A Magyar Néprajz vonatkozó kötete szerint a februári jeles napok jó részéhez (Ágota és Dorottya napja, Julianna napja) csupán időjárásjóslás fűződik. Ezekből kiérezhető, hogy elődeink februárban már alig várták, hogy a hideg, a rossz idő végre elmúljék, és ismét kitavaszodjon. Emellett nagy hangsúly fektettek még február havában a katolikus, keresztény hagyományokra, az ezekből táplálkozó szokásokra.

Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

A jeles nap neve igen beszédes: ezen a napon szentelik meg a gyertyákat. A megszentelt gyertya a katolikus emberek életét bölcsőtől a sírig elkísérte. A még megkereszteletlen újszülött mellé ezt tették, hogy a rossz szellemek ne hathassanak rá, illetve a haldoklók mellett is szentelt gyertyák égtek. Jól ismert hiedelem még e naphoz kapcsolódóan, hogy ha a medve kibújik barlangjából és meglátja az árnyékát (tehát napsütéses jó idő van), akkor ijedtében visszabújik, akkor sokáig fog még tartani a tél.

Február 3. – Balázs napja

A balázsolás szokását többek között Babits Mihály is megemlíti egyik híres versében. Szent Balázs legendájában a torkon akadt szálka eltávolítása igen fontos mozzanat. Valószínűleg innen ered, hogy a torokbetegségek idején gyakran fohászkodtak hozzá. Ezt jeleníti meg a már említett irodalmi szöveg is. A katolikusok e napon szolgáltatják ki a Balázs-áldást, mely hitük szerint a különböző légúti nyavalyáktól véd meg. A diákok ezen a napon Balázs-járást tartottak. A település minden házától igyekeztek némi élelmet beszerezni, melyet aztán tanítójuknak adtak jövedelme kiegészítéseként.

Február 14. – Bálint napja

Szent Bálint tisztelete hazánkba német nyelvterületről szivároghatott át. Ez azonban inkább a liturgikus hagyományt érintette, ugyanis a nép szokásain nem igazán hagyott nyomot Bálint legendája. Az Alföld egyes részein úgy gondolták, a verebek ezen a napon választanak párt maguknak. Másutt a vadgalambok visszatérését (s így a tavasz eljöttét) várták. Hideg és száraz idő esetén jó termésben reménykedtek a következő nyáron.

Szent Bálint napján őseink csak a verebek párválasztásával törődtek… (Fotó: Pixabay)

Február 19. – Zsuzsanna napja

E jeles napon a pacsirták álltak a reflektorfényben: úgy tartották, hogy ha megszólalnak, akkor már igazán rövid ideig tart csak a tél. Ha enyhe idő volt, ilyenkor kezdték meg a tavaszi szántóföldi munkák előkészítését is. A Bánságban és a Felvidék egyes részein szokás volt ilyenkor Zsuzsanna bibliai történetét dramatizált formában, házról házra járva előadni, amiért a háziak ajándékkal is kedveskedhettek.

Február 22. – Üszögös Szent Péter napja

Az üszög szó elszenesedett fadarabot, elhalt emberi szövetet, illetve egy gabonabetegséget is jelent az etimológiai szótár szerint. Hogy akkor mégis hogyan kapcsolódhat Szent Péterhez ez a jelző? Valószínűleg az úgynevezett népetimológiáról, félrehallásról lehet szó. A cathedra Sancti Petri (Szent Péter trónja/székhelye) fordulat régi magyar fordítása Szent Péter ü székössége. Azonban ez a nép számára ritka kifejezés eltorzult az idők folyamán. Az üszög szó jelentéséből kiindulva nem meglepő, hogy rendkívül szerencsétlen napként tartották számon: lehetőleg mindenféle munkát kerültek ilyenkor.

Február 24. – Mátyás napja

Mátyást nem véletlenül emlegették jégtörőként: a népi megfigyelések szerint amennyiben Mátyás napjáig fagyott, ezt követően enyhülni kezdett az időjárás. Ugyanakkor egyes területeken közel sem voltak ilyen optimisták. Ugyanis az előbbi megfigyelést kiegészítették azzal, hogy ha Mátyás nem talál jeget, akkor bizony csinál. A napi időjárásból következtetni is próbáltak a nyári termésre, a tojásra. A hideg idő jó eredményekkel kecsegtetett, ám a szél rossz előjelnek számított. Egyes helyeken az e napon fogott hal azt jelezte, hogy egész évben sok halat sikerül a hálóba csalni.

Ha a korábbi hónapok kapcsán felmerülő jeles napok is érdekelnek, akkor elolvashatod a novemberi, a decemberi és a januári népszokásokról szóló cikkünket is!