digitalizáció Archívum | Diplomátszerzek

A globális egyetemi rangsorok szerepe az MI korában

A cikk eredetileg az Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

A QS World University Rankings több mint húsz éve meghatározó alakítója a felsőoktatásnak. Hogyan változott ez idő alatt a rang sorkészítési filozófia?

Amikor 2004-ben elkezdtük a Quacquarelli Symonds egyetemi rangsorait készíteni, még nem létezett olyan rendszer, amely lehetővé tette volna a felsőoktatási intézmények nemzetközi összehasonlítását. Voltak ugyan országos rangsorok – például az Egyesült Államokban –, de globális viszonylatban nem állt rendelkezésre egységes mérce. Ezért először azt próbáltuk meghatározni, melyek a világszínvonalú egyetemek alapvető küldetései, majd ezekhez kerestünk mérhető mutatókat. Így került a rendszerbe a magas színvonalú kutatás, a jól foglalkoztatható diplomások képzése, az oktatás minősége és a nemzetköziesítés. Ezeket tekintettük olyan alapvető jellemzőknek, amelyek minden kiváló egyetemre érvényesek. A rangsorok népszerűsége minden várakozásunkat felülmúlta. Ma már évente mintegy ötvenmillióan használják a TopUniversities.com felületét.

Ugyanakkor a rangsoroknak is folyamatosan fejlődniük kell, így három évvel ezelőtt új mutatókat vezettünk be. Megjelent a fenntarthatóság, amely azt vizsgálja, hogyan érvényesülnek a környezeti, társadalmi és irányítási szempontok az egyetemek működésében. Emellett nagyobb hangsúlyt kaptak a munkaerőpiaci eredmények és bevezettük a Nemzetközi Kutatási Hálózat mutatóját, ami az intézmények nemzetközi kutatási együttműködéseit értékeli. Most pedig már a mesterséges intelligencia korszakában járunk, ami új kérdéseket vet fel. Ezért olyan indikátorokon dolgozunk, amelyek azt mutatják meg, hogy az egyetemek mennyire tudnak alkalmazkodni ehhez az átalakuláshoz. Úgy látjuk, hogy a foglalkoztathatóság és a készségfejlesztés szerepe egyre fontosabbá válik.

Ezek a mutatók már megjelennek a rangsorokban, vagy még fejlesztés alatt állnak?

Jelenleg fejlesztés alatt állnak. Nemcsak új mérőszámokon dolgozunk, hanem létrehoztuk a Responsible MI Consortiumot (Felelős MI-konzorcium) is. Ez olyan vezető egyetemek együttműködése, amit a QS koordinál annak érdekében, hogy az intézmények meg osszák egymással a mesterséges intelligencia bevezetésével kapcsolatos tapasztalataikat. A résztvevők között megtalálható az Imperial College London, a Warwicki Egyetem, az Exeteri Egyetem, az Edhec, a Luiss Business School, a London School of Economics, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem, és hamarosan újabb intézmények csatlakoznak. Ki dolgoztunk egy MI Capability keretrendszert is, amely segít felmérni, hogy ezek az intézmények hol tartanak a saját mesterségesintelligencia-stratégiájuk megvalósításában. Emellett ösztönözzük az egyetemeket arra, hogy a hallgatók valós MI-projekteken dolgozzanak, mert meggyőződésünk, hogy a gyakorlati tapasztalat kulcsfontosságú.

Ön szerint a jövőben hogyan változik a rangsorok szerepe?

Ezek egyszerre több célcsoportot szolgálnak. A hallgatók a segítségükkel azt mérlegelik, hol érdemes továbbtanulniuk, a szülők azt szeretnék tudni, hol térül meg leginkább a tanulásba fektetett idő és pénz, az oktatók és a kutatók hasonló színvonalú intézményeket keresnek együttműködésekhez, az egyetemi vezetők pedig a saját teljesítményüket hasonlítják össze más intézményekével. Egyre fontosabb felhasználók a munkáltatók, amelyek különösen a szakterületi rangsorokat használják, amikor megfelelő végzettségű fiatalokat keresnek. Emellett a kormányzatok is mind inkább támaszkodnak a rangsorokra, amikor kutatási finanszírozásról vagy felsőoktatási fejlesztésekről döntenek. A rangsorok tehát olyan közös információs alapot jelentenek, amelyek jó néhány szereplő számára nyújtanak értékes támpontokat.

