farkas dániel Archívum | Diplomátszerzek

Űrkutatásra, onboardingra és digitalizációra fókuszál az UNIside megújult bookazinja

A mesterséges intelligencia néhány év alatt a felsőoktatás mindennapi tanulási eszközévé vált: a Siemens és az UNIside 2026 tavaszán, 717 egyetemista bevonásával készült kutatása szerint a hallgatók 44,5 százaléka naponta, további 30,8 százaléka pedig hetente többször használ MI-alapú eszközöket, miközben mindössze 1,6 százalékuk nem él ezekkel. A hallgatók átlagosan 7,7 pontra értékelik az MI tanulmányi hasznosságát egy tízes skálán; elsősorban információkeresésre (7,9), összefoglalók készítésére (7,6), szövegírásra és forráskutatásra használják. Az egyetemisták nem általános célú, „mindentudó” megoldásként tekintenek az MI-re, hanem saját tanulmányaikhoz és szakmai területükhöz igazítják a használatát – derül ki a lap végén olvasható elemzésből. Míg a bookazin a mesterséges intelligencia témáakörét járja körül a lap szokásos elrendezésű: a bevezető blokkokban a módszertan, a rövidítésjegyzék és elemzések mellett általános érvényű – ezúttal például az onboardingra és az űrszektor nyitottságára fókuszáló interjúk is helyet kaptak, míg a képzési területi részben a rangsorok mellett éppúgy megtaljátjuk egyetemek képviselőinek, diákoknak és valamilyen módon kapcsolódó vállalatok vezetőivel készített interjúinkat.

Az egyetemek szerepe folyamatosan alakul

A Siemens és az UNIside kutatása ugyanakkor arra is rámutat, hogy a hallgatók MI-használata gyorsabban fejlődik, mint az intézményi támogatás: mindössze 3,6 százalékuk tanult szervezett egyetemi képzés keretében a mesterséges intelligencia használatáról, miközben a legtöbben internetes keresőkből, közösségi oldalakról, blogokból és videókból tájékozódnak (74,5 százalék), egyetemi oktatóhoz pedig csak 26,8 százalékuk fordul. A hallgatók összességében kedvezően értékelik saját intézményük MI-szabályozását, az oktatók MI-hez való viszonyát azonban egy tízfokú skálán már csak 5,8 pontra értékelték. Mindez azt jelzi, hogy a felsőoktatásban ma már nem az MI jelenlétének kérdése a legfontosabb, hanem az, hogyan lehet a hallgatók által kialakított gyakorlatokat tudatos, átlátható és szakmailag megalapozott keretek közé terelni. Fontos hangsúlyozni, hogy a felmérés eredményei szerint az MI eredményeit az egyetemi hallgatók megkérdőjelezik, bár a használat gyakoriságával az MI felé fordított bizalom is erősödik. A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy az MI egyre inkább tanulótárssá válik: a hallgatók többsége hasznos segítségként tekint rá, nem tekinti megkérdőjelezhetetlen tudásforrásnak, és a következő időszakban az egyetemek feladata, hogy ezt a kritikus, tudatos használatot szervezett képzéssel és egyértelmű szabályokkal, de ne tiltással támogassák.

Kiszoríthatja a mesterséges intelligencia a tanárokat az oktatásból?

Együttműködés és erőforrás-menedzsment az űrkutatásban

Az űrkutatás ma már nem a távoli jövő, hanem a technológiai innováció egyik legfontosabb terepe. Kapu Tibor, a HUNOR-program vezetője és magyar kutatóűrhajós szerint a világűr szélsőséges környezete olyan mérnöki megoldásokra kényszeríti a szakembereket, amelyekre földi körülmények között talán soha nem lenne szükség. Az űr ezért nemcsak kutatási helyszín, hanem különleges laboratórium is: a mikrogravitációban például az emberi szervezet bizonyos folyamatai felgyorsulnak, így az ott végzett vizsgálatok a Földön is hasznosítható eredményeket hozhatnak. A kihívások pedig új technológiák megszületését ösztönzik – az űreszközök anyagaitól és érzékelőitől kezdve az elektronikán és szoftvereken át egészen az olyan új elképzelésekig, mint az orbitális adatközpontok, amelyek a HUNOR-program vezetője szerint nem feltétlenül a távoli jövőben valósulhatnak meg. A kutatóűrhajós hasznos gondolatokat osztott meg az onboarding témájában is, hiszen olyan szervezett és standardizált folyamaton ment végig, amelyet bármely vállalat jó példaként vehetne. Mégis, mint fogalmazott, számára az volt a legmeggyőzőbb, ahogy gyakorlat közben „vette rá” csapatát a NASA, hogy képesek legyenek a valódi csapatmunkára és például a Kapu Tibor számára legfontosabb őszinteségre is.

Kísérletek az űrben, kérdések a Földről – Kapu Tibor hamarosan hazatér

A technológiai fejlődés ugyanakkor új típusú szakmai tudásokat is igényel. Detre Örs fizikus, műszeres kutató, a James Webb űrteleszkóp fejlesztésének korábbi résztvevője arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy kutatási programokban ma már nem választható el élesen a tudomány és a mérnöki munka: a tudományos elképzelést működő műszaki rendszerré kell alakítani, majd az eredményeket vissza kell kapcsolni a kutatási kérdésekhez. Szerinte a legösszetettebb projektekben több tudományág és szakma együttműködése nélkül nincs valódi előrelépés, ezért a szakmai tudás mellett a kommunikáció, a csapatmunka és az egymást kiegészítő gondolkodásmódok összekapcsolása is meghatározó. A James Webb fejlesztésének tapasztalata is azt mutatja, hogy a technológiai áttörések mögött nem egyetlen zseniális teljesítmény, hanem hosszú éveken át dolgozó, bizalomra és közös felelősségre épülő nemzetközi csapatok állnak.

