magány Archívum | Diplomátszerzek

Huszonöt éve a hallgatók lelki egészségéért a Debreceni Egyetemen

A Debreceni Egyetem vezetése 2001 októberében döntött arról, hogy a nyugat-európai felsőoktatási intézményekhez hasonlóan, az egyetemi integrációt követően elindítja saját mentálhigiénés programját. A feladattal Berényi András klinikai és addiktológiai szakpszichológust bízták meg, aki mellé az ország első egyetemi polgári szolgálatosaként csatlakozott Juhász Béla Szilárd.

– 2001 októberében jártunk, amikor Béla megkeresett azzal, hogy polgári szolgálatos szeretne lenni. Én éppen készültem munkába állni a Debreceni Egyetemen, és felvetettem neki, hogy nincs-e kedve velem tartani ezen az új úton. Végül egy nagyon jó egymásra találás lett ebből, és 2002 januárjától már együtt kezdtük el felépíteni, kialakítani az egyetem mentálhigiénés programját – emlékezett vissza Berényi András, a DEMEK vezetője.

A kezdeti időszak igazi „hőskorszak” volt. Elsőként a Főépület földszintjén kapott helyet a szolgálat, majd átköltöztek a Mikszáth Kálmán utcai oktatói lakásba, hogy elkerüljék a hallgatók stigmatizációját. A fiatalok megszólítására szórólapokat, plakátokat terjesztettek, kortárs segítő hálózatot építettek ki, filmklubot, előadásokat és beszélgetéseket szerveztek, valamint elindították a Szalmaszál elnevezésű hétvégi, mobiltelefonról is hívható lelkisegély telefonszolgálatot is.

– Péntek este hattól hétfő reggel hat óráig működött a szolgáltatás. Az ügyelők számára szerveztünk egy képzést is, hogy minden munkatársunk kompetens legyen. Annyira újszerű volt ez a kezdeményezés, hogy az egyetem nem győzte fizetni a telefonszámlát, ezért csak egy évig működött a szolgáltatás. Még egy újságcikk is megjelent, hogy a sikeres működése miatt szűnt meg a Szalmaszál – mesélte Juhász Béla mentálhigiénikus-addiktológus szakember, a Lelkierő Fiatalon a Fiatalokért Egyesület elnöke.

A szakemberek gyorsan felismerték, hogy a tiszta pszichológiai tanácsadás, a szemlélet és módszertan önmagában nem elegendő: komplex, úgynevezett bio-pszichoszociális és spirituális támogatásra van szükség. Mivel a Debreceni Egyetem oktatási intézményként szociális jellegű ellátásokat közvetlenül nem biztosíthatott, 2003-ban a munkatársak és kortárs segítők létrehozták a Lelkierő Fiatalon a Fiatalokért Egyesületet.

Az egyetemi program és a civil szervezet együttműködése olyan új ellátási formákat tett lehetővé, mint a pszichiátriai és szenvedélybeteg közösségi ellátás, a támogató szolgálat, a speciális alacsony küszöbű éjszakai prevenciós/party szervíz szolgálat a Lovardában vagy éppen az első Braille-nyomtató megpályázása a könyvtár számára.

– A kezdetektől fogva egy komplex pszichoszociális ellátás kialakításának a terve volt a fejünkben: ahol nemcsak mentális, hanem szociális jellegű segítséget is kaphatnak a hallgatók. Mivel az egyetem oktatási intézményként szociális ellátást nem biztosít, a Lelkierő Egyesület kiváló partnerévé vált ebben a munkában. Ennek a szoros együttműködésnek köszönhetően olyan széles szolgáltatási palettát tudunk nyújtani a 18 és 35 év közötti korosztálynak, ami az egész országban egyedülállónak számít – fogalmazott Berényi András.

– Az egyetem és a civil szervezet közötti szoros partnerség mindkét fél számára óriási előnyöket hozott az elmúlt évtizedekben. A Lelkierő Egyesület révén bekapcsolódtunk a szociális képzésekbe, gyakorlati helyszínként működtetjük a fogyatékossággal élő hallgatók számára a szállítási szolgáltatást és közösségi programokat, emellett részt veszünk az egyetemi családbarát munkahely program rendezvényeinek megvalósításában is. A két szervezet munkája mára teljesen egybeforrt – tette hozzá Juhász Béla.