Hogyan tekintenek a nemzeti rangsorokra? Van együttműködés a helyi kezdeményezésekkel?

Úgy gondoljuk, hogy a helyi rangsorok fontos szerepet töltenek be mindebben a döntési mátrixban, tájékoztatásban, hiszen figyelem be tudják venni az adott ország sajátos környezetét és prioritásait, sőt akár olyan adatokra is támaszkodhatnak, amik a nemzetközi rangsorokban nem jelenhetnek meg. Így helyi viszonyok között a fenti állítások a helyi rangsorokra is igazak. Viszont a QS nem készít nemzeti rangsorokat, és ez tudatos döntés: a mi feladatunk a nemzetközi összehasonlíthatóság biztosítása és a nemzetközi mobilitás elősegítése.

A QS konferenciákat, csúcstalálkozókat is szervez. Ezek milyen szerepet töltenek be?

Céljuk, hogy a felsőoktatás vezetői találkozhassanak egymással, és közösen gondolkodhassanak a szektort érintő legfontosabb kérdésekről. Jelenleg a készségek fejlesztése és a foglalkoztathatóság áll a középpontban. Ez egy olyan terület, ahol az egyetemek jelentős átalakulás előtt állnak, ezért igyekszünk adatokat, elemzéseket és jógyakorlatokat biztosítani számukra. Világszerte elemezzük a munkaerőpiacok változásait, összehasonlítjuk az országokat és vizsgáljuk, hogy milyen kompetenciákra lesz szüksége a különböző gazdaságoknak.

A QS ma már közel ezer munkatársat foglalkoztat világszerte. Milyen érzés látni ezt a fejlődést?

Számomra mindig is az volt a legfontosabb, hogy olyan munkát végezzünk, amelynek valódi jelentősége van. A QS-ben olyanok dolgoznak, akik elkötelezettek a felsőoktatás és a fiatalok támogatása iránt. Ha az ember hisz abban, hogy amit csinál, fontos, és közben örömét is leli benne, akkor természetes módon keresi az új kihívásokat. Évről évre igyekszünk új igényekre válaszolni, bővíteni a tevékenységünket, de a küldetésünk változatlan: segíteni a nemzetközi hallgatókat és hozzájárulni a felsőoktatás fejlődéséhez.

Találkozás az indiai miniszterelnökkel, Narendra Modival, 2021-ben

Hogyan látja a magyar egyetemek helyzetét?

Úgy gondolom, hogy a magyar egyetemek most kezdték meg azt az utat, ami a szélesebb nemzetközi elismertség felé vezet. A rangsoraink alapján kifejezetten jól teljesítenek a munkáltatói megítélés területén. Ez arra utal, hogy erős kapcsolatot ápolnak az iparral, sok a szakmai együttműködés és a gyakorlati képzés, ráadásul Magyarországon a készséghiány sem olyan jelentős, mint több más európai államban. Ugyanakkor az akadémiai reputáció még mindig viszonylag alacsony, aminek az egyik oka, hogy hosszú időn keresztül kevésbé nyitottak a nemzetközi kapcsolatok felé. Most azonban megvan a lehetőség arra, hogy Magyarország még szorosabban kapcsolódjon az európai és a nemzetközi felsőoktatási térhez.

Mit tanácsolna a magyar hallgatóknak?

Mindenekelőtt azt, hogy ne csak az összesített egyetemi rangsorokat nézzék, sokkal fontosabb megvizsgálni, hogy egy adott intézmény mennyire erős azon a szakterületen, ami valóban érdekli őket. Gyakran jobb döntés egy olyan egyetemet választani, amely kiemelkedő az adott tudományterületen, mint egy olyat, amely összességében előrébb szerepel, de épp azon a területen kevésbé erős. Emellett azt is érdemes figyelni, hogy az intézmény milyen hangsúlyt fektet a mesterséges intelligenciával kapcsolatos készségek fejlesztésére: ez ma már minden leendő munkavállaló számára meghatározó.