Nagy Felicián űrmérnökkel készített interjúból pedig az derül ki, hogy az űripar átalakulása közben az is egyre fontosabbá válik, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, miként jutunk el a világűrbe, hanem azzal is, mit kezdünk azzal a hellyel, ahová megérkeztünk. A következő nagy technológiai ugrás egyik kulcsa szerinte a helyben rendelkezésre álló erőforrások használata lehet: a Holdon például a regolit építőanyagként való hasznosítása vagy a világűrben történő gyártás teremtheti meg a tartós jelenlét feltételeit. A szakember úgy látja, hogy a magánűripar megjelenésével az ágazat gyorsabbá és gazdaságilag is hozzáférhetőbbé vált, így az űr egyre inkább önálló technológiai és gazdasági innovációs területté válik. Ez egy sokféle tudást összekapcsoló, folyamatosan bővülő szakmai világ, amelyben a következő generáció számára is lehet hely.

Tacit tudás, mentorálás és személyre szabottság: a jövőtálló onboarding tényezői

Az onboarding ma már jóval több annál, mint hogy egy új munkatárs megkapja a belépéshez szükséges eszközöket, végigkattint néhány e-learninget, majd megkezdődik a munka. Farkas Dániel HR- és szervezetfejlesztési stratégiai tanácsadó, tréner szerint a korszerű onboarding tudatosan felépített integrációs folyamat, amelynek során az új kollégának nemcsak a feladatait, hanem a szervezet működését, döntési logikáját, prioritásait és informális szabályait is meg kell értenie. A folyamat már a munkába állás előtt elkezdődik, és az első hónapokon túl is tarthat: a valódi beilleszkedés sok esetben kilencven, összetettebb munkaköröknél akár száznyolcvan napig is eltarthat. Ebben a folyamatban a technikai és adminisztratív tudás mellett különösen fontos az a tudás, amelyet nem lehet egyszerűen szabályzatokba vagy feladatlistákba foglalni. Farkas Dániel ezt a tacit tudást tartja az onboarding egyik kulcskérdésének: az új munkatárs a vezetőkön, mentorokon és tapasztalt kollégákon keresztül tanulja meg, hogyan működik valójában a szervezet. Ehhez azonban nem elég egyszerűen kijelölni egy mentort. A tudásátadás önálló kompetencia, amelyet a szenior és medior munkatársaknak is érdemes fejleszteniük. Ez a HR-folyamatbeli innováció lehet alapköve aztán később a vállalat valós innovációs képességének.

Mint ahogy Noszek Péter, a Nestlé Hungária ügyvezető igazgatója is fogalmazott: ha a munkatársak boldogok, akkor az eredmények is jönnek majd. Interjújában saját pályakezdésén keresztül mutatja meg, hogy a mentorálás formája ugyan változott, a személyes támogatás jelentősége azonban nem. Amikor gyakornokként belépett a Nestlé svájci központjába, még nem létezett klasszikus onboarding vagy mentorálás: egyéves programban több területet ismert meg, és az egyes munkafolyamatokban kijelölt kollégák segítették. Ma már sokkal szervezettebb a belépés, ugyanakkor szerinte a tapasztalt kolléga szerepe továbbra is elsősorban az, hogy megmutassa, hogyan működik egy adott terület a gyakorlatban. A valódi beilleszkedés pedig nem ér véget a próbaidővel: egy nagyvállalat kultúrájának, kapcsolatrendszerének és működésének megértése akár évekig is tarthat. Még egy tapasztalt vezető is pályakezdővé válhat egy új pozícióban, ezért az onboarding nem kizárólag a frissen végzettek kérdése.

Ebben több interjúalanyunkkal egyetértettünk: vezetőként és új szerepben mindenki kicsit pályakezdő, aki igenis rászorul a profin szervezett, de legalább valamennyire rá szabott onboardingra. Erről beszélgettünk Szabó Szilviával is, a Budapesti Metropolitan Egyetem tanszékvezető tanárával, aki a személyre szabott onboarding fontosságát hangsúlyozza. Szerinte a korábbi, mindenkire egyformán ráhúzott „dobozos” programok helyét egyre inkább olyan megoldások veszik át, amelyek figyelembe veszik az adott munkakört és az egyéni szükségleteket. A munkavállalói élmény ráadásul nem az első munkanapon kezdődik: már az álláshirdetés, a jelentkezés folyamata és az, hogy kap-e valaki visszajelzést, üzenetet közvetít a szervezetről. A személyes kapcsolatok ezért a digitalizáció mellett sem veszítenek jelentőségükből.

Ahogy Szabó Szilvia és Farkas Dániel is kiemelte, az MI segíthet az információk kereshetővé és személyre szabhatóvá tételében, de nem tudja kiváltani a vezető figyelmét, a mentor támogatását vagy a csapat befogadó gesztusait. A jövő onboardingja így nem egyszerűen több technológiát jelent, hanem tudatosabb emberi támogatást is: azt, hogy az új munkatárs minél hamarabb megértse, mi működik valójában, és hogyan tud ebben a rendszerben értéket teremteni.

