A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Innováció kiadványában jelent meg.

Az idei számok alapján a továbbtanulók körében az idén is az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt a legnépszerűbb, hisz minden ötödik felvételiző ide adta be a jelentkezését. Miben látják ennek a titkát?

Röviden azt mondanám, hogy minden téren a kiválóságra törekszünk, legyen szó az oktatásról, kutatásokról, a nemzetközi kapcsolatokról vagy akár a hallgatóknak és a dolgozóknak nyújtott szolgáltatásokról. Komoly múltunk miatt össze kell kapcsoljuk a több évszázados tradíciót a modernitással és a technológiai fejlődéssel, ezt pedig csak úgy lehet, ha a kiválóságot szem előtt tartjuk.

Téves út lenne, ha a pontszámok lejjebb vitelével vagy a követelmények csökkentésével próbálnánk magunkhoz vonzani a diákokat. Komoly felelősség, hogy évente 30-35 ezer fiatal dönt úgy, hogy az ELTE-re akar jönni. Ennek a körnek pedig úgy a harmada – az idén több mint 12 500 diák – be is kerül hozzánk. Összesen 41 ezren vagyunk, ez pedig már egy társadalmilag is értelmezhető méretű közösség, hisz annyian vagyunk, mint egy közepes magyar város lakossága.

Úgy, hogy a jogi területről érkezett, mennyire volt könnyű vagy nehéz az egyetem többi területét is megkedvelni és megismerni?

A jogászi lét sok szempontból megkönnyíti az alkalmazkodást. Hisz az aktív jogász is ahhoz van szokva, hogy különböző területeken is feltalálja magát, legyen szó az iparról, a szolgáltatásokról, a gyártásról, az egészségügyről, a közigazgatásról. Az eltérő szegmentumoknak pedig folyamatosan ismerni kell a sajátosságait. Emiatt azt a fajta komplexitást, ami az egyetemmel jár, jogászként szerintem könnyebb kezelni.

Ráadásul van egy nyolcéves általános rektorhelyettesi tapasztalatom, ami megadta az alapot ahhoz, hogy behatóan megismerjem az egyetem minden szegletét.

A hazai felsőoktatásban több egyetem megújult az elmúlt években, és ez más financiális feltételeket is eredményezett. Az ELTE esetében mik a lehetőségek?

Ez egy összetett kérdés. Elsőre közhelynek tűnhet, de nagyon is igaz, hogy erősen eltérők a különböző egyetemek, ha az intézmények profilját és struktúráját vizsgáljuk.

Mi nem egy kis szakegyetem vagyunk. A „kis” jelzőt nem degradáló értelemben mondom. Egyszerűen arról van szó, hogy több felsőoktatási intézmény is van az országban, amely szakegyetemként működik, például az egészségügyi vagy műszaki szakemberképzés területén. Ezek közelebb állnak az iparhoz vagy a gyakorlati képzési szempontokhoz.

Az ELTE az univerzitás eszméjét, azaz a tudományterületek komplexitását megvalósító tudományegyetem, amely a nemzetközi versenyképességet erősíti, és kifejezett előnynek számít, hogy van legalább 4-5 olyan klasszikus alaptudomány-terület, amelyben kimagaslók vagyunk.

Vagyis nálunk, ahogy az a nagy külföldi tudományegyetemeknél megszokott, ugyanúgy fontos a bölcsész- és társadalomtudomány, a jog- és gazdaságtudomány, a komplex pedagógusképzés, mint a természettudományok és az informatika. Emiatt nem a vagyonrendelésen alapuló alapítványi modell a kívánatos megoldás az egyetem fenntartásában, ami máshol esetleg bevált. Ilyen jellegű átalakítást az állami fenntartó sem erőltetett. Mivel úgy láttuk, hogy az alapítványi működés nekünk nem ideális, ezért nem is kezdeményeztük a modellváltást.

Az is látható, hogy a Műszaki Egyetem teljesen más utat választott, ami épp a tudományegyetemi komplexitásunk miatt nem tudna működni nálunk, a KEKVA-modell pedig ellehetetlenítené a számunkra oly fontos európai és nemzetközi pályázati lehetőségeinket.

Van olyan változás, ami a működésüket még stabilabb lábakra állítaná?