Nunzio Quacquarelli

  • A Quacquarelli Symonds alapítója és az igazgatótanács elnöke.
  • Közgazdasági diplomáját a Cambridge-i Egyetemen szerezte, majd a The Wharton Schoolban tanult tovább.
  • A vállalatot 1990-ben alapította azzal a céllal, hogy segítse a fiatalokat a nemzetközi felsőoktatási lehetőségek és a karrierépítés terén.
  • Vezetésével jött létre a világ egyik legismertebb felsőoktatási rangsora, a QS World University Rankings, amely ma a nemzetközi felsőoktatás egyik legmeghatározóbb teljesítménymérő rendszere.
  • Pályafutása során a felsőoktatási adatok elemzésének, az egyetemi teljesítmény mérésének, a nemzetközi hallgatói mobilitás és a munkaerőpiaci készségek fejlesztésének elismert szakértőjévé vált.
  • Rendszeres előadója nemzet közi felsőoktatási konferenciáknak és szakpolitikai fórumoknak.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

Meglepően sok magyar diák használ már AI-t a tanuláshoz

A mesterséges intelligenciára az iskolák  már nem tekinthetnek távoli kihívásként. A diákok használják: témák feltérképezésére, szövegek összefoglalására, írásbeli feladatokhoz vagy éppen akkor, amikor egy nehezebb fogalomhoz kérnek magyarázatot. A PISA 2025 magyar eredményeit elemző EdTech Koalíció szerint ezért az AI-jal kapcsolatban egyre kevésbé az engedélyezés vagy a tiltás a legfontosabb kérdés. Sokkal inkább az, hogy a tanuló felismeri-e, mikor érdemes segítségül hívnia, képes-e ellenőrizni a kapott választ, és észreveszi-e, ha a gép hibázik. A szervezet elemzéséből kiderül, hogy félrevezető minden képernyőhasználatot egyetlen kategóriaként kezelni. Más történik akkor, amikor egy telefonra érkező üzenet megszakítja az órai munkát, és más akkor, amikor ugyanazon az eszközön digitális tananyagot olvas a diák vagy egy AI segítségével próbál megérteni egy problémát.

A telefon elvétele önmagában nem megoldás

Magyarországon a 15 évesek mindössze 12 százaléka számolt be arról, hogy társai digitális eszközhasználata rendszeresen megzavarja az órát, miközben az OECD-átlag 28 százalék. A PISA-adatok szerint ráadásul gyengébben teljesítenek természettudományból azok a diákok, akik ilyen zavaró hatásról számolnak be. A mobiltelefonok korlátozása segíthet a figyelem fenntartásában, az EdTech Koalíció szerint azonban ez önmagában kevés. A diákoknak azt is meg kell tanulniuk, hogyan irányítsák saját eszközhasználatukat a tantermeken kívül: mikor segíti őket a technológia, és mikor viszi el a figyelmüket. Ezt az önszabályozást ugyanúgy fejleszteni kell, mint más tanulási készségeket.

Az AI-t használni is meg kell tanulni

A mesterséges intelligencia még összetettebbé teszi ezt a helyzetet. Egy chatbot néhány másodperc alatt kész válasszal szolgálhat egy olyan kérdésre, amelynek végiggondolása korábban hosszabb munkát igényelt. Ugyanez az eszköz ugyanakkor magyarázhat, ötleteket adhat, segíthet rendszerezni az ismereteket vagy új nézőpontokat mutathat. A különbséget a használat módja adja. Az EdTech Koalíció ezért az AI-műveltséget jóval tágabban értelmezi annál, hogy valaki tud-e megfelelő utasítást adni egy chatbotnak. Ide tartozik a válaszok kritikus ellenőrzése, a hibák felismerése, a megfelelő eszköz kiválasztása, az etikus használat és annak eldöntése is, hogy egy adott helyzetben meddig érdemes az AI-ra támaszkodni.

Az önálló gondolkodás kérdése így az AI korában új értelmet kap. A tanulónak nemcsak egy feladat megoldását kell elsajátítania, hanem azt is, hogy mikor segíti a saját gondolkodását a technológia, és mikor kezdi helyettesíteni azt. Az EdTech Koalíció szakmai anyaga szerint a jelenlegi kutatások sem támasztanak alá olyan egyszerű következtetést, hogy a mesterséges intelligencia használata önmagában gyengítené a gondolkodást. Sokkal többet számít, hogyan épül be a tanulási folyamatba.

