Ewolves Agents Hungary Kft. Archívum | Diplomátszerzek

A tréningek mérhetőségének rejtett dimenziói: innováció a gyakorlatban

A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Innováció kiadványában jelent meg.

Általában kétféle lehetőségeket alkalmaznak a képzéseket megrendelő cégek. Egyrészt visszamérik a résztvevők véleményét egy a tréning végén kitöltetett kérdőív segítségével (milyen volt a tréner felkészültsége, csoportdinamikai és szakmai tudása, mi tetszett a legjobban, mely tudáselem volt a legfontosabb és miért). Másrészt egy belső kiértékelési szempontrendszer segítségével a képzés hasznosulásának mérésére szolgáló eredményhalmazt próbálnak feltérképezni.

A végső cél ugyanakkor az legyen, hogy a képzés/tréner segítségével elsajátított tanulási eredmény és a résztvevők üzleti mindennapjaiban hasznosított alkalmazott tudás milyen összefüggésben jelenik meg, és ez a definiált üzleti KPI-okon keresztül visszamérve milyen növekedést eredményez (és máris a képzési ROI-nál járunk). De hogyan lehet mindezt az innováció oldaláról megközelíteni? Miként segíthet a képzések mérési metodikája bármilyen innovációs megközelítésben a HR oldaláról? Cikkünkben ezt vázoljuk röviden.

Az innovációs ökoszisztéma fontossága a vállalati humánerőforrás-menedzsment oldaláról megközelítve

A vállalatok gyakran úgy tekintenek a tréningekre, mint kizárólag a munkavállalók tudásának és készségeinek fejlesztésének eszközére. Azonban ezek valódi potenciálja az innováció előmozdításában rejlik. A kérdés az, hogyan mérhetjük a képzések innovációra gyakorolt hatását, és miként használhatjuk ezeket az eredményeket a vállalat versenyképességének növelésére.

A mérhetőség újragondolásának szerepe: túl a hagyományos mutatókon

A fent leírt módszerek csak az egyes képzések visszajelzésén, esetleg – bár ez sem általános – a képzési ROI meghatározásában jelentenek segítséget, de az innováción alapuló HR-stratégiai megközelítésben ettől eltérő következtetésekre van szükség. Példaként nézzünk három mutatót, amelyeknek előzetesen, a képzés tematikájával összhangban tervezett visszamérésével képet kaphatunk az elvárt tanulási eredmény megjelenéséről – és ami még fontosabb, az alkalmazott tudás szervezeti működésre gyakorolt hatásáról.

A megfigyelhető viselkedés változásának mérése

A tréningek után megfigyelhető viselkedésváltozások fontos innovációs mutatók. Például mérhetjük

  • a munkavállalók kreatív hajlandóságának növekedését (gyakrabban javasolnak új ötleteket vagy bátrabban kísérleteznek új megoldásokkal),
  • a problémamegoldásban való hatékonyabb közreműködésüket,
  • kevert módszertannal akár a munkahelyi klímát is mérhetjük (időben előre tervezett, a képzési tervvel összehangolt módon),
  • formalizált TÉR- (teljesítményértékelő rendszer) beszélgetések részeként is.

A hálózati hatás mérése

A tréningek gyakran elősegítik a munkavállalók közötti kapcsolatok kialakulását, ami az innováció egyik fontos forrása. A hálózati hatás mérésére használhatók szociometriai módszerek, amelyek feltárják a dolgozók közötti interakciós mintázatot.

A szervezeti kultúrában megjelenő változás mérése

A tréningek hozzájárulhatnak a vállalat innovációs kultúrájának megerősítéséhez. A kulturális változás mérésére használhatók kvalitatív módszerek, mint például az interjúk és a fókuszcsoportok, amelyek feltárják a munkavállalók véleményét és attitűdjeit az innovációs teljesítményekről.

Az innovációs ökoszisztéma szerepe

A tréningek hatékonysági megvalósulása nagymértékben függ a vállalat innovációs ökoszisztémájától. Ez a fogalom magában foglalja

  • a vállalat kultúráját (elvárt viselkedés),
  • a szervezeti kultúrát (megfigyelhető viselkedés), struktúráját, folyamatait, technológiáját,
  • a vállalat erőforrás-menedzsmenti képességeit.