A feladatkörök az évek során folyamatosan bővültek. Amikor az egyetemi felvételi rendszerben megjelentek a többletpontok a speciális szükségletű hallgatók után, a DEMEK feladata lett a fogyatékossággal élő diákok koordinációja és támogatása is. A karokon fogyatékosügyi koordinátori hálózat épült ki, akadálymentesített kisbusz állt szolgálatba. Nemrég ADHD-s és autizmus spektrumzavarral élő hallgatók számára indítottak speciális művészetterápiás csoportokat.

A központ 2010-ben költözött át a Poroszlay úti, teljesen akadálymentesített épületbe, ahol immár hivatalosan is felvette a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központja nevet.

Ugyancsak a DEMEK gondozásában indult el a Családbarát Egyetem program. A Debreceni Egyetem az országban elsőként nyerte el a Családbarát Egyetem és a Családbarát Munkahely minősítést a felsőoktatási szférában. Ennek keretében ma már hagyományosnak számít az egyetemi dolgozók gyermekeinek szervezett Mikulás-ünnepség, az állatkerti Családi Nap, a Jégkarnevál, valamint a baba-mama szoba, ahol gyermekfelügyeletet is biztosít az egyesület.

Míg a 2000-es évek elején a hallgatók félve vették igénybe a konzultációs szolgáltatást, ma már évi 700-800 hallgató és dolgozó jelentkezik. Éves szinten a konzultációs ülések száma megközelíti a négyezret, amelyből jelentős rész az angol nyelvű, külföldi hallgatóknak nyújtott konzultációs támogatás.

– A fiatalok körében a legjellemzőbb probléma az általános szorongás, a motiválatlanság, a tanulási elakadások és a digitális eszközök túlzott használatából eredő figyelemzavar. Sok hallgató túlterhelt, egyszerre tanul és dolgozik, miközben a közösségi média és a mesterséges intelligencia terjedésével párhuzamosan egyre mélyebb magányt élnek meg. Meglepő, de a digitális jelenlét ellenére hatalmas az igény a személyes, támogató beszélgetésekre, konzultációkra – részletezte a legjellemzőbb problémákat Berényi András.

A szakemberek szerint negyedszázad alatt óriási fordulat következett be a mentálhigiénés kultúrában. A hallgatók ma már nem szégyellik, hanem kifejezetten keresik a szakmai segítséget, és egymásnak is ajánlják a központ szolgáltatásait.

– Amikor negyedszázada elindultunk, a hallgatók még egymásra mutogattak, ha valaki belépett a mentálhigiénés irodába. Most már büszkén mondják a barátaiknak, hogy „neked is el kell menned a DEMEK-be, mert ott valóban figyelnek rád”. Bár az infrastruktúrát tekintve több campuson – a Poroszlay úton, a Kassai úton és a Böszörményi úton – is jelen vagyunk, a folyamatosan növekvő egyetemi hallgatói létszám miatt a jelenlegi épület már nem felel meg az igényeknek – emelte ki Juhász Béla.

A DEMEK jövőbeli tervei között szerepel a pszicho-edukáció, az ismeretterjesztés erősítése a digitális térben (podcastok, rövid videók formájában), a dolgozói kiégés-megelőző és stresszkezelő tréningek bővítése, valamint a hallgatói és dolgozói szolgáltatások infrastrukturális feltételeinek fejlesztése.

A legközelebbi nagy mérföldkő pedig a 25 éves jubileum megünneplése lesz: a központ országos szakmai műhelyeket tervez, ahol a társegyetemek szakembereivel közösen tekintik át az elmúlt negyedszázad tapasztalatait, kihívásait és a hazai felsőoktatási tanácsadás jövőjét.

——

A cikkben szereplő fotók és a kiemelt kép forrása: Debreceni Egyetem.

Kulcs a zsebben – Mit árul el rólunk az első „saját” otthon?

A fejlődéslélektan szerint a késői serdülőkor és a fiatal felnőttkor egyik központi feladata az autonómia kialakítása. Ez nem egyszerre történik, hanem apró lépésekben.