Felsőoktatás és munkahelyi siker: felkészülés és áthidalásra váró szakadék – Farkas Dániel írása

Eredményorientált MI-használat az innováció érdekében

A digitalizáció ma már nem egyetlen iparág ügye, hanem szinte minden terület működését átalakító folyamat – hangsúlyozza Keresztúri Zsolt, az Innoskart Digitális Klaszter klasztermenedzsere. Szerinte a technológiai fejlesztésekben az egyetemek különösen fontos szerepet tölthetnek be, hiszen egy hallgató vagy kutató sokszor olyan kérdéseket is feltesz, amelyekre egy vállalaton belül, a megszokott rutinok miatt senki nem gondol. Keresztúri Zsolt szerint egy vállalkozásnak először azt kell meghatároznia, milyen üzleti problémát szeretne megoldani, és csak ezután érdemes eldönteni, hogy az MI valóban megfelelő eszköz-e erre. A cél nem a technológia használata, hanem az, hogy mérhetően gyorsabbá, hatékonyabbá vagy jobbá tegye a működést.

Hasonlóan eredményorientáltan közelít a mesterséges intelligenciához Bodó Teodóra, a Bosch cégcsoport Magyarországért és az Adria régióért felelős kommunikációs és kormányzati kapcsolatok igazgatója is. Saját csapatában az MI-t többek között szakirodalom feldolgozására, nagy mennyiségű információ áttekintésére és fordításra használják, miközben tudatosan keresik azokat a komplex munkafolyamatokat is, amelyek egyszerűsíthetők vagy kiválthatók a segítségével. A technológia azonban szerinte sem önmagában az innováció: a valódi fejlődéshez különböző tudású és tapasztalatú emberek együttműködésére van szükség. A Bosch jövőkutató központja által vizsgált globális megatrendek például nemcsak az innovációs irányokat, hanem azt is meghatározhatják, milyen szaktudású munkatársakra lesz szükség a következő évtizedben.

A technológiai változások végső soron az emberi alkalmazkodóképességet is újraértékelik – véli Sárospataki Albert, a Billingo alapító vezérigazgatója. Szerinte az MI-korszakban nem elsősorban attól kell tartani, hogy a technológia elveszi a munkát, hanem attól, ha valaki nem tanulja meg hatékonyan használni. Miközben a tudás és az információ egyre könnyebben hozzáférhető, felértékelődik a kíváncsiság, az ítélőképesség, az empátia és az együttműködés képessége. A jövő munkaerőpiacán ezért nem feltétlenül az lesz versenyelőnyben, aki a legtöbb tudással rendelkezik, hanem az, aki képes folyamatosan tanulni, alkalmazkodni és jól használni az új eszközöket és mindig picit többet hajlandó beletenni a képzeletbeli „közös kosárba”. A változásra való felkészülés így nem egyetlen nagy döntés, hanem mindennapi szokások és folyamatos fejlődés eredménye.

Felsőoktatási rangsorok: nemzetközi láthatóság és elismertség

Az interjúk és elemzések mellett a lapszámban 2026 szeptemberében is közöljük az informatikai, a műszaki, a művészeti és természettudomány képzési területek öt legnépszerűbb szakjának rangsorait. Az országos technikumi rangsor pedig a fiatalabb korosztályt és azokat is segíti a pályaválasztásban, akik esetleg idén nem nyertek felvételt valamely felsőoktatási intézménybe, vagy mégis úgy döntöttek: előbb egy szakmát szereznek meg.

Az országos adatokon túl mára a globális egyetemi rangsorok is a felsőoktatás egyik fontos tájékozódási pontjává váltak: a hallgatók és szülők a továbbtanulási döntésekhez, az oktatók és kutatók nemzetközi együttműködésekhez, az egyetemek pedig saját teljesítményük összehasonlításához használják őket, miközben a munkáltatók és a kormányzatok számára is egyre értékesebb információt jelentenek. Nunzio Quacquarelli, a QS alapító elnöke és vezérigazgatója interjújában elmondta: nem önmagában az összesített helyezést érdemes figyelni: a hallgatóknak elsősorban azt kell megvizsgálniuk, hogy az általuk választott szakterületen mennyire erős az adott intézmény, és milyen lehetőségeket kínál a mesterséges intelligenciához kapcsolódó készségek fejlesztésére. A hazai egyetemek számára a rangsorok egyben a nemzetközi elismertség felé vezető út fontos visszajelzései is lehetnek. Quacquarelli kiemelte, hogy a hazai intézmények kifejezetten jól teljesítenek a munkáltatói megítélésben, ami az erős ipari kapcsolatokra és a gyakorlati képzésre utal, ugyanakkor az akadémiai reputáció terén még van tér a fejlődésre. A magyar felsőoktatás nemzetköziesedése és az új nemzetközi kapcsolatok kiépítése ezért meghatározó lehet abban, hogy az intézmények szélesebb körben is láthatóvá és elismertté váljanak, miközben az MI-korszakban a foglalkoztathatóság és a készségfejlesztés egyre fontosabb szemponttá válik. Miközben a hallgatók száma nem nő, inkább csökken az intézmények koncentrációjára számít és arra, hogy azok maradnak versenyben, akik érthető, világos vízióval, zászlóshajó témákkal pozícionálják magukat.

Az Pályaképek Innováció 2026 elérhető a shop.uniside.hu weboldalon, személyesen megvásárolható az Inmedio és Relay hálózat üzleteiben, és a legtöbb Auchan és Interspar áruházban is. A teljes kutatás, az inspiráló interjúk és a rangsorok részletei a magazinban.

A tréningek mérhetőségének rejtett dimenziói: innováció a gyakorlatban

A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Innováció kiadványában jelent meg.

Általában kétféle lehetőségeket alkalmaznak a képzéseket megrendelő cégek. Egyrészt visszamérik a résztvevők véleményét egy a tréning végén kitöltetett kérdőív segítségével (milyen volt a tréner felkészültsége, csoportdinamikai és szakmai tudása, mi tetszett a legjobban, mely tudáselem volt a legfontosabb és miért). Másrészt egy belső kiértékelési szempontrendszer segítségével a képzés hasznosulásának mérésére szolgáló eredményhalmazt próbálnak feltérképezni.