Természetesen ez nem újdonság, de a tréningek akkor a leghatékonyabbak, ha a vállalat innovációs ökoszisztémája támogatja az új ötletek generálását, a kísérletezést és a kockázatvállalást. Kritikus elemek ebben az esetben

  • a példamutató vezetői magatartás,
  • a megfelelő irányba ösztönzött kommunikáció,
  • a hibák elfogadása,
  • a helyesen alkalmazott rekogníció.

Az innovációs hajlandóság fejlesztésének lehetőségei a képzéseken belül

A szervezeti innovációra hangsúlyt helyezve felmerülhet a kérdés, hogy nem érdemes-e az innovációt a hagyományosabb fejlesztési irányból megközelíteni, és dedikált, direkt képzésekkel fejleszteni az innovációs készséget. Ehhez pontosan tudni kell, hogy az adott vállalati mikro- és makrokörnyezetben mely kompetenciaelemek azok, amelyek közvetlen ráhatással vannak/lehetnek az innovációalapú gondolkodásra és az innovációs hajlandóság fejlesztésére.

Az innovációs attitűd fejleszthetősége képzésfejlesztési szempontból

Nincs meg mindenkiben az a képesség, hogy a munkakörében bármilyen innovációt meg tudjon tervezni vagy valósítani – pedig egy egyszerű munkafolyamat-optimalizálás is innovációnak tekinthető. Ha az innovációs készségre fókuszáló képzési folyamatot szeretnénk tervezni, akkor a következő tényezőkben érdemes gondolkodni:

Innovációs képesség mérésére alkalmas játékok és szimulációk

A képzések során alkalmazott játékok és szimulációk nemcsak a tudás elmélyítését szolgálhatják, hanem mérhetővé is tehetik a résztvevők innovációs képességeit (például kreatív problémamegoldás, döntéshozatal).

Az innovációs kompetenciák definiálása és értékelése

A vállalat azonosíthatja azokat a kulcsfontosságú innovációs kompetenciákat (például kreativitás, kritikus gondolkodás, együttműködés), amelyek szükségesek a sikerhez, és értékelheti a munkavállalók kompetenciáit a képzések előtt és után.

A képzések személyre szabása az innovációs potenciál alapján

A vállalat a munkavállalók innovációs potenciáljának felmérésével személyre szabhatja a képzéseket, és a munkavállalók egyéni igényeihez igazíthatja azokat.

Az innovációs projektek nyomon követése és értékelése

A képzések után a munkavállalók által kezdeményezett innovációs projekteket nyomon lehet követni és értékelni, hogy megállapítsuk, mennyire járultak hozzá a vállalat kitűzött innovációs céljaihoz.

Az innovációs platformok és közösségek létrehozása

A cég létrehozhat innovációs platformokat és közösségeket, ahol a munkavállalók megoszthatják ötleteiket, együttműködhetnek projekteken és tanulhatnak egymástól. Természetesen ezen elemek implementálhatósága, hatékonysága megint csak szoros összefüggésben van a vállalati, illetve szervezeti kultúrával.

A jövő: a mesterséges intelligencia szerepe

A mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet játszik a tréningek innovációra gyakorolt hatásának mérésében. A helyesen tanított MI segítségével automatizálhatóvá válhatnak az adatgyűjtési és -elemzési folyamatok, emellett rejtett összefüggések lesznek feltárhatók az adatok között. Vagyis elemezhetők a munkavállalók kommunikációs mintázatai és azonosíthatóvá válnak olyan folyamatok, amelyeket eddig csak mélységi (humán) adatgyűjtéssel lehetett volna detektálni, azonban ennek erőforrásigénye eddig nem volt biztosított. Képzésfejlesztési szempontból szinten nagy szerep vár az MI-re a trendelemzésen, a személyre szabottságban, illetve a jövőbeni kompetenciák megtervezésében.

A szerző az Ewolves Agents Hungary Kft. alapítója és ügyvezetője, HR- és szervezetfejlesztési stratégiai tanácsadó.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2025 Innováció kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

Felsőoktatás és munkahelyi siker: felkészülés és áthidalásra váró szakadék – Farkas Dániel írása

Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2025-ös nyári számában jelent meg.