Többről van szó, mint a képernyő előtt töltött időről

A digitális jóllétet sem pusztán az mutatja meg, mennyi időt tölt egy fiatal a telefonja vagy a számítógépe előtt. Beletartozik az is, mennyire tud figyelni, képes-e irányítani saját digitális szokásait, milyen szerepet töltenek be az eszközök a tanulásában, és hogyan hatnak társas kapcsolataira vagy érzelmi állapotára.

Az EdTech Koalíció ezért három terület együttes kezelését javasolja az iskolák számára: a figyelem védelmét, a technológia pedagógiailag indokolt használatát, valamint a digitális önszabályozás és az AI-műveltség fejlesztését. A digitális eszköznek ott lehet igazán helye, ahol hozzáad valamit a tanuláshoz, az alkotáshoz vagy az együttműködéshez. Más helyzetekben pedig éppen az szolgálhatja jobban a tanulást, ha háttérbe kerül.

„Nem a technológiával van baj, hanem a felhasználói kultúrával” – interjú Guld Ádám médiakutatóval

Az interjú eredetileg az UNI in&out 2026 nyár kiadványában jelent meg.

Mi vonzott a médiakutatás felé?

A média gyerekkorom óta foglalkoztatott, általános iskola ötödik osztályában döntöttem el, hogy újságíró leszek. Annyira erős volt ez az elhatározás, hogy az osztálytársaimmal szerveztem is egy kis „szerkesztőséget”, és kézzel írott kiadványokat is készítettünk. Aztán amikor a 90-es évek végén elértem a pályaválasztáshoz, szembesültem vele, hogy Magyarországon alig létezik újságíró- vagy médiaképzés. A lehetőségek száma roppant szűk volt: az egyik az ELTE volt, ahová nagyon nehéz volt bekerülni, a másik Szeged, a harmadik pedig a Pécsi Tudományegyetem, ahol Horányi Özséb alapításával működött az ország első kommunikáció- és médiatudományi tanszéke. Végül Pécsre mentem, de ott kommunikációt önmagában nem lehetett hallgatni, csak szakpárban, így az angol nyelv és irodalom lett a másik szakom. Úgy kezdtem az egyetemet, hogy rádiós vagy televíziós újságíró szeretnék lenni, de nagyon gyorsan kiderült, hogy Pécsen ez nem szakmai gyakorlati képzés, sokkal inkább tudományos, elméleti, interpretatív megközelítés. És bár nem erre számítottam, nagyon megtetszett. A képzés felétől kezdve már tudományos munkákat készítettem, TDK-ztam, majd elmélyültem a szakdolgozati témámban, és egy idő után sokkal jobban izgatott a jelenségek megértése, mint maga a klasszikus újságírói munka.

Mi ragadott meg benne ennyire?

Az, hogy pont akkoriban, 2004 és 2007 között robbant be igazán Magyarországon a digitális forradalom. Megjelentek a közösségi platformok, az okoseszközök, és látszott, hogy a hagyományos médiára hamarosan egyre kevesebb figyelem jut, különösen a fiatalok részéről. Ez egy nagyon izgalmas, gyorsan változó közeg volt. Az kezdett érdekelni, hogy mindennek mi a kulturális logikája, hogyan működik, miként alakítja át a társadalmat, a médiafogyasztást, a fiatalok világát. Így fordult a pályám a tudományos élet felé.

Innentől egyenes út vezetett a kutatói pályához?

Gyakorlatilag igen. 2007 júniusában végeztem az egyetemen, szeptemberben pedig már el is kezdtem a PhD-képzést, és azóta is ezzel foglalkozom. Ha össze akarom foglal ni, hogy mely témakörök a közösek a munkáimban, akkor mindenképpen ott van a hírnév és az ismertség kérdése. Az egyik fő területem a sztárkultusz és annak médiatörténeti átalakulása, ezen belül a rajongói kultúrák vizsgálata a fiatalok körében. Emellett foglalkoztam ifjúsági szubkultúrákkal és életstíluscsoportokkal is, például a PhD-értekezésemet az emo kultúráról írtam, amely a 2000-es évek végén már kifejezetten digitális, online szubkultúraként jelent meg.