A végső cél ugyanakkor az legyen, hogy a képzés/tréner segítségével elsajátított tanulási eredmény és a résztvevők üzleti mindennapjaiban hasznosított alkalmazott tudás milyen összefüggésben jelenik meg, és ez a definiált üzleti KPI-okon keresztül visszamérve milyen növekedést eredményez (és máris a képzési ROI-nál járunk). De hogyan lehet mindezt az innováció oldaláról megközelíteni? Miként segíthet a képzések mérési metodikája bármilyen innovációs megközelítésben a HR oldaláról? Cikkünkben ezt vázoljuk röviden.

Az innovációs ökoszisztéma fontossága a vállalati humánerőforrás-menedzsment oldaláról megközelítve

A vállalatok gyakran úgy tekintenek a tréningekre, mint kizárólag a munkavállalók tudásának és készségeinek fejlesztésének eszközére. Azonban ezek valódi potenciálja az innováció előmozdításában rejlik. A kérdés az, hogyan mérhetjük a képzések innovációra gyakorolt hatását, és miként használhatjuk ezeket az eredményeket a vállalat versenyképességének növelésére.

A mérhetőség újragondolásának szerepe: túl a hagyományos mutatókon

A fent leírt módszerek csak az egyes képzések visszajelzésén, esetleg – bár ez sem általános – a képzési ROI meghatározásában jelentenek segítséget, de az innováción alapuló HR-stratégiai megközelítésben ettől eltérő következtetésekre van szükség. Példaként nézzünk három mutatót, amelyeknek előzetesen, a képzés tematikájával összhangban tervezett visszamérésével képet kaphatunk az elvárt tanulási eredmény megjelenéséről – és ami még fontosabb, az alkalmazott tudás szervezeti működésre gyakorolt hatásáról.

A megfigyelhető viselkedés változásának mérése

A tréningek után megfigyelhető viselkedésváltozások fontos innovációs mutatók. Például mérhetjük

  • a munkavállalók kreatív hajlandóságának növekedését (gyakrabban javasolnak új ötleteket vagy bátrabban kísérleteznek új megoldásokkal),
  • a problémamegoldásban való hatékonyabb közreműködésüket,
  • kevert módszertannal akár a munkahelyi klímát is mérhetjük (időben előre tervezett, a képzési tervvel összehangolt módon),
  • formalizált TÉR- (teljesítményértékelő rendszer) beszélgetések részeként is.

A hálózati hatás mérése

A tréningek gyakran elősegítik a munkavállalók közötti kapcsolatok kialakulását, ami az innováció egyik fontos forrása. A hálózati hatás mérésére használhatók szociometriai módszerek, amelyek feltárják a dolgozók közötti interakciós mintázatot.

A szervezeti kultúrában megjelenő változás mérése

A tréningek hozzájárulhatnak a vállalat innovációs kultúrájának megerősítéséhez. A kulturális változás mérésére használhatók kvalitatív módszerek, mint például az interjúk és a fókuszcsoportok, amelyek feltárják a munkavállalók véleményét és attitűdjeit az innovációs teljesítményekről.

Az innovációs ökoszisztéma szerepe

A tréningek hatékonysági megvalósulása nagymértékben függ a vállalat innovációs ökoszisztémájától. Ez a fogalom magában foglalja

  • a vállalat kultúráját (elvárt viselkedés),
  • a szervezeti kultúrát (megfigyelhető viselkedés), struktúráját, folyamatait, technológiáját,
  • a vállalat erőforrás-menedzsmenti képességeit.

Természetesen ez nem újdonság, de a tréningek akkor a leghatékonyabbak, ha a vállalat innovációs ökoszisztémája támogatja az új ötletek generálását, a kísérletezést és a kockázatvállalást. Kritikus elemek ebben az esetben

  • a példamutató vezetői magatartás,
  • a megfelelő irányba ösztönzött kommunikáció,
  • a hibák elfogadása,
  • a helyesen alkalmazott rekogníció.

Az innovációs hajlandóság fejlesztésének lehetőségei a képzéseken belül

A szervezeti innovációra hangsúlyt helyezve felmerülhet a kérdés, hogy nem érdemes-e az innovációt a hagyományosabb fejlesztési irányból megközelíteni, és dedikált, direkt képzésekkel fejleszteni az innovációs készséget. Ehhez pontosan tudni kell, hogy az adott vállalati mikro- és makrokörnyezetben mely kompetenciaelemek azok, amelyek közvetlen ráhatással vannak/lehetnek az innovációalapú gondolkodásra és az innovációs hajlandóság fejlesztésére.

Az innovációs attitűd fejleszthetősége képzésfejlesztési szempontból

Nincs meg mindenkiben az a képesség, hogy a munkakörében bármilyen innovációt meg tudjon tervezni vagy valósítani – pedig egy egyszerű munkafolyamat-optimalizálás is innovációnak tekinthető. Ha az innovációs készségre fókuszáló képzési folyamatot szeretnénk tervezni, akkor a következő tényezőkben érdemes gondolkodni:

Innovációs képesség mérésére alkalmas játékok és szimulációk

A képzések során alkalmazott játékok és szimulációk nemcsak a tudás elmélyítését szolgálhatják, hanem mérhetővé is tehetik a résztvevők innovációs képességeit (például kreatív problémamegoldás, döntéshozatal).

Az innovációs kompetenciák definiálása és értékelése

A vállalat azonosíthatja azokat a kulcsfontosságú innovációs kompetenciákat (például kreativitás, kritikus gondolkodás, együttműködés), amelyek szükségesek a sikerhez, és értékelheti a munkavállalók kompetenciáit a képzések előtt és után.