Önállóság a kollégiumban

A kollégium ebben a folyamatban gyakran egyfajta átmeneti térként működik. Van benne szabadság, de van benne keret is. A közös terek, a szobatársak és az állandó társas jelenlét erősen formálja a társas készségeket. A szociálpszichológiai kutatások szerint azok a fiatalok, akik intenzív közösségi környezetben élnek, gyorsabban tanulják meg a kompromisszumkészséget, a konfliktuskezelést és a határok kijelölését.

Ugyanakkor a kollégiumi lét pszichés terhelést is jelenthet. Az állandó zaj, a kevés privát tér és a folyamatos alkalmazkodás könnyen túlterhelheti az introvertáltabb személyiségeket. A környezeti pszichológia szerint a személyes tér hiánya hosszabb távon feszültséget és kimerülést okozhat, még akkor is, ha a társas élmények pozitívak. Ez az oka annak, hogy sok diák ambivalens érzésekkel gondol vissza a kollégiumi évekre.

Albérlet, avagy privát tér már fiatalon

Az albérlet ezzel szemben gyakran a teljesebb önállóság szimbóluma. A saját időbeosztás, a csend, a személyre szabható tér mind erősíti a kontrollérzetet. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy ennek megélése csökkenti a stresszt, és növeli az önbizalmat. Az első albérlet sok fiatal számára annak bizonyítéka, hogy képes egyedül működtetni a mindennapjait. Bevásárlás, számlák, rendtartás – ezek mind láthatatlan, mégis fontos tanulási folyamatok.

Az albérleti életnek azonban megvan a maga árnyoldala is. A kevesebb spontán társas inger miatt könnyebben megjelenhet a magány érzése, különösen egy új városban. A társas kapcsolatok fenntartása több tudatosságot igényel, mert nem adja magától értetődően a közösség. A mentálhigiénés kutatások szerint a fiatal felnőttek magányélménye gyakran nem a kapcsolatok hiányából, hanem azok szervezetlenségéből fakad.

Melyik jobb döntés egyetem alatt?

Fontos látni, hogy a kollégium és az albérlet nem jó vagy rossz választás, hanem eltérő pszichológiai igényekre ad választ. Van, aki a közösségből töltődik, és van, akinek a biztonságos egyedüllét ad stabilitást. Az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy minden körülmény ideális, hanem hogy az ember megtanul együtt élni a választása következményeivel. Ez önmagában is az önállósodás része.

Az első otthon nem végleges döntés, csupán tapasztalatszerzés. A fiatal felnőttkor egyik legnagyobb tanulsága, hogy az igények változnak. Ami az első évben működik, a harmadikban már nem biztos. A pszichológia ezt fejlődési rugalmasságnak nevezi, és az egyik legfontosabb védőfaktorként tartja számon a mentális jóllét szempontjából.

A kollégiumi szoba és az albérlet kulcsa végső soron ugyanahhoz az ajtóhoz vezet. Ahhoz, amin belépve valaki elkezdi megérteni, hogyan szeretne élni, kapcsolódni és teret adni önmagának. Ez az első otthon igazi pszichológiai jelentése.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Hogyan lehet gördülékeny az egyetemi beilleszkedés?

Kezdj el beszélgetni!

Ha introvertált személyiséggel rendelkezel, ezen a ponton már fel is húztad a szemöldököd. Pedig a tömött előadótermekben adja magát a helyzet és sokszor a téma is, ha nem temetkezel bele a telefonod nyomkodásába. Csoportmunka, vitahelyzet, kölcsönadott toll… Mind-mind jó alap egy beszélgetés kezdeményezéséhez. Próbálj nyitott lenni és megtalálni a lehetőségeket egy-egy kapcsolat kiépítéséhez. Az emberek általában szeretnek magukról beszélni, ehhez lehetőséget teremthetsz, ha kérdezel. De igyekezz megtalálni az arany középutat, nehogy a közeledésed tolakodásnak, faggatózásnak tűnjön! Add magad, ne bújj álarc mögé, így könnyebben megtalálod azokat az embereket, akikkel jól érzed magad!

 

Kutasd fel az online csoportokat!