A generációs téma máig nagyon erősen jelen van a közbeszédben.

Igen, és ez számomra is érdekes. Többször gondoltam azt, hogy ez a téma kifullad, de nem így történt. Valószínűleg azért nem, mert folyamatosan nőnek fel újabb és újabb digitális korcsoportok, közben pedig a technológiai környezet is olyan gyorsan változik, hogy újra és újra felmerül, hogy vajon hogyan hat ez a fiatalokra. Ráadásul már nemcsak a generációk közötti különbségek fontosak, hanem az is, hogy egy nemzedéken belül is jelentős eltérések lehetnek.

Sokszor elhangzik, hogy a fiatalok ma már szinte kizárólag a digitális térből tájékozódnak, de közben látjuk a könyvek, magazinok iránti reneszánszt is, Svédország például visszatért a hagyományos oktatáshoz a digitálissal szemben, emellett virágzanak az olvasást népszerűsítő kampányok. Te hogy látod ezt?

Fontos hangsúlyozni, hogy a generációs megközelítés nagyon erősen általánosít. Amikor Z nemzedékről beszélünk, tisztában kell lenni azzal, hogy ez egy nagyon tág kategória. Mi ezt már tíz évvel ezelőtt is felismertük egy egyetemi kutatócsoportban, és próbáltuk kezelni, például úgy, hogy azt vizsgáltuk, a magyar Z generáción belül milyen életstílus csoportokat lehet elkülöníteni, és ezeknek mennyiben tér el a média használata. Fontos látni, hogy ezek a trendek egyszerre vannak jelen, csak más-más csoportokban. Az életritmus, a társadalmi státusz, a kulturális és gazdasági háttér nagyon erősen befolyásolja, hogy ki milyen platformokat használ vagy milyenek a médiafogyasztási szokásai. Minél magasabb valakinek a társadalmi státusza, minél több kulturális tőkét hoz ott honról, annál valószínűbb, hogy változatosabb a médiahasználata, vagy is a digitális mellett könyvet is olvas, printanyagokat is kézbe vesz. Ha viszont a társadalmi perifériák felé mozdulunk, ott sokkal egysíkúbbá válik a médiafogyasztás, és a könyvnek vagy a nyomtatott sajtónak gyakorlatilag nincs szerepe.

Az egyes csoportokat csak gazdasági státusz alapján különítettétek el?

Nem, az egyik fontos dimenzió az életritmus sebessége volt: valaki gyors vagy lassú életet él-e. Eb be olyan tényezők tartoznak bele, mint hogy hány barátja van, nagy városban él-e vagy kistelepülésen, mennyit utazik, beszél-e nyelveket, mennyi minden érdekli. A másik dimenzió az értékorientáció volt: inkább materiális értékek dominálnak nála – pénz, külső, márkák –, vagy inkább az immateriális tényezők, mint a barátság, a segítségnyújtás, az érzelmek. E két változó metszetében rajzolódtak ki az életstíluscsoportok, és természetesen az is látszott, hogy ebben a társadalmi háttérnek nagyon komoly szerepe van.

A „lassulás” mint trend inkább csak a felső tízezer hóbortja?

Ezt egyelőre inkább egy elit mikrotrendnek látom. A hallgatóim között már megfigyeltem ennek jeleit. Például pár éve találkozom olyan egyetemistákkal, akik nem okostelefont hoznak be magukkal az egyetem re, hanem régi butatelefont. Amikor megkérdezem őket, miért, azt mondják, azt az 5-6 órát, amit az egyetemen töltenek az oktatókkal és a társaikkal, valóban velük akarják eltölteni, nem a digitális térben. Ez az érdekes és pozitív jelenségek közé tartozik, de arányaiban a kisebbséget jelentik.

Közben viszont a mentális nehézségek, a túlzott képernyőhasználat, az elszigetelődés problémája egyre látványosabb. Ezen a téren mik a tapasztalataid?