A képzések személyre szabása az innovációs potenciál alapján

A vállalat a munkavállalók innovációs potenciáljának felmérésével személyre szabhatja a képzéseket, és a munkavállalók egyéni igényeihez igazíthatja azokat.

Az innovációs projektek nyomon követése és értékelése

A képzések után a munkavállalók által kezdeményezett innovációs projekteket nyomon lehet követni és értékelni, hogy megállapítsuk, mennyire járultak hozzá a vállalat kitűzött innovációs céljaihoz.

Az innovációs platformok és közösségek létrehozása

A cég létrehozhat innovációs platformokat és közösségeket, ahol a munkavállalók megoszthatják ötleteiket, együttműködhetnek projekteken és tanulhatnak egymástól. Természetesen ezen elemek implementálhatósága, hatékonysága megint csak szoros összefüggésben van a vállalati, illetve szervezeti kultúrával.

A jövő: a mesterséges intelligencia szerepe

A mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet játszik a tréningek innovációra gyakorolt hatásának mérésében. A helyesen tanított MI segítségével automatizálhatóvá válhatnak az adatgyűjtési és -elemzési folyamatok, emellett rejtett összefüggések lesznek feltárhatók az adatok között. Vagyis elemezhetők a munkavállalók kommunikációs mintázatai és azonosíthatóvá válnak olyan folyamatok, amelyeket eddig csak mélységi (humán) adatgyűjtéssel lehetett volna detektálni, azonban ennek erőforrásigénye eddig nem volt biztosított. Képzésfejlesztési szempontból szinten nagy szerep vár az MI-re a trendelemzésen, a személyre szabottságban, illetve a jövőbeni kompetenciák megtervezésében.

A szerző az Ewolves Agents Hungary Kft. alapítója és ügyvezetője, HR- és szervezetfejlesztési stratégiai tanácsadó.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2025 Innováció kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

Felsőoktatás és munkahelyi siker: felkészülés és áthidalásra váró szakadék – Farkas Dániel írása

Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2025-ös nyári számában jelent meg.

Semmi sem állandó, csak a változás maga – már Hérakleitosz óta tudjuk, hogy a változás az egyetlen változatlan jelenség világunkban. A munka világa, a megfelelő és elvárt teljesítményhez szükséges kompetenciák azonban elképesztő változáson mentek keresztül az utóbbi időszakban. Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy felgyorsult világunkban mégis lehet mutatni olyan tényezőt, ami sok-sok év távlatából is érvényesnek mondható.

A vállalati képzések világában sokszor a 70-es, 80-as években született elméletek még mindig központi helyet foglalnak el egy-egy tréning elméleti anyagában. Ilyen például a Tuckman-, a Hershey–Blanchard-modellek, a Johari-ablak vagy akár a BCG-mátrix, amelyek jól demonstrálják az egyének, csoport, vagy a vállalat termékeinek működését, és amelyeket mindig újabb és újabb elméletek, modellek egészítenek ki a siker, fejlődés érdekében. Érdekes módon azonban van egy olyan elmélet, amely 1918-ból (!) származik, és a mai napig érvényes kutatásként hivatkoznak rá – még mindig. Ez pedig a hogyan és a mit kérdés összefüggéseit tárta fel a munkahelyi sikeresség tükrében. Charles Riborg Mann Study of Engineering Education című kutatásának 106–107. oldalán az a megállapítás szerepel, hogy a munkahelyi sikeresség 85 százaléka a soft skilleken, míg 15 százaléka a hard skilleken múlik.

Ez – ha kilépünk a szigorú felnőttképzés-szakmai kifejezéstárból – azt jelenti, hogy a munkahelyi siker 85 százaléka azon múlik, hogy „hogyan” használom fel a mindössze 15 százaléknyi „mit”-et, mind azt a tudást, amire szükségem van a munka elvégzéséhez.

A „MIT” ÉS A „HOGYAN” – A KÉT VARÁZSSZÓ A MUNKAHELYI SIKERESSÉG SZEMPONTJÁBÓL

Érdekes számok, hiszen elsőre mindenki fordítva gondolhatná. Hiszen sokkal fontosabb a „mit” tudása, mint az, hogy „hogyan”.

A vállalati képzésekben gyakran vissza is tükröződik ez a felfogás: a piacon elérhető képzések között nagy arányban vannak jelen a hard skilleket átadni kívánó tréningek. Itt természetesen nemcsak a szakmai vagy terméktréningekre gondolunk, hanem az egyéb hard skill képzésekre, mint például az értékesítési technikák, a tárgyalástechnika eszköztárainak elsajátítása.

Ezek ismerete elengedhetetlen, de ha igaz Charles Riborg Mann kutatása, akkor ezek önmagukban csak 15 százalékot érnek.

Természetesen a munkaerőpiacon eltöltött évek rengeteg „hogyan” elemet csiszolnak, valójában a munkahelyi intelligenciát ott lehet elsajátítani. Azaz valóban csak ott lehet megtanulni? Vagy felkészítenek az egyetemek a munkahelyi környezetre is? Hiszen a gyakorlat nagyon sok esetben „valódi” munkahelyen történik, illetve magán az egyetemen is sok-sok feladatot csoportban együttműködve kell megoldani… Elég-e ez vajon?

A felsőoktatás hagyományosan a tudás és készségek átadásának színtere, ami elviekben elviekben felkészíti a fiatalokat a munkaerőpiacra. De valóban így van ez?

