A hazai színházak idei évadvégi kínálata különösen sokféle képet mutat. Van, ahol egy bezárt szoba fojtogató csendje, máshol a Grund hangulata, egy történelmi kihallgatószoba hidege, Gogol groteszk világa, egy irodalmi est bensőségessége vagy éppen egy vacsora alatt elszabaduló vígjátéki őrület lett megidézve a világot jelentő deszkákon.
A Karinthy Színház évadzárása például olyan mély nyomot hagyott, mintha a nyári meleg beköszönte előtt még egyszer ránk zárták volna a színházterem ajtaját. Stephen King pszichológiai klasszikusa, a Tortúra színpadi adaptációja nem engedi el könnyen a közönséget: a rajongás köntösébe bújtatott fogság, a teljes kiszolgáltatottság és az uralkodásvágyba átcsapó gondoskodás fojtogató drámája bontakozik ki a színpadon. A produkció gerincét két igazi színészóriás játéka adja: Annie Wilkes szerepében a Hollósi Frigyes-díjas Balázs Andrea nyújtott borzongató alakítást, míg Paul Sheldont a Jászai Mari-díjas Szabó Sipos Barnabás formálta meg. Az érdemes művészt a nagyközönség szinkronszerepeiről, tévés és filmes szerepeiből ismeri leginkább, ám színészkarrierje az utóbbi években a Soproni Petőfi Színházhoz is kötötte. A Szabó K. István rendezte, Széles Tamás főszereplésével bemutatott Ványa bácsiban például Asztrov doktort játszotta — méghozzá egészen kiválóan.
A Karinthy június 5-i előadása, amelyet az évad utolsó Tortúra-alkalmaként hirdettek meg, különösen emlékezetessé tette a szezon végét. Az évad utolsó nagyszínpadi bemutatója Molnár Ferenc Liliom című drámája volt, amelyet a színház külön is méltó évadvégi állomásként emelt ki.
Ugyanakkor a Karinthyban a nyári szünet után sem áll meg az élet, de a bezártság nyomasztó élményét ősszel egy egészen másfajta dinamika váltja fel. Szeptember 4-én mutatják be Pierre Notte Két néni, ha megindul című darabját Vándor Éva és Kökényessy Ági főszereplésével. Ez a bemutató radikális hangulatváltást ígér: a félelmet felváltja a groteszk szabadságvágy, az izolációt pedig a közös útra kelés élménye.
Műfaji kavalkád
Ha a Szabó Sipos Barnabás alakításai révén is érintett Sopron felé fordulunk, láthatjuk, hogy a Petőfi Színházban a soron következő, 2026/27-es szezonra nem kisebb célt tűztek ki, mint amit a beszédes „A Legek Évada” elnevezés sugall. A nagyszínházi repertoár valóságos műfaji panorámát kínál a látogatóknak: a tervek között szerepel a legendás Hegedűs a háztetőn, Georges Feydeau örökzöld bohózata, a Bolha a fülbe, valamint Tamási Áron klasszikusa, a Vitéz lélek, amelyben Szabó Sipos Barnabás is színpadra lép. A sort Kálmán Imre népszerű nagyoperettje, a Marica grófnő teszi teljessé, bizonyítva, hogy a musical, a komédia, a dráma és a hazai klasszikusok tökéletesen megférnek egymás mellett egyazon tető alatt.
Ha az évadzárás igazi közösségi rítusát keressük, a Vígszínház esetében elegendő egyetlen hívószót kiejtenünk: Grund. Június 14-én a teátrum két alkalommal is műsorra tűzi A Pál utcai fiúk című zenés játékot. A Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián által jegyzett sikerdarabban olyan kiváló művészek lépnek színpadra, mint Fesztbaum Béla, Wunderlich József, Kerek Dávid, Józan László és Csapó Attila.
Ősszel aztán a Vígszínház radikálisan irányt vált, és a Grund otthonos világából a pesti flaszter nyüzsgésébe, a 4-6-os villamos vonalára kalauzolja a nézőket. A 2026/27-es évad legelső bemutatója ugyanis a beszédes című 4-6 lesz. Az előadás a mai magyar fiatalság jövőképét, az érettségi után rájuk nehezedő egzisztenciális bizonytalanságot boncolgatja, miközben arra keresi a választ, mit is jelent napjainkban magyarnak lenni.