Az egyetemen is döbbenten látom évek óta, hogy 30-35 fős csoportok két-három évet töltenek együtt, és nincs valódi kapcsolat közöttük. Ez sokszor egészen hétköznapi helyzetekben bukik ki, például ha valaki hiányzik, a csoporttársai még az e-mail-címét vagy a telefonszámát sem tudják. Ez nem ritkaság, hanem egyre gyakoribb jelenség. Korábbi kutatásokban vizsgáltuk például az online és offline barátságokat. Azt kérdeztük a fiataloktól: hány ismerősöd, hány barátod van? Hányan mennének el neked a gyógyszertárba, ha beteg lennél? Az első kérdésekre még jöttek a számok, de erre az utolsóra volt, aki azt mondta, hogy egy sem. Tehát ez a napi 6-7, hétvégén akár 10-12 órás képernyő használat nem múlik el nyomtalanul. Sokszor azt látjuk, hogy ezt az időt ott hon, a saját szobájukban, egyedül töltik el fiatalok, ami nagyon nyomasztó an hat kívülről nézve. Ennek nagyon komoly szociális és mentális következményei lesznek és már vannak is.

Tehát valóban nagy a baj?

Bár nő azoknak az aránya, akik tudatosabban próbálják kezelni ezt a problémát, ez még messze nem érte el a kritikus tömeget. Sokat járok szülői fórumokra, iskolákba, egyházi és civil közösségekbe előadni. Hat-hét évvel ezelőtt egy ilyen előadás után jó, ha egyetlen szülő odajött azzal, hogy ő korlátozza a gyereke média használatát. Ma már egy osztályközösségben hat-hét ilyen van. Ez pozitív változás, csak lassú, és nagyon látszik, hogy azok a szülők, akik így járnak el, jellemzően a jobb társadalmi helyzetű családokból kerülnek ki.

Melyik korosztály a legveszélyeztetettebb?

A 0–3 éves a legkritikusabb. Ott olyan idegrendszeri és fejlődési hatások jelentkezhetnek, amelyek hosszú távon is problémát okozhatnak. Sok mai kisgyereket Z generációs szülők nevelnek, akik maguk is problematikus médiahasználati mintázatokkal élnek, amiket a gyerekek nagyon korán átvesznek. Az utóbbi időben többször voltam óvodai rendezvényeken, ahol nem csak előadást tartottam, hanem sokat beszélgettem a szakemberekkel is. Ők megerősítették azokat a kutatási eredményeket, amik azt mutatják, hogy nagyon sok szülő már 2-3 éves korban akár kontroll nélkül, több órára a gyerek kezébe adja az okoseszközöket. Ennek látszanak a következményei az óvodában: beszédfejlődési problémák, szocializációs nehézségek, elmaradó rajzkészség, figyelmi és fegyelmi problémák jelentkeznek nagyon hamar.

Tehát mire a gyerek óvodába kerül, sok minden eldőlhet?

Pontosan. Ezért gondolom azt, hogy a szülőkkel már ebben a 0–3 éves időszakban kapcsolatba kellene kerülni. Mert mire a gyerek óvodába ér, addigra nagyon sok minden szétcsúszhat.

Ha ezen a kritikus időszakon túl vagyunk, és a gyerek már iskolás, mit lehet tenni?

Nagyon fontos tisztázni, hogy nem a technológiával, hanem a felhasználói kultúrával van probléma. Az emberiség fantasztikus lehetőségeket kapott ezekkel az eszközökkel, a kérdés az, hogyan használjuk őket. Az oktatásban igenis van helye a digitális eszközöknek, sőt szükség is van rájuk, mert a gyerekek olyan világba lépnek ki majd, ahol ezek nélkül nem lehet boldogulni. De a saját eszköz kontrollálatlan jelenléte az iskolában szerintem nagyon problémás.

Mi lehetne a jó irány?