A FELSŐOKTATÁS ERŐSSÉGEI

A felsőoktatás kétségtelenül számos előnnyel jár a munkaerőpiacra belépők számára. Először is széles körű tudást biztosít egy adott területen. A hallgatók mélyebben megismerik a szakmájuk alapelveit, elméleteit és módszertanát, ami elengedhetetlen a komplex problémák megértéséhez és megoldásához.

Másodszor, a felsőoktatás fejleszti a kritikai gondolkodást és az elemző képességeket. A hallgatók megtanulják, hogyan kell információt gyűjteni, értékelni és szintetizálni, valamint miként kell érvelni és következtetéseket levonni. Ezek a készségek kulcsfontosságúak a munkahelyi döntéshozatalhoz és a problémamegoldáshoz.

Harmadszor, az egyetem lehetőséget teremt a kommunikációs és együttműködési készségek fejlesztésére. A hallgatók prezentációkat tartanak, csoportmunkában vesznek részt, és vitákat folytatnak, ami segít nekik abban, hogy hatékonyan kommunikáljanak és együttműködjenek másokkal.

A KOMPETENCIAKÜLÖNBSÉGEK

Mindazonáltal a felsőoktatás és a munkahelyi elvárások között gyakran jelentős különbségek mutatkoznak. Ezek a kompetenciák széles skáláját érinthetik, beleértve a technikai készségeket, a soft skilleket és a szakmai tapasztalatot.

Technikai készségek

A felsőoktatás gyakran elméleti tudást nyújt, ami nem mindig fedi le a legújabb technológiákat és iparági gyakorlatokat. A munkahelyek ezzel szemben gyakran azonnali, gyakorlati tudást igényelnek. Például egy szoftvermérnöknek nemcsak a programozási nyelveket kell ismernie, hanem a legújabb fejlesztői eszközöket és módszertanokat is.

Soft skillek

A soft skillek – mint például a kommunikáció, az együttműködés, a problémamegoldás és a vezetés – egyre fontosabbá válnak a munkahelyeken. Bár a felsőoktatás fejleszti ezeket a készségeket, gyakran nem elegendő mértékben. A munkahelyek komplexebb interakciókat és nagyobb felelősséget követelnek meg, ezekhez pedig a hallgatóknak alkalmazkodniuk kell.

Szakmai tapasztalat

A munkahelyek gyakran előnyben részesítik a szakmailag tapasztaltabb jelölteket. A felsőoktatásban szerzett elméleti tudás önmagában nem elegendő; a hallgatóknak gyakorlati tapasztalatot kell szerezniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek a munkahelyen. A szakmai gyakorlatok, az önkéntes- és diákmunkák mind segíthetnek nekik abban, hogy tapasztalatot szerezzenek és fejlesszék a készségeiket. A duális képzések ideális színterei az ilyen különbségek áthidalásának.

Azonban – mint legfontosabb tényezőre – egy dologra nem lehet felkészíteni a hallgatókat: a gyakornokok felé támasztott elvárások motivációjuk és a kompetenciahalmazuk tekintetében jelentősen eltérnek a hagyományos értelemben vett alkalmazottak felé támasztott elvárásoktól.

Igaz ez a teljes munkahelyi működésre, a „mit”, de főleg a „hogyan” területére vetítve. Viselkedésbeli elemeiknél, szervezeti tudatosságuknál, megjelenített tudásuknál minden esetben felmerül a kérdés: melyek azok a területek, ahol elegendők a felsőoktatásból megszerzett ismeretek, és melyek azok, ahol minél gyorsabban érdemes elsajátítani az elvárt elemeket és azok megfelelő használatát.

A legfontosabb mindeközben az, hogy a friss diplomások vagy a gyakornokok megfelelően kezeljék a visszajelzéseket és építsék be azokat, tudatosuljon minél hamarabb, hogy a saját fejlődésükért saját maguknak kell vállalniuk a felelősséget. Ezek nélkül nincs esély arra, hogy bármilyen magas tudású „mit” elemmel valaki önmagában sikeres lehessen – a „hogyan”-okat ezen keresztül lehet csak megtanulni.

FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGEK MÁR AZ EGYETEMI ÉVEK ALATT

A diákoknak is felelősséget kell tehát vállalniuk a saját fejlődésükért. Ez magában foglalja a szakmai gyakorlatok és diákmunkák keresését, a releváns kurzusok elvégzését, valamint a soft skillek fejlesztésére való összpontosítást. A hallgatók emellett részt vehetnek szakmai szervezetek munkájában önkéntesként, gyakornokként, valamint konferenciákon, hogy kapcsolatokat építsenek és tájékozódjanak a legújabb trendekről.

A szerző Farkas Dániel szervezet és képzésfejlesztési szakértő, HR-stratégiai tanácsadó, tréner, az Ewolves Agents Hungary Kft. alapítója és ügyvezetője.

Curling, az úriemberek és úrihölgyek sportja – interjú Farkas Dániellel, az FTC Jaguars curlingcsapatának válogatott játékosával

Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2024-es nyári számában jelent meg.

Ha valaki érdeklődik a curling iránt, mik a lehetőségei?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a curling sokakat érdekel: szinte akárkivel beszélek, mindenki tudja, hogy ez az a „söprögetős” sport, amiben a versenyzők kiabálnak egymással. A sportág férfi és női szakága 1998 óta szerepel a téli olimpia végleges programjában, és 2018 óta (Pjongcsang) a vegyes páros is olimpiai szakág. Magyarországon ugyanakkor még mindig viszonylag kevés a curlinges. Így aztán, ellentétben a kézilabdával, a futballal, a kosárlabdával vagy akár – hogy egy másik jeges sportot is említsek – a hokival, jelen pillanatban az ifjúsági bajnokságban csak egy osztály van. Ez azt jelenti, hogy a juniorok között – természetesen kellő mennyiségű munkával, edzéssel és önfegyelemmel – olyan eredményt lehet elérni, ami akár a nemzetközi karrier irányába is elindíthat. Sportolóként, vagy később a szövetség munkáján keresztül a sportvezetésbe vagy -diplomáciába is be lehet kapcsolódni, megismerve egy izgalmas sport mindennapjait. Jelenleg is van magyar tisztségviselő a nemzetközi szövetségben.

