kritika Archívum | Diplomátszerzek

Megnéztük az új Star Wars filmet és őszintén meglepett minket

Amikor George Lucas megálmodta a Csillagok háborúja világát, számos forrásból merített ihletet: többek közt Kurosawa szamurájfilmjeiből, Frank Herbert Dűne-regényeiből, valamint Joseph Campbell Az ezerarcú hős című mitológiai alapművéből, amelyben a mítoszok visszatérő hősalakjait és történetsémáit elemezte. A legnagyobb hatást azonban talán mégis a harmincas évek mozis matinésorozatai gyakorolták rá. Ezek közül is elsősorban a Flash Gordon, amelyben a nézők epizódról epizódra követhették, hogyan száll szembe a hős a galaktikus császárral. Jellemző, hogy még a Star Wars-filmek ikonikussá vált nyitószövege is a Flash Gordon látványvilágát idézi.

Kép bal oldala: a Flash Gordon egyik epizódjának nyítása. Jobb oldalt: az 1977-es Star Wars induló nyitószövege. Forrás.

A legújabb Star Wars mozi A Mandalóri és Grogu mondhatni visszanyúl a gyökerekhez. Nézése közben könnyen az az érzésünk támadhat, mintha egy régi matinéfilm peregne előttünk. Ez egyszerre válik a film előnyére és hátrányára. Mellette szól, hogy bárki könnyen fel tudja venni a fonalat, még akkor is, ha korábban életében egyetlen Csillagok háborúja-produkciót sem látott. Bár a történet egy tévésorozatból nőtt ki, azok sem fognak elveszni benne, akik egyetlen epizódot sem láttak belőle.

A sztori ugyanis egyszerű, mint a faék: a két címszereplő, vagyis a fejvadászként dolgozó Mandalóri és apró társa, Grogu gonosz birodalmiak nyomába erednek. A nagy kaland érzetét elsősorban a látvány teremti meg: egzotikus bolygók, különös lények és szörnyek egész kavalkádja vonul fel a szemünk előtt. Bár a hírek szerint a film költségvetése mai mércével mérve viszonylag visszafogott volt — nagyjából feleannyiból készült, mint a 300 millió dolláros Solo: Egy Star Wars-történet —, a spórolás egyáltalán nem látszik a vásznon. Egymást követik a látványos akciójelenetek, a fináléra pedig egy nagyobb szabású összecsapás is jut. A családi szórakozásról főként Grogu gondoskodik. A kis zöld teremtmény soha egy szót sem szól, mégis az egyik legjobb rész az, amikor ő kerül a középpontba.

Nincs érzelmi mélység

A filmnek azonban sokszor éppen ez a matinéjellege válik a hátrányára. Őszintén meglepett minket, hogy történetmesélés terén mennyire kevés ambíció szorult bele. Eddig a Solo: Egy Star Wars-történet számított a legkisebb léptékű Star Wars-filmnek, de A Mandalóri és Grogu mellett még az is epikus mítosznak tűnik. Ráadásul néhány jelenetet leszámítva az érzelmi mélység is hiányzik a filmből. A két címszereplő sajátos apa-fiú kapcsolata ugyan itt-ott kap némi teret, de a film hamar továbblendül rajta. Miközben a vizualitás kifejezetten kreatív, szinte minden más téren meglepően visszafogott marad. Ez azonban nem változtat azon, hogy látványfilmként egészen szórakoztató. Bár az előzetes hírek alapján nagy kasszarobbantást aligha várhatunk tőle, aki kétórányi kellemes kikapcsolódásra vágyik, valószínűleg megtalálja a számítását a legújabb Star Wars-mozival.

Végre egy sorozat, amit érdemes nézni – Mutatjuk hova érdemes kapcsolni

Bár a Trónok harca utolsó évada elől sokan csalódva álltak föl, a sorozat még a befejezés után is óriási siker volt. A COVID alatt valóságos újranézési hullám indult meg. Ritkán fordul ilyen elő, de már három éve véget ért a széria, amikor újra megkaparintotta a „legkeresettebb sorozat” címét. Emiatt nem is volt kérdés, hogy George R. R. Martin világa vissza fog térni a képernyőkre. Idén sorban a második spin-off vette kezdetét: „A hét királyság lovagja” pedig felül is múlta a várakozásunkat.