Két dolgot kell világosan meghatározni: az egyik a szituatív korlát, vagyis hogy milyen helyzetben lehet használni az eszközt, a másik az idő korlát, vagyis meddig. Például most tíz percig ezt használjuk ehhez a fel adathoz, aztán eltesszük. A kontrollálatlan, túlburjánzó eszközhasználat elvonja a fókuszt, kiszippantja a gyereket az edukációs helyzetből és beszippantja egy digitális nyúlüregbe. Szerintem trendfordulóban vagyunk. Az, hogy az oktatási intézményekben kitiltották a saját eszközöket, szerintem egy irányváltás előjele. A másik, hogy az MI megjelenésével az egyetemi számonkérés is teljesen átalakul. Nálunk például nagyon gyorsan létrejött az MI-szabályozás, mert az első időszakban a hallgatók 60-70 százaléka lényegében teljesen MI által generált dolgozatot adott be. Eleinte azt gondoltam, az lesz a fő kockázat, hogy nem fognak írni, ma már inkább azt mondom, az a leg nagyobb veszély, hogy nem fognak olvasni. Akinek van egy kis pénze, előfizet egy prémiumverzióra, feltölt egy könyvet, és megkéri az MI-t, hogy foglalja össze neki öt oldalban. Vagyis elmarad az a befektetett energia, ami a tudás feldolgozásához szükséges. Ez vezet el a kognitív lustasághoz.

Ez az egyetemen is kézzelfogható?

Nagyon. Ezért van az, hogy visszamentünk az analóg számonkérés irányába, és újra vannak szóbeli vizsgák, papíralapú tesztek. Mert csak így lehet valahogy mérni, hogy van-e a hallgató fejében interiorizált tudás. Én határozottan azt gondolom, hogy kritikai gondolkodás interiorizált tudás nélkül nincs, kell egy stabil saját tudásbázis, amihez képest az ember el tudja helyezni, amit a digitális rendszer vagy az MI elé tesz.

Tehát hiába mondják sokan, hogy a lexikális tudás kimegy a divatból?

Igen. Mert az a diskurzus, amely szerint már nem kell tudás, csak kritikus gondolkodás, félreérti a helyzetet. Kritikai gondolkodás csak akkor van, ha vannak olyan saját, megszerzett sarokpontjaid, amikhez viszonyítani tudsz. Ha minden kívül van, és semmi nincs bent, akkor nincs mihez mérni, nincs mi alapján kérdéseket feltenni. Sajnos az elmúlt másfél-két évben, főként az MI hatására, nagyon látványosan romlik a fiatalok önkifejezése. Szóbeli vizsgán rendszeresen találkozom azzal, hogy a hallgató ki húzza a tételt, leír a lapra egy 8-10 szavas vázlatot, majd ezeket minden összefüggés nélkül felolvassa, és hátradől, hogy „ez a tétel”. És akkor ott ülünk még egy órán keresztül, hogy próbáljuk kibontani, hogy miről szól, hogyan kapcsolódnak egymás hoz ezek a fogalmak, tud-e rá példát mondani.

Ez szerinted miből fakad?

Abból, hogy sok esetben nagyon hiányzik a tudás elmélyítése. Sok szempontból a morzsainformációk és töredéktudások korszakát éljük. Az íráskészség az olvasásból jön, aki sokat olvas, jobban ír. Amikor szakdolgozatokat olvasok, sokszor egészen alapvető problémák látszanak: nem működik a bekezdéskiosztás, nincs lineáris logika, nincs bevezetés, tárgyalás, befejezés szerkezet. Ez persze nem mindenkinél van így, de egy jelentős csoportnál igen. Ami jó, hogy ezekről a problémákról most már beszélünk. Önmagában az is fontos, hogy felismerjük és leírjuk ezeket a kihívásokat, és láthatjuk, hogy mik a buktatók. A digitalizációban és a felhasználói kultúrában is volt egy túlfutás, most pedig elindult egy visszarendeződés. Én a munkámban ezt a visszarendeződést próbálom segíteni.

A mesterséges intelligencia korában mire lesz szükségük a fiataloknak?

Nem szeretnék nagyon elszakadni a saját szakterületemtől, de azt egyértelműen látom, hogy a sikeres emberek ma nagyon jó kommunikátorok, és ebben benne van az önismeret is. Határozottan, meggyőzően csak az tud kommunikálni, aki valamennyi re rendben van önmagával, fel tudja mérni a helyzetet, amiben van, és annak megfelelően tud megszólalni.