Milyen a felkészülés, és milyen gyakran kell edzeni, ha valaki jó curlinges akar lenni?

Itt is működik az alapszabály, mint minden élsportban: minél többet edzünk, annál jobb játékosokká válhatunk. Nagyon sokat kell edzeni a fizikai állóképességet és a szellemi koncentrációs képességet is. Ráadásul ez a kettő összefügg. Ha fizikailag elfáradsz, akkor fejben sem vagy ott, és ha fejben elfáradsz, akkor a fizikai erőnléteddel kevesebbet tudsz elérni. A curling talán a legnagyobb fokú együttműködést igényli a csapatsportágak közül. Szükség van arra, hogy a gyorsaság, az állóképesség és az erőkifejtés egyszerre működjön. Azok a csapatok, amelyek versenyről versenyre járnak, napi 5-6 órákat edzenek.

Ami megkülönbözteti ezt az egyébként is különleges sportágat a többitől, hogy nem a szó klasszikus értelmében épül fel a nemzeti válogatott. Nagyon sok országban, többek között nálunk is a mindenkori bajnokcsapat képviseli az országot az azt követő évben minden versenyen, és indul az Európa-bajnokságon, azaz nincs klasszikus csapattag-válogatás. Itt összeszokott tagokra van szükség, mert egy tudásban teljesen jó játékosokból álló csapat ha nincs összeszokva, biztosan kikap egy kevesebb tudást felmutató, ám jobb dinamikájútól.

Hol lehet ma itthon curlinget tanulni?

Egyrészt a tervek szerint jövőre már a MEFOB (Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokság) része lesz, így egyetemeken szervezetten is lehet játszani, másrészt a kamaraerdei pályán vannak olyan nyílt foglalkozások, edzések, amelyekbe be lehet kapcsolódni, és itt már a testnevelésóra keretein belül is tanulhatnak curlingezni az általános és középiskolás diákok.

A Győri ETO Hockey Club curlingszakosztályán ez évben indult el a szakmai munka, nemsokára ez az egyesület is bekapcsolódik a versenyek világába. Jelenleg a feltételek kialakításán és a csapatok szervezésén dolgoznak. Igyekszem teljes tudásommal támogatni őket ezen törekvésükben; a lehetséges jövőbeli szerepvállalásomról jelenleg is folynak az egyeztetések, és bízom benne, hogy folytatni tudjuk a színvonalas szakmai munkát. Győr mellett Szombathelyen, Makón, Tatabányán és Sátoraljaújhelyen is van komolyabb tömegbázisközpont, ezeken a helyeken van lehetőség kipróbálni vagy akár komolyabban is űzni a curlinget. Mindezeken túl a budapesti Központi Sportiskolán (KSI) keresztül is bele lehet kóstolni ebbe a sportágba, akár már 10 éves kortól kezdve.

Ha a versenysportról beszélünk, akkor a csapatok többsége nyitott az utánpótlás fogadására. A Ferencvárosi Torna Clubban mi örülünk annak, hogy tehetséges ifjak érkeznek, akik előbb-utóbb zöld-fehér színekben pályára léphetnek. Elindult a curling-szakedzői képzés is a Magyar Curling Szövetség és a Budapesti Sportszövetségek Uniójának szervezésében, amelynek keretében júniusban hetedmagammal végzünk curlingsport-edzőként, így az utánpótlás-nevelés fejlesztésében is segíthetjük választott sportágunkat.

Mennyi idő alatt jut el valaki oda, hogy azt mondhassa, jól játszik és akár versenyezhet is?

Azt szoktuk mondani, hogy az első ezer kicsúszás arra szolgál, hogy ne essünk el. A második és a harmadik ezernél már az irányra és a sebességre is odafigyelünk. Néhány év alatt el lehet jutni oda, hogy valaki versenyszerűen játsszon a B ligában, és Magyarországon meghatározó csapat tagja lehessen.

Hogyan lehetne e sport lényegét megragadni? Mondtuk, hogy kell fizikum, önfegyelem, koncentráció, csapatmunka. Mihez lehet hasonlítani leginkább és mi az esszenciája?

A curlingről azt szokták mondani, hogy az úriemberek és az úrihölgyek sportja. Leginkább a sakkhoz lehetne hasonlítani, hiszen itt is lépésekkel előre kell gondolkodni, és folyamatosan igyekezni kell kitalálni az ellenfél stratégiáját. Míg a sakknál egyszerűen fogod és arrébb rakod a bábut, itt az a nehezítés, hogy a fizikumra és a csapattagok összehangolt együttműködésére is szükség van a pályafelállás módosításához és annak eléréséhez, hogy a 40 méteres pályán célba juttasd a 20 kilós gránittömböt. Mindkét csapat arra törekszik, hogy a játék végén minél több kővel nyerjen, vagy minél kevesebb kővel veszítsen – ez adja a játék lényegét, és ennek elérésének a szabályai a játék szépségét.

Azt tudjuk, hogy fontos, hogy a csapattagok jóban legyenek egymással, ismerjék egymást, hiszen akkor tudnak jól játszani. De milyen általában a curlinges közösség?