Semmi sem állandó, csak a változás maga – már Hérakleitosz óta tudjuk, hogy a változás az egyetlen változatlan jelenség világunkban. A munka világa, a megfelelő és elvárt teljesítményhez szükséges kompetenciák azonban elképesztő változáson mentek keresztül az utóbbi időszakban. Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy felgyorsult világunkban mégis lehet mutatni olyan tényezőt, ami sok-sok év távlatából is érvényesnek mondható.

A vállalati képzések világában sokszor a 70-es, 80-as években született elméletek még mindig központi helyet foglalnak el egy-egy tréning elméleti anyagában. Ilyen például a Tuckman-, a Hershey–Blanchard-modellek, a Johari-ablak vagy akár a BCG-mátrix, amelyek jól demonstrálják az egyének, csoport, vagy a vállalat termékeinek működését, és amelyeket mindig újabb és újabb elméletek, modellek egészítenek ki a siker, fejlődés érdekében. Érdekes módon azonban van egy olyan elmélet, amely 1918-ból (!) származik, és a mai napig érvényes kutatásként hivatkoznak rá – még mindig. Ez pedig a hogyan és a mit kérdés összefüggéseit tárta fel a munkahelyi sikeresség tükrében. Charles Riborg Mann Study of Engineering Education című kutatásának 106–107. oldalán az a megállapítás szerepel, hogy a munkahelyi sikeresség 85 százaléka a soft skilleken, míg 15 százaléka a hard skilleken múlik.

Ez – ha kilépünk a szigorú felnőttképzés-szakmai kifejezéstárból – azt jelenti, hogy a munkahelyi siker 85 százaléka azon múlik, hogy „hogyan” használom fel a mindössze 15 százaléknyi „mit”-et, mind azt a tudást, amire szükségem van a munka elvégzéséhez.

A „MIT” ÉS A „HOGYAN” – A KÉT VARÁZSSZÓ A MUNKAHELYI SIKERESSÉG SZEMPONTJÁBÓL

Érdekes számok, hiszen elsőre mindenki fordítva gondolhatná. Hiszen sokkal fontosabb a „mit” tudása, mint az, hogy „hogyan”.

A vállalati képzésekben gyakran vissza is tükröződik ez a felfogás: a piacon elérhető képzések között nagy arányban vannak jelen a hard skilleket átadni kívánó tréningek. Itt természetesen nemcsak a szakmai vagy terméktréningekre gondolunk, hanem az egyéb hard skill képzésekre, mint például az értékesítési technikák, a tárgyalástechnika eszköztárainak elsajátítása.

Ezek ismerete elengedhetetlen, de ha igaz Charles Riborg Mann kutatása, akkor ezek önmagukban csak 15 százalékot érnek.

Természetesen a munkaerőpiacon eltöltött évek rengeteg „hogyan” elemet csiszolnak, valójában a munkahelyi intelligenciát ott lehet elsajátítani. Azaz valóban csak ott lehet megtanulni? Vagy felkészítenek az egyetemek a munkahelyi környezetre is? Hiszen a gyakorlat nagyon sok esetben „valódi” munkahelyen történik, illetve magán az egyetemen is sok-sok feladatot csoportban együttműködve kell megoldani… Elég-e ez vajon?

A felsőoktatás hagyományosan a tudás és készségek átadásának színtere, ami elviekben elviekben felkészíti a fiatalokat a munkaerőpiacra. De valóban így van ez?

A FELSŐOKTATÁS ERŐSSÉGEI

A felsőoktatás kétségtelenül számos előnnyel jár a munkaerőpiacra belépők számára. Először is széles körű tudást biztosít egy adott területen. A hallgatók mélyebben megismerik a szakmájuk alapelveit, elméleteit és módszertanát, ami elengedhetetlen a komplex problémák megértéséhez és megoldásához.

Másodszor, a felsőoktatás fejleszti a kritikai gondolkodást és az elemző képességeket. A hallgatók megtanulják, hogyan kell információt gyűjteni, értékelni és szintetizálni, valamint miként kell érvelni és következtetéseket levonni. Ezek a készségek kulcsfontosságúak a munkahelyi döntéshozatalhoz és a problémamegoldáshoz.