Érdekes módon a Pécsi Nemzeti Színház évadzárása is szorosan kapcsolódik ehhez a tematikához. A teátrum június 5-én szintén A Pál utcai fiúk előadásával búcsúztatta a 2025/26-os szezont, az estet pedig egy ünnepélyes közönségdíj-átadóval is megkoronázták. A szünet után a pécsi társulat hatalmas művészi vállalással indít: a 2026/27-es műsorfüzet tanúsága szerint szeptember 6-án Tóth Péter Árgyélus királyfi című daljátéka csendül fel a nagyszínpadon, majd a szezon későbbi szakaszában Móricz Zsigmond, Puccini, Madách Imre és Bulgakov művei mellett a Pécsi Balett előadásai is kiemelt szerepet kapnak.
Politikai dráma a múltból
A Katona József Színház ezzel szemben egy sokkal hűvösebb, intellektuálisan megalkuvást nem tűrő atmoszférával zárja kapuit. Itt nyoma sincs a nyári könnyedségnek; a Kamrában látható Főtitkárok című produkció a nyers hatalmi gépezet belső logikáját tárja fel. Spiró György megrázó dokumentumdrámája olyan élményt nyújt, mintha egy fojtogató történelmi szobában ülnénk, ahol minden elhangzó szónak élet-halál súlya van. A darab június 12-én látható utoljára ebben a szériában, rendkívül erős szereposztásban: Vizi Dávid Kádár Jánost, Elek Ferenc Rákosi Mátyást, Fekete Ernő Rajk Lászlót, Vajdai Vilmos Péter Gábort, Rajkai Zoltán pedig Gerő Ernőt alakítja.
A színházi élet lüktetése a déli országrészben is sajátos ritmust követ. A Szegedi Nemzeti Színházban például a kőszínházi függöny legördülése egyáltalán nem jelent csendet, sőt, a kreatív energiák egyenesen a Szegedi Szabadtéri Játékok felé áramlanak tovább. Bár a 2025/26-os hagyományos évad hivatalosan véget ért, a háttérmunka megszakítás nélkül folyik egészen szeptemberig a most 95 éves, patinás fesztivál keretein belül. Az új, 2026/27-es szezont stílusosan már májusban, a Reök-palota előtti téren, egy zenés gálaműsor kíséretében jelentették be. A nagyszínpadi bemutatók listája lenyűgöző: Verdi halhatatlan operája, a La Traviata mellett érkezik többek között a Líra és Epika című zenés mesejáték is.
Ezzel párhuzamosan a debreceni Csokonai Nemzeti Színház is komoly, határozott művészi üzenettel pozicionálja magát az elkövetkező időszakra. A teátrum elképesztő mennyiségű, összesen 17 új bemutatóval, 15 repertoáron maradó előadással, 7 speciális tantermi produkcióval, valamint a MagdaFeszt megrendezésével vág neki a 2026/27-es évadnak. A szezont az Izzik a galagonya című ifjúsági komédia nyitja meg, amely az ifjúság útkeresési dilemmáit és a közösségformálás fontosságát helyezi a fókuszba.
Lefedik a teljes színházi térképet
Észak-Magyarországon a Miskolci Nemzeti Színház szintén monumentális és gondolatébresztő vízióval indítja el a következő évadát. A sokszínűségre és a bátor rendezői koncepciókra építő teátrum nagyszínpadán Móricz Zsigmond Sárarany című művének színpadi adaptációja adja meg a kezdőlökést. A 2026/27-es műsortervben emellett olyan sokrétű alkotások kaptak helyet, mint Osztrovszkij klasszikus színműve, az Erdő, a Miskolci Balett látványos Diótörő-je, a szívbemarkoló Valahol Európában musical, valamint a felhőtlen szórakozást garantáló Ma este megbukunk című bohózat. Miskolc a teljes színházi térképet lefedi az operától a balettig, a drámától a vígjátékig.
Ebben az átmeneti, évadzáró időszakban különösen izgalmas ellenpontot kínált június 8-án az Átriumban a Conflict Night: Megbékélés és újrakezdés című improvizációs est, amely a választások utáni nehéz beszélgetéseket, családi és baráti eltávolodásokat humorral, empátiával és az újrakapcsolódás reményével vitte színpadra.
Végső soron az évadzárás sohasem egy radikális pont, hanem egy finom átmenet két mély lélegzetvétel között. A Tortúra zárt falaitól eljutunk a két idős hölgy abszurd utazásáig; a Grund meghittségét felváltja a 4-6-os villamos zakatolása, a történelmi drámák feszültsége után pedig már ott vibrálnak a jövő megválaszolatlan kérdései. A függönyök legördülnek ugyan, de a színház sohasem némul el teljesen, csupán egyetlen pillanatra megtartja a levegőt, hogy ősszel még nagyobb erővel szülessen újjá.