Nekünk az a fontos, hogy állami fenntartású egyetem maradjunk. Minden országban van egy-két intézmény, amelyet a generációkon átívelő, történelmileg is értelmezhető kiválóság jellemez, és őket az állam fenntartóként támogatja. Mi pont ilyen egyetem vagyunk, amelynek ez az ideális működési formája. Az alapítástól a reformkoron át és ma is egy olyan, a nemzeti felemelkedést töretlenül szolgáló kulturális és tudásközpont vagyunk, amely komoly nemzeti kincs, és értéket képvisel, és aminek épp ezért a fenntartása állami feladat kell legyen. Úgy vélem, prioritás kell maradjon, hogy az ELTE-re sok diák kerüljön be, jusson hozzá a kutatási és más fejlesztési forrásokhoz, mert ez biztosítja a magyar tudomány és felsőoktatás jövőjét, kiválóságát.

Szerencsére ezen a téren sincs ellentétes álláspont köztünk és az állam között: az ELTE nincs modellváltási kényszerben.

Az egyetemnek a közpolitikától távol kell maradnia, de a szakpolitikai fejlesztési programok megvalósításában az ELTE mindig partner volt. Ha például olyan fejlesztési kezdeményezések indulnak el, mint mondjuk pár évvel ezelőtt, amikor felmerült, hogy meg kell erősíteni a hazai felsőoktatásban az innovációt, akkor a stratégia kidolgozásában az egyetemeknek nagyon is van feladatuk. Egy állami egyetemnek igenis feladata, hogy a megerősítse a pedagógusképzést, ha például azt látjuk, hogy kevesebben jelentkeznek pedagógusnak, vagy fejlődési lehetőséget biztosítson a STEM-területek mellett a humán- és társadalomtudományoknak is.

A forráshiány rendeződhet a közeljövőben?

Nagyon bízom benne. Ugyanakkor megjegyzem, hogy az egyetem finanszírozása összetett kérdés. Abban az időszakban, amikor relatív pénzbőség volt a felsőoktatási programok finanszírozására, és a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatalnál jelentős pénzügyi forrás állt rendelkezésre, számos meghatározó program indult. Így például a nemzeti laboratóriumprogram, kompetencia-központok, számos kutatási-fejlesztési program, illetve pályázat. Ebben az időben nem lehetett azt mondani, hogy az ELTE bármilyen hátrányt szenvedett volna a források terén. Az infrastruktúra-támogató programokhoz is hozzá tudtunk férni. A bérek terén viszont komoly az alulfinanszírozottságunk, ami jelenleg is fennáll. Az oktatói és kutatói fizetések tragikusak. A rektorváltást követően jelentősebb bérfejlesztési támogatást kapott az egyetem, ami egy kis fellélegzést jelentett, de ha objektíven nézzük, akkor a dolgozók bére roppant alacsony. Ráadásul az ELTE-nek más téren is akad finanszírozási szükséglete, hisz az egyetem campusai nagyon elöregedtek. A lágymányosi épületünk ugyan modernebb, de nagyon rosszak az infrastrukturális adottságai. Valóban igaz, hogy azt a fajta jelentős többletfinanszírozást, amit a megújult egyetemek megkaptak a KEKVA-k alakulásakor, az hozzánk nem jutott el.

Hiszem ugyanakkor, hogy az eddig felépített bizalmat a kormányzattal, és az a vállalást, hogy a nemzetközi kiválóság területén az ELTE tovább erősít láthatóságban, versenyképesebbé válik és fejlődik a belső működési struktúrában – olyan irányban, amely a kutatási eredményeket valódi innovációkká forgatja át, amelyek az ipari kapcsolódásokat személyközpontúból szervezeti szintekre emeli –, honorálni fogja a kormányzat. Hiszen nem érdeke, hogy épp a nemzetközi kiválóságot szem előtt tartó és a kiemelkedő szakembereket képző, magas  reputációjú állami egyetemet véreztesse ki.

A versenyképességet említette. Hogy látja, miként tud fejlődni ennek mentén az ELTE?

A rektori programomban ennek kapcsán három zászlóshajó-programot hirdettem meg. Pont azért, hogy ha a nemzetközi partnerek érdeklődnek, hogy mire specializálódunk, mik a fókuszterületeink, akkor tudjunk nekik olyan támpontokat adni, amelyekre felkaphatják a fejüket, és nyitottak legyenek a további együttműködésre.

Az egyik ilyen a fenntarthatóság, amelyet a komplex tudományegyetemi működésünk miatt sokkal teljesebb körben le tudunk fedni, mint más, kisebb egyetemek. Azzal, hogy fenntarthatósági tudásközponttá válunk, az ENSZ fenntarthatósági céljaira is reagálunk. Ez a lépés nagyon komoly segítséget adhat abban, hogy nemzetközileg jobban tudjuk pozicionálni magunkat.