Egyszerű, de nagyszerű

A sorozat egyszerre ismerős és merőben újszerű. Bár ármánykodó nemesekből, jószívű és gaz lovagokból most sincs hiány, a lépték jóval kisebb. A cselekmény nem ágazik százfelé és a történet ezúttal nem ugrál kilométereket egy-egy részen belül. A sztori központjában egyetlen szereplő van: Dunkan, aki akkorára nőtt, hogy csak úgy becézik: „a magas”.

A főhős azonban nem csak a méreteivel lóg ki a tömegből: az átlagos Trónok harca hőssel ellentétben nem sző bonyolult terveket és nem akarja a Vastrónt se magának. Csak egy egyszerű kóbor lovagként próbálja megtalálni a helyét, miután a mestere meghalt. A Trónok harca egyik erénye mindig is az volt, hogy jobb pillanataiban ügyesebben idézi meg az európai középkort, mint a legtöbb történelmi film. A figurái ugyanis nincsenek modernizálva. Gondolkodásuk és a világlátásuk archaikus, de pont ezért arra a pár percre, amíg tart egy epizód, tényleg úgy érezhetjük, hogy belecsöppentünk egy másik világba.

Nem spóroltak semmit

Bár a sztori ezúttal egyetlen nagy eseményre, egy lovagi tornára összpontosít, színes és érdekes mellékszereplőkben nincs hiány. Legyen az akár egy bohókás nemesúr, a tenyérbemászó királyi család, vagy egy jószívű kovács, Dunkan sorra érdekes figurákba botlik az első nagy kalandja során. Hiába csak egy „kisebb sorozatról” van szó a gyártásért felelős Warnernél láthatóan nem spóroltak a készítésen. Már a jelmezek és a díszletek is egészen pazarak, de a beleölt dollárok akkor mutatkoznak meg igazán, amikor sor kerül az első lovagi összecsapásokra. Szinte sajnálja az ember, hogy ezt nem lehet nagyvásznon is megnézni.

Mivel ezúttal alulnézetből látjuk Westeros kitalált középkori világát, több idő van kibontani, miként is telnek itt a mindennapok. Már rögtön az első részben egy egészen remek jelenetben belekóstolunk, hogy milyen errefelé egy nagyobb mulatság.

Talán az egyetlen apró negatívum, hogy néhol úgy tűnik a készítők túlságosan is szeretik a „nyers humort”. Már rögtön az első öt percben is van egy elég meglepő húzásuk, amin a hírek szerint a történet eredeti alkotója George R. R. Martin is kiakadt egy picit. Viszont az összkép kapcsán az író is úgy ítélte meg, hogy „A hét királyság lovagja” remekül adja vissza a novellák sorait. Akinek egy kicsit is tetszett a Trónok harca annak bátran ajánljuk a megnézését.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Emily Párizsban: Tényleg ilyen egy marketinges élete?

Marketinges-szövegíróként (és persze újságíróként is) hívogatóan szürreálisnak és egyben bicskanyitogatóan félrevezetőnek látom azt a képet, amit az Emily Párizsban Netflix produkció mutat a reklám és az ügynökségek világáról. Biztos vagyok benne, hogy viszonylag sokan indulnak majd el ezen a pályán kizárólag emiatt a sorozat (vagy inkább mese) miatt, és aligha lesznek elégedettek. Naná, hogy nem, hiszen meglehetősen irreális és sztereotip elvárásokkal érkeznek erre a pályára. Kimondhatjuk, hogy bár léteznek álommelók a valóságban, egyik sem annyira fenékig tejfel, mint Emily „marketinges munkája”.

Most 5 pontban megkísérlem lerombolni azt az illúziót, amit összesen három évadon és harminc részen át olyan gondosan építgettek a készítők. (Igen, végignéztem az összeset. Egyhuzamban.)

Emily marketinges mesevilága sajnos nem igazi. (Fotó: Netflix)

8 óra marketing, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás?