Guld Ádám

  • A Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát angol nyelv és irodalom, valamint kommunikáció- és médiatudomány szakon 2007-ben. Doktori fokozatát ugyancsak a PTE-n szerezte meg; a PhD-fokozatát 2013-ban, a habilitációját pedig 2021-ben.
  • Pályája szorosan kötődik a Pécsi Tudományegyetemhez: jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi docense. Kutatási területei közé tartozik a sztár- és influenszer kultúra, a generációkutatás, valamint a fiatalok médiahasználata.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

Cégalapítás az iskolapadból – interjú Hegyi Benjaminnal, az AutoConnect társtulajdonosával

Honnan jött az az ötlet, hogy saját céget alapíts?

Hasonló úton indultam el, mint édesapám, aki eredetileg mint mérnök alkalmazottként dolgozott, és nem is készült vállalkozónak. Aztán jöttünk mi, született három gyerek, és azt látta, hogy a fizetésből nem jönnek ki a hónap végén. Ekkor alapította meg a saját cégét, amely tűzvédelmi tervezéssel foglalkozott. Mérnökként megvoltak a kapcsolatai, sokan tudták róla, hogy megbízható, így organikusan kezdte felépíteni a cégét. Első projektje a Corvinus egyik épületének teljes tűzvédelmi tervezése volt, később a kivitelezés irányába is el mozdult. Ami nagyon fontos volt, hogy mindig megbízható szolgáltatást adott: ami a papíron szerepelt, az a valóságban is úgy valósult meg. Erre építette fel a cég hírnevét.

Hogy élte meg a 2008-as válságot? Gyerekként ebből mit érzékeltél?

Akkor még nem fogtam fel mindent, de láttam az egészet közelről. Ott voltam a tárgyalásokon, hallottam a telefonhívásokat, láttam, hogyan épül fel egy vállalkozás gyakorlatilag a nulláról. Az indulótőke konkrétan egy nyomtató volt, amin a faxokat fogadni tudta.

Ezek szerint korán elkezdett érdekel ni az üzlet világa?

Igen, bár először nem az építőiparon keresztül. Volt egy fotóskorszakom, 13 évesen már volt fizető ügyfelem. Fényképészszolgáltatást nyújtottam, és így tanultam bele abba, hogyan működik az üzlet, hogyan lesznek partnereid, hogyan adsz el egy szolgáltatást. Az egyik első komolyabb megbízásom egy bisztró tulajdonosától jött. Az én képeimmel építették fel a Facebook-jelenlétüket, és utána nyitottak több helyet is. Ez ennyire fiatalon nagy élmény volt.

Hogyan kapcsolódtál be végül az édesapád cégébe?

Ez volt a következő lépés. Először tartalmat készítettem apa vállalatának, aztán az érettségi után rögtön beültem az irodába azzal, hogy megakarom ismerni a céget belülről, és érteni akarom, hogy miként működik. A kollégák nyilván úgy néztek rám, hogy itt van a tulajdonos fia, most érettségizett, nincs tapasztalata, mit kezdjünk vele. Apukám szólt is előre, hogy lehet, hogy „megesznek reggelire”, de végül nem ez történt. Nem protezsált, nem szólt külön a kollégáknak, hogy segítsenek. Egyszerűen elkezdtem oda menni mindenkihez, figyeltem, kérdeztem, és ahol tudtam, levettem a vállukról a munkát. Például ha valaki Excelben pakolgatott adatokat, azt mondtam, ezt meg tudom csinálni, hadd segítsek. Így szereztem magamnak munkát, és így ismertem meg a teljes folyamatot, az ajánlatkészítéstől a szerződéskötésen át a projekt át adásig.

Közben folytattad a tanulmányaidat?

Igen, a Budapesti Gazdasági Egyetemre mentem kereskedelem és marketing szakra. Már az elején tudtam, hogy Erasmusra szeretnék menni, ezért nagyon ráfeküdtem az első évre, hogy jók legyenek a jegyeim. Így jutottam ki Párizsba egy évre, ahol is üzleti fókuszú tárgyakat tanultam egy remek intézményben, angol nyelven.

Itt jött a vállalkozói fordulat?

Igen. Párizsban találkoztam egy hozzám hasonló gondolkodású magyar sráccal, aki azóta is nagyon jó barátom. Leültünk azzal, hogy írjunk össze üzleti ötleteket, és csináljunk valamit a nulláról. