A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.
A diákok nincsenek könnyű helyzetben, mert a technológiai fejlődés miatt úgy tűnhet, hogy roppant nehéz megjósolni, hogy a jövőben milyen készségekre lesz szükség. A World Economic Forum felületén is elérhető egyik előrejelzés szerint 2030-ra a Big Data és az MI-készségek lesznek a legfontosabbak. Ez megállja a helyét? Mit érdemes most tanulni?
Az idézett előrejelzés arra kiváló, hogy irányt mutasson, és olyan indikátorokat adjon, amelyeket mindenki le tud fordítani a saját életére. Az alapvető üzenet úgy tűnik, egyértelmű: a jövőben nem a nagy mennyiségű tárgyi tudás felszedésére kell koncentrálni. A történelemtudománynál például nem az a fontos, hogy ezrével bemagolják a szakemberek az évszámokat, hanem hogy értelmezni tudják a régmúlt történéseinek a kontextusát. Még a második világháború után elindult egy adatforradalom, amelyet egy információ-, majd most egy tudásforradalom követ. Eddig, ha érdekelt egy problémakör, meg kel lett tanulnom a gép nyelvén keresni, hogy megtalálhassam a kérdéseimre a választ. Most a mesterséges intelligencia-asszisztenseknél erre nincs szükség. Emberi nyelven lehet a kérdéseket feltenni, mintha csak egy másik emberrel diskurálnánk. Viszont az MI-től egy kölcsönvett tudást kapunk, azaz ingoványos területre kerülünk, ha csak ezt használjuk. Mi történik, ha leadok egy anyagot a főnöknek, amit a mesterséges intelligencia rakott össze, de kiderül, hogy nem jó? Így kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. A mesterséges intelligencia alkalmazása csak még jobban kiemeli, hogy az emberi tudásnál nincs értékesebb. Mert ha ahhoz a „bölcsességhez”, amellyel a mesterséges intelligencia szolgál, mindenki hozzá tud férni, akkor az lesz a fontos, hogy ki mit tud kezdeni vele és ki tudja jól beépíteni a munkájába. Érdemes felismerni: ha nincs megfelelő saját tudásunk, akkor az MI-t sem tudjuk jól kérdezni és a válaszait sem tudjuk a helyén kezelni.
Az oktatásban mindez egy komoly dilemmát szül: nem világos, hogy mi az az alaptudás, amit feltétlenül át kell adni.
Igen, a legnagyobb buktató, amit el kell kerülni, hogy ne higgyük, hogy az MI miatt nekünk már az elmélyült ismeretekre nincs is szükségünk. Sosem volt olyan fontos, hogy tanuljunk és sosem ért ennyit a munkaerőpiacon a felszedett tudás, mint most.
Emiatt is ijesztő, amikor arról hallani, hogy már az általános iskolások is a mesterséges intelligencia megoldásait használják a házi feladataik elkészítéséhez.
Ez egy fontos téma, hiszen így pont az a gyakorlás maradhat ki náluk, ami segíthetne kialakítani a rendszer szintű gondolkodást. A technológia még szinte gyerekcipőben jár: a széles körben elérhető chatbotok igazán arra jók, hogy abból az óriási tudásból, amihez hozzáférnek, generáljanak egy választ, ami a lehető legvalószínűbben jónak mondható. A chatbotok valójában nem gondolkodnak, ezért sokat számít, hogy a felhasználó mennyire ért a témához, amelyről az MI-t faggatja. Ha én például nem értek a történelemhez, akkor nekem az egyszerű közhelyek is óriási relevációk lehetnek. Fontos, hogy a helyén kezeljük az MI-t: a chatbotok többek közt arra kiválóan jók, hogy inspirációt adjanak vagy hogy az instrukcióink alapján átalakítsanak meglévő szövegeket. A tanárok előtt áll a kihívás, hogy elmagyarázzák a gyerekeknek, hogy ha minden feladatot az MI-vel oldatnak meg, akkor a házi feladataik értéke nulla. Mert a mesterséges intelligenciával a beadandót konkrétan bárki meg tudja íratni. Ha boldogulni akarnak az életben és ki akarnak tűn ni a tömegből, akkor nem hagyatkozhatnak mindenben a gépekre. A kutatók nagyon jól tudják, hogy minél többet tanulsz, annál inkább azt érzed, hogy egyre kevesebbet tudsz, mert mindig újabb dimenziói nyílnak meg a témának, amiben elmélyülsz. Jó lenne, ha ezt az érzést mindenki elsajátítaná. Már csak azért is, mert az MI válaszait nem szabadna kész tényként elfogadni. Azt kell látni, hogy a technológia magában semleges: ha okos ember használja, akkor a technológia is okos, ha nem olyan művelt, akkor a gép is butább.