Általában minden karnak, évfolyamnak és szaknak van közös csoportja a közösségi médiában, érdemes ezt felkeresned és csatlakoznod, mert nem csak hasznos információkhoz, esetleg jegyzetekhez juthatsz, de nyomon tudod követni az eseményeket és segítséget is kérhetsz, ha valamiben elakadtál.

Az egyetemi életbe olykor nem könnyű beilleszkedni. (Fotó: 123RF)

 

Tanulj a kampuszon vagy a könyvtárban, esetleg az egyetemhez közeli kávézóban!

Ahelyett, hogy visszabújnál a csigaházadba és az albérletben vagy kollégiumban bújnád a könyveket, próbáld ki, hogy milyen az egyetem könyvtárában vagy egy nyugodt sarkában tanulni, ezzel is megadod a lehetőséget az ismerkedésre. A kávézók nyüzsgése nem az elmélyült tanulás megfelelő közege, de egy-egy kreatív feladatmegoldáshoz itt is találhatsz társakat magad mellé.

 

Csatlakozz egy diákszervezethez, sportklubhoz!

A diákszervezetek, sportklubok célja, hogy megtalálja az azonos érdeklődésű hallgatókat, megteremtse a lehetőséget a fejlődésre, ezen kívül pedig közösséget építenek. Ezeknek a csoportoknak az ismerkedés szempontjából két előnye is van: általában nem nagyon kell kutatnod utánuk, a szemeszter kezdete után rendszeresen hirdetik magukat a közösségi médiában vagy az egyetem folyosóin, illetve nagyon sok van belőlük, így biztosan megtalálod azt, ami a te érdeklődésednek leginkább megfelel.

 

Járj közösségbe, használd ki a programokat, fogadd el a meghívásokat!

Legyen szó egyetemi szervezésű programról, buliról, közös tanulásról, ha teheted, ne hagyd ki ezeket az alkalmakat és fogadd el a meghívást! Minden ilyen alkalom esély arra, hogy új emberekkel ismerkedj meg, a közös élmények pedig később jó szolgálatot tesznek, ha témát kell találni egy-egy beszélgetéshez. Egy kötetlen programon mindenki felszabadult, az emberek könnyen beszédbe elegyednek. Ha pedig mégsem érzed jól magad, bármikor dönthetsz úgy, hogy hazaindulsz.

 

Néha jobb egyedül

Ha egy idő után kiderül, hogy mégsem a számodra megfelelő társasághoz csatlakoztál, ne félj kilépni! Még mindig jobb egyedül lenni és újrakezdeni a folyamatot, mint olyan emberek társaságában tölteni az idődet, akik mellett nem érzed jól magad.

 

Ne felejtsd el, hogy mindenki abban a cipőben jár, amiben te is!

Ne téveszd szem elől azt a gondolatot, hogy nem te vagy az egyetlen, aki még keresi a helyét az egyetemi élet útvesztőjében! Normális, ha néha magányosnak érzed magad, a barátságok kialakulása egy lassú folyamat. Van, akinek ez könnyebben megy, van, akinek nehezebben, de végül mindenki megtalálja a maga társaságát, még ha elsőre rémisztőnek is tűnik az ismeretlen tömeg.

Van-e olyan állat, ami segít a hatékony tanulásban?

A háziállatoknak két fajtája van, az egyik a haszonállat, amit a gazdasági haszon, táplálék szerzéséért tartanak (baromfi, sertés, marha, birka), a másik pedig a házi kedvenc. Ami megkülönbözteti a kettőt egymástól, az a háziállat és tulajdonosa közötti kapcsolat, szeretet mértéke.

Házi kedvenc, angolul pet, minden olyan állat, amelyet társaság és öröm forrásaként tartanak az emberek. Legnépszerűbb fajtái – a kutya, a macska és a ló –  már ősidők óta az ember barátai, mióta megszelídítette, háziasította őket. Ezeken kívül más állatok is az ember barátjává váltak az idők folyamán, például kisebb emlősök, mint: a tengerimalac, a hörcsög, az egér, a mókus, és bizonyos madarak, mint a papagáj, a kanári, vagy a pinty, illetve az akváriumi halak és a hüllők. A kedvtelésből tartott állatokkal szimbiotikus kapcsolat alakulhat ki, ami mind az emberek, mind az állatok számára előnyös, sőt mély, egyetemes emberi szükségletet elégít ki. Meg kell jegyezni, hogy a házi kedvenceket is használják gazdasági, gyakorlati célokra, például a kutyákat vadászatra, házőrzésre, nyáj felügyeletére, a macskákat egérfogásra, a lovakat igahúzásra és sport céljából, emellett gyakran kitűnő hallásukat és szaglásukat is segítségül veszik.