Először is: a gyors brainstormingokon kívül mikor dolgozik a főhősünk? Látszólag korlátlan szabadidő áll ugyanis a rendelkezésére. Ez nem csak az aktív társasági életén és az állandó, céltalan párizsi lófrálgatásban merül ki. Hanem például (egy irodai alkalmazotthoz képest) túlzóan tökéletes smink-haj-outfit triumvirátusában is tetten érhető. Emily ötletel, küld néhány sms-t és varázsütésre minden megoldódik. Elég rá neki néhány hét, hogy sikeres influencer legyen. Viszonylag gyakran teljesen véletlenül belebotlik hatalmas cégek vezetőibe, akik – micsoda véletlen – éppen új ügynökséget keresnek. Még referencia és ajánlás sem kell, máris megkaparintja a csilliárdos McDonald’s megbízást. Piszkosul hatékony ez a lány, ugye? Főleg, hogy mindezt napi néhány órácska munkával hozza össze.

Vajon mikor dolgozik Emily? (Fotó: Netflix)

Képzavar

Ha már a hatékonyságról van szó: Emily marketingvezető címén valójában egymagában látja el egy social media manager, egy marketinges, egy copywriter, egy rendezvényszervező, egy reklámszakember és egy pr-os munkáját. Ám ezeknek a pozícióknak is a legjavát kapja: legizgalmasabb és legszerethetőbb feladatokat.

Jobb később, mint soha?

Azok az utolsó pillanatos, hatalmas megállapodások, amelyeket Emily köt (nem egy esetben a főnöke, Silvy megkérdezése nélkül) egy igazi ügynökségnél biztos nem köttethetnének meg. Ezeket minden esetben hosszú egyeztetési és jóváhagyási folyamatok előzik meg, és még ezeknél is hosszabb és szigorúbb szerződések várnak aláírásra, amelyeknek megírására gyakran heteket kell várni a sikeres tárgyalások végén.

Madarat tolláról…

Emily mindig jókor van jó helyen. Mindig éppen a legmegfelelőbb emberekkel barátkozik, akik szintén olyan ismerősöket mutatnak be neki, akik luxus marketingügynökségekkel szoktak üzletelni. A kapcsolatok tényleg különösen értékesek lehetnek ebben a világban, ám a sorozatban bemutatott dinamika a földtől teljesen elrugaszkodott: szerencsés véletlenek lehetetlen sorozata.

Fejlődési és előrelépési lehetőség

Egy – a Savoirhoz hasonló – marketinges cégnél vagy ügynökségnél egy Emilyvel egyidős, azonos tapasztalatokkal rendelkező alkalmazott, csak egy nagyjából meghatározott ütemben lépkedhet előre a ranglétrán. Bár ő a marketingvezető-helyetteseként kerül Párizsa, mégsem hiteles a történet, hiszen a felettese és közte lennie kéne még legalább egy vagy két, nála magasabb pozícióban lévő munkatársnak.

+1 Piros pont

Egy dolgot azonban mindenképp érdemes tanulni Emilytől: legyetek bátrak! Ne féljetek kiállni véleményetek és az elveitek mellett! A karrier ebben az iparágban a kreativitáson, az inspiráción és az ötleteken alapul. Saját tapasztalatom is, hogy egy friss nézőpont és egy olyan ember, aki nem tudja valamiről, hogy az addig nem volt lehetséges mindent megváltoztathat.

Mindent összevetve, Emily párizsi élete közelebb áll egy tündérmeséhez, mint a való élethez. De attól még hinni lehet a csodákban, nem?

Te is hiszel a csodákban? (Fotó: Netflix)

Via Businessinsider, Thinkcommunications

UNIside webshop

Webshop: Uniside Kiadvány vásárlás

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Minden héten válogatott tartalmainak kapod meg, hogy naprakészek lehess oktatási, egyetemi, innovációs témákban.

Impresszum

Kiadja az UNIside Kft., 2083 Solymár, Nagykovácsi út 14.

Kiadásért felelős személy: Pintér Lívia
Szerkesztésért felelős személy: Devecser János

Szabályozó szervezet

  1. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
  2. 1015 Budapest, Ostrom u. 23-25.
  3. (+36 1) 457 7100

Adatkezelési tájékoztató | Diplomátszerzek.hu