Te úgy döntöttél, hogy abban a városban dolgozol, és éled le az életedet, ahol születtél. Sosem vágytál máshova?

Igazából ez nem egy tudatos döntés volt, hanem így alakult az életem. Bár fiatalon sosem vágytam el innen. 2000 júniusában szereztem meg a pedagógusi diplomámat Egerben, ezt követően pedig szinte rögtön, már augusztus 1-én elkezdtem itt dolgozni. Úgy hozta az élet, hogy mindig itt maradtam, itt kötöttem ki Vácott, de nem is vágytam el soha ebből a gyönyörű városból.

Egészen pontosan hány éve állsz itt a Madách Imre Művelődési Központnak a szolgálatában?

Huszonhárom.

Milyen munkaköröket végeztél el a 23 év alatt?

Amikor idekerültem, akkor az ifjúsági rendezvények és az ifjúsági feladatok kerültek hozzám, de azután nagyon gyorsan kiállítások szervezésével kezdtem el foglalkozni. Azonban itt nincsenek külön szakterületek, itt mindenki szervez mindent, és adott esetekben felhasználja a kapcsolati tőkéjét, mondjuk például gyermekrendezvények szervezésekor. Később aztán elkezdtem fesztiválokat és színházi előadásokat is szervezni. Úgy gondolom, hogy lépésről-lépésre végigjártam az összes folyamatot, hogy pontosan hogyan kell bármilyen rendezvényt megszervezni és lebonyolítani.

Akárcsak Ördög Nóra, akit egyszerű kávéfőzésre vettek fel anno, mostanra pedig a TV2 Csoport egyik vezető arca.

Azt gondolom, hogy igen. Ez a 23 év lehetőséget adott erre, hogy a kezdetektől a legmagasabb beosztásig eljusson az ember.

Hogyan fogadtad, amikor megtudtad, hogy 2020. január 1-étől a Madách Imre Művelődési Központ vezetője leszel?

Ez egy érdekes döntés volt, én alapvetően nem készültem a vezetői feladatokra. Azonban három évvel ezelőtt adódott ez a lehetőség, és akkor úgy döntöttem, hogy beadom az igazgatói pályázatot.

Hogyan alakult a munkád ezután?

Az én munkámban nagy változás igazából nem történt. Csupán annyi, hogy plusz feladatokat kaptam, tehát én most is ugyanúgy szervezem a rendezvényeket, de vezetőként természetesen a vezetői feladatokat is ellátom, illetve az egész épület – valamint a hozzánk tartozó épületek – üzemeltetési feladatait is.

23 éve a Madách Imre Művelődési Központ szolgálatában. (Fotó: MIMK)

Milyen további intézmények tartoznak a Madách Imre Művelődési Központ alá?

A Pannónia Ház telephelyünk és a Kék Ház – más szóval Elefántos Ház –, mint kiállítótér, ezeknek az üzemeltetése is hozzánk tartozik.

Mit tartasz a legnehezebbnek a munkádban?

Sok szegmense nehéz. Több a nehézség, azt gondolom, mint a könnyebbség. Valahogy régebben gördülékenyebben ment minden. Azonban azt gondolom, hogy tényleg egy olyan csapat áll mögöttem, akik közül mind a 25 emberre teljes mértékben lehet számítani szakmailag és emberileg egyaránt.

A következő kérdésem pont erre irányul, hogy könnyű instruálnod a kollégákat vezetőként?

Én elsősorban a csapat tagjának tartom magam, nem egy diktatórikus vezetőnek. Ugyanúgy bejövök este, nyitok reggel, pakolok székeket. És mivel ezt minden munkatárs látja, ugyanezt csinálják. Így motiválom őket. A legfontosabb, hogy mindenki tudja, egyfelé megyünk, egyet akarunk: azt, hogy minél színvonalasabb programokat szervezzünk, minél jobb körülményeket teremtsünk a város polgárainak – és ezáltal talán magunknak is –, és ebben mindenki partner.

Láttam az oldalatokon, hogy egy rendkívül kreatív képpel mutatjátok be az impresszumot. Mi volt az alapötlete ennek a fotózásnak?

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy elnyertük idén a Minősített Közművelődési Intézmény címet. Ez a mi szakmánkban az intézménynek – tulajdonképpen minden közművelődési intézménynek – a legmagasabb szakmai rang. Ez bizonyítja, hogy elismerik a szakmai munkánkat. Ennek kapcsán voltak olyan projektek, amiket kidolgoztunk, és mindenféleképpen a honlapot is szerettük volna színesebbé tenni, hogy kifelé is lássák az emberek, mégis kik vagyunk, legyen arcunk is. Hozzánk közel áll ez a stílus. Úgy gondolom, ez a csapat rendkívül színes egyéniségekből áll össze, ezért is sikerült így ez a kép.

A művelődési központ dolgozói. (Fotó: MIMK)

Te a munka mellett egy lány édesanyja is vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a magánélettel?

Szerencsére már nagyobb a lányom, de azt tudni kell, hogy egy szervező élete az hétfő reggeltől vasárnap éjszakáig tart. Így elég nehéz kivitelezni, hogy elkülönüljön a magánélet és a munka. Én azt gondolom, hogy nálam ez nem is sikerült. Nekem az egész életem itt zajlott a művelődési központ falain belül. Hogy ez helyes döntés volt, avagy sem, majd az élet utólag eldönti. Viszont azt cseppet sem bánom, hogy a kislányom is itt nőtt föl. Ez nyilván jelentett nehézségeket is, de én azt gondolom, hogy az ő szempontjából nagyon érdekes, hogy ennek a közegnek a hatására nagyon sok olyan behatás érte, amitől talán ő kicsit több mint a többi gyerek.

Mik a hobbijaid? Hogyan kapcsolódsz ki?

Az én munkám az, hogy szórakoztassak másokat. Ezáltal ugye nagyon kevés időm van arra, hogy magam is kikapcsolódjam. De két szabadidős tevékenységet nagyon szeretek: az Operettszínházba és a Madách Színházba musicaleket hallgatni és nézni, valamint focimérkőzésekre járni.

Utolsó kérdésem az lenne, hogy, mit szeretnél még elérni az életben? Mi az, amire valójában vágysz?

Most végeztem el egy közművelődési szakértői képzést, és ennek van egy további lépcsőfoka, ez a közművelődési szakfelügyeletbe való bekapcsolódás. Most adódott egy lehetőség: hátrányosabb helyzetű településeken olyan szakmai programokat kidolgozni, amivel segíthetek egy-egy kisebb településen. Szakmailag ez a célom, hogy segítsek előrébb vinni a közművelődési szolgáltatást és a kulturális életet. Magánéletileg pedig majd az élet eldönti…