Harmadszor, az egyetem lehetőséget teremt a kommunikációs és együttműködési készségek fejlesztésére. A hallgatók prezentációkat tartanak, csoportmunkában vesznek részt, és vitákat folytatnak, ami segít nekik abban, hogy hatékonyan kommunikáljanak és együttműködjenek másokkal.

A KOMPETENCIAKÜLÖNBSÉGEK

Mindazonáltal a felsőoktatás és a munkahelyi elvárások között gyakran jelentős különbségek mutatkoznak. Ezek a kompetenciák széles skáláját érinthetik, beleértve a technikai készségeket, a soft skilleket és a szakmai tapasztalatot.

Technikai készségek

A felsőoktatás gyakran elméleti tudást nyújt, ami nem mindig fedi le a legújabb technológiákat és iparági gyakorlatokat. A munkahelyek ezzel szemben gyakran azonnali, gyakorlati tudást igényelnek. Például egy szoftvermérnöknek nemcsak a programozási nyelveket kell ismernie, hanem a legújabb fejlesztői eszközöket és módszertanokat is.

Soft skillek

A soft skillek – mint például a kommunikáció, az együttműködés, a problémamegoldás és a vezetés – egyre fontosabbá válnak a munkahelyeken. Bár a felsőoktatás fejleszti ezeket a készségeket, gyakran nem elegendő mértékben. A munkahelyek komplexebb interakciókat és nagyobb felelősséget követelnek meg, ezekhez pedig a hallgatóknak alkalmazkodniuk kell.

Szakmai tapasztalat

A munkahelyek gyakran előnyben részesítik a szakmailag tapasztaltabb jelölteket. A felsőoktatásban szerzett elméleti tudás önmagában nem elegendő; a hallgatóknak gyakorlati tapasztalatot kell szerezniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek a munkahelyen. A szakmai gyakorlatok, az önkéntes- és diákmunkák mind segíthetnek nekik abban, hogy tapasztalatot szerezzenek és fejlesszék a készségeiket. A duális képzések ideális színterei az ilyen különbségek áthidalásának.

Azonban – mint legfontosabb tényezőre – egy dologra nem lehet felkészíteni a hallgatókat: a gyakornokok felé támasztott elvárások motivációjuk és a kompetenciahalmazuk tekintetében jelentősen eltérnek a hagyományos értelemben vett alkalmazottak felé támasztott elvárásoktól.

Igaz ez a teljes munkahelyi működésre, a „mit”, de főleg a „hogyan” területére vetítve. Viselkedésbeli elemeiknél, szervezeti tudatosságuknál, megjelenített tudásuknál minden esetben felmerül a kérdés: melyek azok a területek, ahol elegendők a felsőoktatásból megszerzett ismeretek, és melyek azok, ahol minél gyorsabban érdemes elsajátítani az elvárt elemeket és azok megfelelő használatát.

A legfontosabb mindeközben az, hogy a friss diplomások vagy a gyakornokok megfelelően kezeljék a visszajelzéseket és építsék be azokat, tudatosuljon minél hamarabb, hogy a saját fejlődésükért saját maguknak kell vállalniuk a felelősséget. Ezek nélkül nincs esély arra, hogy bármilyen magas tudású „mit” elemmel valaki önmagában sikeres lehessen – a „hogyan”-okat ezen keresztül lehet csak megtanulni.

FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGEK MÁR AZ EGYETEMI ÉVEK ALATT

A diákoknak is felelősséget kell tehát vállalniuk a saját fejlődésükért. Ez magában foglalja a szakmai gyakorlatok és diákmunkák keresését, a releváns kurzusok elvégzését, valamint a soft skillek fejlesztésére való összpontosítást. A hallgatók emellett részt vehetnek szakmai szervezetek munkájában önkéntesként, gyakornokként, valamint konferenciákon, hogy kapcsolatokat építsenek és tájékozódjanak a legújabb trendekről.

A szerző Farkas Dániel szervezet és képzésfejlesztési szakértő, HR-stratégiai tanácsadó, tréner, az Ewolves Agents Hungary Kft. alapítója és ügyvezetője.