Összetartó, és mivel nem vagyunk sokan Magyarországon, igazából mindenki ismer mindenkit, főleg úgy, hogy egy versenypálya van idehaza, Budaörsön, és mindenki ott készül fel komolyabban. A tervek szerint épülnek további versenyzésre alkalmas pályák, de egyelőre 2005 óta ez az egyetlen helyszínünk.

A világ egyik legrégebbi kelta/skót eredetű, dokumentált sportágáról beszélünk, amelyben azóta is hagyomány, hogy a nyertes csapat meghívja a vesztest egy whiskyre a mérkőzés után. Ez a mai napig él, és bár nem mindig iszunk whiskyt, de legalább egy tízperces beszélgetésre mindig összejön a két csapat a meccsek után.

Az a fiatal, akinek felkeltette az érdeklődését ez a sport, mire számítson, milyen perspektívái vannak itthon?

A magyar curling eredményei a lehetőségeink előtt járnak. Az, hogy az Európa-bajnokság B csoportjában stabilan a középmezőnyben van a mindenkori válogatottunk (azaz Európa első húsz, de inkább tizenöt csapata között), jól mutatja ezt. Különösen akkor, amikor az első tíz az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokat nyerő csapatokat jelenti, olyan országokat, amelyekben sokkal több támogatást kap ez a sport és jelentősebb hagyományokkal, felkészítési, felkészülési rendszerrel büszkélkednek. Ilyen például Kanada, Skócia, Dánia vagy Svédország, de Svájc is nagyon erős csapatnak számít. A magyar eredmények kiemelkedők: van kétszeres világbajnok vegyes párosunk, ami egy nagyon nagy dolog, van egy ezüstérmes vegyes párosunk, és a vegyes válogatott, valamint a férfi-női csapatok jól szerepelnek az Eb-ken. Mindezt úgy, hogy míg más országokban gyerekkorban kezdik a felkészülést, nálunk egyelőre jellemzően felnőttkorban, és mint említettem, egyetlen versenyzésre alkalmas pálya van Magyarországon. Ezek a feltételek bizonyára változnak, és cél az is, hogy kijussunk az olimpiára.

Ha például valaki ifjúsági játékosként elkezdi a vegyes páros szakágat, amely kiemelt támogatást élvez, és megfelelő edzésmunkával jó eredményeket tud elérni, lehetősége van bekerülni a Héraklész Ifjúsági Élsport Programba, amely komoly segítséget jelenthet egy jövőbeni olimpiai kvóta megszerzéséhez.

Én 28 évesen kezdtem ezt a sportágat, és így is az élvonalban tudok játszani a Ferencvárosnál, ahol válogatott lehettem. Aki tízévesen kezdi el, és hitet, munkát, alázatot tesz bele, határ a csillagos ég: hatalmas sikereket érhet el.

A saját pályája sikereihez milyen mérföldkövek kellettek?

Véletlenül kezdtem el 2007-ben: a munkahelyemmel elmentünk egy curlinges programra, ami rám olyan hatást gyakorolt – és az egyik instruktor, aki később csapattárs is volt sokáig, azt mondta, érdemes lenne ezzel foglalkoznom –, hogy belevágtam.

A Ferencvárosban a másodosztályban kezdtem játszani, majd 2011 óta minden évben az élvonalbeli bajnokságban veszek részt a csapat színeiben. Ami még nagyon fontos pillanat volt, hogy 2013-ban magyar válogatottként elhoztuk a Közép- és Kelet-Európa Kupát. Természetesen minden évnek úgy indulunk neki, hogy igyekszünk megnyerni a bajnokságot, azaz az országos csapatbajnokság A-ligáját.

A curling aztán 2016 óta, amikor is a különböző multis vezetői pozícióim után coaching- és tréningcéget indítottunk, másképp is részévé vált az életemnek. Elkezdtük alkalmazni azt az előnyt, hogy ha valaki jól curlingezik, az garancia arra, hogy jó csapattag, jól tud együttműködni és képes a teljesítményének a maximumán dolgozni a többiekkel. Ezen a sporton keresztül meg lehet érteni a csapatkohéziós erőt, motivációt, összetartást lehet nyerni és erősíteni az egymásba vetett hitet. Megtanulni curlingezni és ezáltal hatékonyabb és jobb munkaerővé, csapattaggá válni hatalmas versenyelőnyt jelenthet.

Farkas Dániel

  • HR- és szervezetfejlesztési stratégiai tanácsadó, tréner, cégvezető, az FTC Jaguars curling csapat válogatott játékosa.
  • 47 éves.
  • Alapdiplomáját a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte a 1999-ben, ahol HR-t és pszichológiát tanult. Később a Külkereskedelmi Főiskolán marketing és marketingkommunikáció szakos másoddiplomás képzésre járt (2001). Tervei között szerepel ez év szeptemberétől az andragógia szak felvétele.
  • Trénerként és tanácsadóként 2005 óta tevékenykedik, hatféle iparági területen szerzett több mint 15 éves felső vezetői tapasztalattal büszkélkedhet. Olyan nagyvállalatoknál volt – többek között – különböző területeken vezető, mint a Shell Gas Hungary, ahol 2006 és 2010 között értékesítési és marketingigazgató volt, vagy a Novartis, ahol 2011 és 2014 között vezette a nem vényköteles termékek értékesítési területét.
  • Az Ewolves Agents Hungary Kft. ügyvezetője. Ez egy olyan boutique vezető- és szervezetfejlesztési partner, amely senior figyelemmel kísért, üzletileg releváns és mérhető hatású fejlesztési folyamatokat kínál ügyfeleinek a vezetői működés, az értékesítési hatékonyság és a csapatok együttműködésének fejlesztésére.