Megállapított tény, hogy az állatok segítenek az emberi empátia fejlesztésében. (Fotó: 123RF)

 

Mi az állatterápia?

Már az ókorban Hippokratész is megfigyelte, hogy az állatokkal végzett közös tevékenység, például a lovaglás gyorsíthatja a gyógyulást. Az 1960-as években dr. Boris Mayer Levinson egy szellemileg sérült gyermek kezelése során azt tapasztalta, hogy a rendelőben lévő kutya segített feloldani a kicsiben lévő feszültséget, aki végre beszélni kezdett. A professzor követői kimutatták az állatok pozitív hatását az emberek testi-lelki-szellemi fejlődésére.

Felvetődik a kérdés, hogy a házi kedvenceket segítségül hívhatjuk-e a tanulásban. Megállapíthatjuk, hogy ezen állatok segíthetnek az emberi empátia fejlesztésében, szociális és érzelmi készségek, felelősségérzet (gondoskodni kell egy másik lényről) elsajátításában. Továbbá az állatok együttműködésre és csapatmunkára is tanítanak, sőt támogatást nyújtva csökkenthetik a szorongást és stresszt.

 

Hogyan segítik az állatok a diákokat a tanulásban?

Úgy, hogy az állatokkal való interakció növeli az oxitocin (ölelési hormon) szintet, ami stresszoldást és boldogságot okoz gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. Sőt, azt is megállapították, hogy azon emberek között, akik otthonukba kutyát vagy macskát tartottak, kevesebb volt a depressziós, mivel kevésbé érezték magukat magányosnak és elszigeteltnek.

Miben segíthetnek még a gyerekeknek az állatok a tanulás során? Többek között a beszéd– és halláskészségük fejlesztésében, anélkül, hogy ítélkeznének felettük. Továbbá megtanulják megfigyelni, hogy mit kommunikál az állat feléjük, sőt segítik kifejleszteni a finom és durva motoros-készségeiket: például etetés, itatás, szőre kefélése, pórázon járás is. A házi kedvencek segítik a pozitívabb tanulási környezet megteremtését, a jobb szövegértést és problémamegoldást.

 

Az állatterápia elterjedése

Az állatterápia alkalmazása az angol nyelvterületek után világszerte is elterjedt, az emberek különböző korosztályánál, különféle betegségek, problémák gyógyításában és a rehabilitáció során. A terápia során a kutya mellett teknőst, halakat, papagájt és nyulakat is alkalmaztak.

Magyarországon 1996-ban megalakult a Kutyával az Emberért Alapítvány, majd 2006-ban a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség, mint állatterápiát alkalmazó két civil szervezet. A működésükhöz szükséges jogi hátteret a 27/2009. (XII.3.) SzMM rendelet biztosította, mely lehetővé tette az oktatási, közművelődési, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi és rehabilitációs intézményekben segítőkutyák alkalmazását. 

Az állatterápiának két módszere létezik. Az egyik az állatasszisztált aktívitás, a másik pedig az állatasszisztált terápia. A kettőt az különbözteti meg, hogy az elsőnél nem szükséges szakemberek közreműködése, és a terápia célja az életminőség, életkedv és hangulat javítása, valamint a fizikai és szellemi aktivitás növelése. Utóbbi viszont szakemberek (terápiás csapat) részvételével, szakmai protokoll szerint történik, cél a fizikai, érzelmi, szociális és kognitív képességek javítása, úgy, hogy a beteg állapotát a kontrollcsoporthoz vagy terápia megkezdése előtti állapotához mérik.

Az állatterápia veszélyei: a terápia során figyelni kell arra, hogy a betegek kisállatok iránti szeretete nehogy mániákus rajongássá fokozódjon, ami rontaná emberi kapcsolataikat.