell szabályoznia és tanítania egy olyan technológiát, amit maga is most tanul.

A legfontosabb kritikus

A kész anyagot megmutattam a lányomnak is, aki örült, hogy végre le lesz írva, hogy melyik feladatnál mit szabad, mert ő is kapott már rosszabb jegyet MI-gyanú miatt. Ráadásul úgy, hogy nem használta, és nem volt mire hivatkoznia. Most már lesz. De jött az őszinte kritika is: szerinte az egész azon múlik, hogy a tanárok tényleg így fogják-e használni, vagyis tanárfüggő lesz. Hiszen ezáltal eszközt adunk a tanárok kezébe, a többi rajtuk múlik. Amikor elmeséltem, hogy plakát is készül, és minden diák színes kártyát kap a kategóriákkal, annyit mondott: cool. Kamasztól ennél jobb visszajelzést nem lehet kapni. Nem gondoljuk, hogy elsőre minden tökéletes lesz. Az első évben biztos adódik olyan helyzet, amire nem gondoltunk, ezért egy év múlva át nézzük az egészet. Ez így kerek: ha a diákoktól azt kérjük, hogy tanuljanak a saját MI-használatukból, akkor nekünk is így kell csinálnunk. Ha pedig ez sikerül, akkor más intézmények is tanulhatnak mindebből.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!