A másik téma, amit fókuszba helyezünk, a mesterséges intelligencia (MI), valamint más hasonló, „felforgató” technológiák multidiszciplináris kezelése. Nemcsak az informatikai és a fejlesztési oldalról tudjuk lefedni ezt a tárgykört, hanem egy sokkal komplexebb megközelítésben: társadalomtudományi, jogi, etikai, pszichológiai, oktatási oldalról is. De ugyanígy a teljes pedagógusképzésbe is be tudjuk vonni ezt a témát, például úgy, hogy a leendő pedagógusokat arra képezzük, hogy miként tudják az MI-t igazán hatékonyan és jól használni az oktatásban.

Végül a harmadik nagy cél, hogy egy digitális kompetencia- és készségfejlesztési tudásközpontot alapítsunk. Ez az oktatási innovációs projekt arra reagál, hogy teljes mértékben megváltozott a mai fiatalok tanulási képessége, ráadásul nagymértékben átalakultak a munkaerőpiaci elvárások is. Azért, hogy piacképesebb legyen a tanulók tudása, új módszereket kell kitalálnunk és alkalmaznunk.

Csak hogy egy példát említsek: néhány éve még egy jogásztól elvártuk, hogy egyrészt nagy mennyiségű joganyagot tanuljon meg, méghozzá szinte szó szerint, másrészt, hogy jeleskedjen ennek az alkalmazásában is. Viszont a 18–19 éves tanulók már nem nyitottak a nagy szövegek „bemagolására”. Erre nem lehet az a válasz, hogy elkezdjük negatívan minősítgetni „a mai fiatalokat”. Helyette változtatnunk kell az oktatás menetén.

Meg kell tanítani a diákokat csoportban dolgozni, vagy arra, hogyan kell vitatkozni, érvelni és egymással kommunikálni. Úgy, hogy ők már főleg a közösségi médián keresztül tartják a többiekkel a kapcsolatot. Vagyis egy teljesen más közegből érkeznek, mint a „régi diákok”.

Azt reméljük, hogy az oktatási innovációs programunk eredményei nemcsak az ELTE-n belül fognak hasznosulni, hanem értékesek lesznek az egész magyar felsőoktatás számára.

Szeptemberre már elsimultak a hullámok a hír felett, hogy a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat négy kutatóközpontja az ELTE egységeként működik tovább. Mi ennek a jelentősége, és miért okozott vihart mindez?

Az egész onnan indult, hogy még Palkovics László minisztersége alatt megszületett egy döntés, miszerint a kutatóhálózatok üzemeltetője többé nem a Magyar Tudományos Akadémia lesz. A helyét ezen a téren a HUN-REN vette át, amelynek a vezetése főleg technológiai fókuszt próbál adni a kutatóhálózatnak. Ebben a konstrukcióban nagyon nehezen találták meg a humán- és társadalomtudományi szempontok érvényesülését, mivel az utóbbinál más megközelítések is érvényesülnek. Egy magyar néprajzzal foglalkozó szakembernél kisebb jelentősége van a nemzetközi tudománymetriának vagy annak, hogy az írásai között mennyi nemzetközi Q1-es cikk szerepel. Fontosabb, hogy magyar nyelven írjon könyveket, különben a kultúránknak ez a része el fog tűnni. Látható volt, hogy a négy humán- és társadalomtudományi kutatóközpontot nem tudják a HUN-REN rendszeren belül üzemeltetni.

Mivel az ELTE a természettudományok mellett egy nagy humán- és társadalomtudományi kutatóközpont, ezért adta magát, hogy ezek a központok hozzánk kerüljenek. Ennek kapcsán komoly ellenérv nem is hangzott el. Többen felhozták, hogy így megbomlik a kutatóhálózat egysége, csakhogy az eleve nem volt egységes, hiszen minden kutatóközpont külön jogi személyként működik. A köztük meglévő kooperáció fennmarad, hiszen magunk is erre ösztönözzük majd a működéseket.

Hogy épültek be az egyetem struktúrájába a kutatóközpontok?

Az integráció 2025. augusztus 1-jén megvalósult, és mindenben a nyilvánosan meghirdetett módon történt. A kutatóközpontok az ELTE keretei között, de négy önálló jogi személyként működnek, így az ELTE Humán Tudományok Központja, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont, valamint az ELTE Regionális Tudományok és Közgazdaságtudományok Központja általános jogutódja a beolvadó korábbi jogi személyeknek.