Vajon lesznek a jövőben olyanok, akik MI nélkül is képesek lesznek ki emelkedő teljesítményre?
Persze, de miért mondanának le a mesterséges intelligenciáról? Az MI bárkinek tud mankót adni, akár úgy is, hogy segít arra fókuszálni, ami fontos. Egy festőnek kiszámolhatja, hogy a következő munkánál mekkora festékmennyiségre lesz szüksége, így gazdaságosan tudja intézni a beszerzést. Festeni ettől még ő fog, nem a gép.
A rendszerszintű gondolkodásra nagy szükség lesz a jövőben. De mi a helyzet az intuícióval, amiről két éve úgy nyilatkozott nekünk, hogy az egyik legfontosabb készségünk?
Az intuíció a valódi felhalmozott ismereteknek egy olyan elegye, amely az adott pillanatban képes jó sugallatot adni. Az intuitív gondolkodás továbbra is egy roppant hasznos képesség lesz, akárcsak a kíváncsiság, amihez nélkülözhetetlen, hogy szeressük, amit csinálunk. A felsoroltak összessége biztos, hogy kardinális lesz az előttünk álló években, főleg egy olyan világban, amit eleve a gyors változások jellemeznek. Egy jóléti társadalomban élünk, ami számos kihívás előtt áll. A lufibeszéd vagy az üres adatok fel sorolása és a ChatGPT-szerű hosszú szövegek nem oldják meg a gondokat. Helyette az emberek oldják meg a problémákat. Vagyis nekik kell a tudást tettekké alakítaniuk.
A humanoid robotok széles körű el terjedésére vajon mikor lehet számítani, amik akár a háztartási munka egy részét is levehetik az emberek válláról?
Bár a rabszolgaság eszméjét ma már nagyon helyesen elvetjük, maga a vágy, hogy valaki más végezze el helyettünk a munka nehezét, nem halt ki belőlünk. Most is rengeteg gépet használunk, hiszen az otthonok természetes része lett például a mosógép, csak ezek a masinák nem emberszerűek. Nyilván eljön az a pont is, úgy 10–15 év múlva, amikor az emberszerű robotok viszonylag megszokott velejárói lehetnek a háztartásoknak. Ez azért is lesz hasznos, mert a társadalmak egyre jobban elöregednek, a fizikai segítség pedig mindinkább tömegigénnyé válik. De mielőtt eljön ez a pont, nyilván más területeken fognak először elterjedni a humanoid robotok. Már most is nagy hiány van orvosokból, nővérekből, tanárokból vagy bizton sági őrökből. A sort pedig hosszan lehetne folytatni. Nem arról van szó, hogy a gépek elvennék az emberek munkáját, inkább arról, hogy a gépek betöltik majd azt az űrt, ami ezeken a hiány területeken tapasztalható, és betölthetnek olyan állásokat, amelyekre jelenleg nincs vagy nagyon kevés az ember. Különösen könnyen megtérül a beléjük ölt tőke, ha olyan pozíciókba kerülnek, ahol óriási helytállásra és teherbírásra van szükség: egy humanoid gép akár a nap 24 órájában is tudna dolgozni egy kórházban, és nyilván emberi segítséggel, de sokak életét tehetné jobbá ha idősekkel beszélget vagy mindig kiosztja (napjában többször) pontosan a gyógyszeradagokat.
Rab Árpáddal a BoschxRicher Innovátorok Napja 2025-ös eseményét követően beszélgettünk.
Rab Árpád
- 48 éves.
- 2003-ban végzett az ELTE-n kulturális antropológusként.
- 2016-ban szerezte a PhD-ját a Budapesti Corvinus Egyetemen.
- A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Információs Társadalom- és Trendkutató Köz pontjában 1999-től tudományos munkatárs, 2008 és 2014 között a szervezet igazgatója.
- 2018-ban lett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.
- Több mint húsz éve foglalkozik a digitális kultúra kutatásával, jelenének és jövőjének megértésével.
Még több értékes tartalom vár!
Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!