Ezek önálló és saját finanszírozásúak, így az egyetem nem ad és nem is vesz el tőlük finanszírozást. Szervezeti autonómiájuk van, és közvetlenül a rektor alá rendelten működnek. A kutatóközpontok munkatársainak a jogviszonya változatlan maradt. A tartalmi célunk, hogy különféle együttműködések és közös programok legyenek a központokkal, de ez ügyben semmifajta kényszer nincs.

Milyen pluszlehetőségeket, -szolgáltatásokat tudnak igénybe venni az ELTE-s diákok?

Hogy pár példát említsek: segítünk azoknak a hallgatóknak, akik nem kollégiumban akarnak szállást találni. Van lehetőség pszichológiai tanácsadás igénybevételére, erős a sport- és kulturális élet az egyetemen. A könyvtárhoz vagy a számítástechnikai eszközökhöz a hozzáférések nyilván adottak. Széles körű tehetséggondozási programok működnek, emellett számos szakkollégium is segíti a diákokat. Kiváló az együttműködés a hallgatói önkormányzatokkal, remélem, hogy a tanulóink külön aktivitásokkal be tudnak kapcsolódni a zászlóshajóprogramokba. Több lehetőséget biztosítunk a hallgatók vállalkozói szemléletének bővítésére és az innovációs folyamatokba való bekapcsolódásukra.

Mennyire szorosak az egyetem ipari kapcsolatai?

Az utóbbi időben óriási fejlődésen mentünk keresztül: a Természettudományi Kar a gyógyszerkutatástól elkezdve az akkumulátoriparon keresztül a biotechnológiai szektorig nagyon átfogó, széles körű kapcsolatrendszerre tett szert. Az Informatikai Karon az MI-vel kapcsolatos Bosch Ipari Tanszék működik. Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy olyan területeken is jelentősek a kapcsolódásaink, ahol ez kevésbé evidens.

Például nálunk működik a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium vagy a Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium. Ez utóbbiban digitalizáljuk a magyar kulturális örökséget. Emiatt számos vállalati együttműködés vált lehetővé: a NAV-tól kezdve a bankokon keresztül a Microsoftig rengeteg cégnek és szervezetnek tudjuk átadni a nyelvtechnológiai fejlesztéseink eredményeit, amit akár chatbotok vagy generatív MI-k fejlesztésére is lehet használni.

Örömmel mondhatom, hogy mostanra az egyetem eljutott odáig, hogy szinte minden tudást a hasznosítás szempontjából is vizsgálunk, és gyakorlatilag minden területen nagyon erősen működnek a partneri kapcsolatok.

Hogy látja az innováció hazai helyzetét?

Nem vagyok túl optimista a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, mivel egy fontos problémáról nem nagyon esik szó. Ez pedig az, hogy egy relatíve rossz állapotban lévő gazdaságban nehéz innoválni, hiszen a vállalkozások kevés pénzt szánnak kutatás-fejlesztési aktivitásokra. Az egyetemektől magát az innovációt, azaz a piaci hasznosítást nem lehet elvárni. Mi a tudást adjuk, viszont innoválni a vállalatok tudnak. Ezért ha a cégek tőkeszegények vagy a társaságoknak olyan alacsony a vállalati kultúrája, hogy nem érzik az innováció szükségességét, akkor mi nem tudunk helyettük lépni.

Bizonyára szokták mérni, hogy aki elvégzi az ELTE-t az mennyi időn belül szokott munkát kapni.

Ha egy végzős azonnal, de legkésőbb három-négy héten belül nem talál munkát, akkor már szomorúak vagyunk.

Darázs Lénárd

• Egyetemi tanár, az ELTE rektora.
• 1991-ben az ELTE ÁJK-n summa cum laude minősítéssel szerzett jogászdiplomát.
• 1991 és 1994 között a Heidelbergi Egyetemen LL.M-diplomát szerzett, 2007–2010 között Humboldt-ösztöndíjas volt Hamburgban, a Max-Planck-Intézetben.
• 1994 az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén egyetemi tanár.
• 1997-től a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara melletti választott bíróságon választott bíró.
• 2012-től az ELTE JTI-n a befektetési, vállalatfinanszírozási és tőzsdei szakjogász képzés szakmai vezetője és felelőse.
• 2017-től az ELTE általános rektorhelyettese.
• 2018-tól a Mesterséges Intelligencia Koalíció Szabályozás és etika divízió vezetője.
• 2023-tól a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke.
• 2025-től az ELTE rektora.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2025 Innováció kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!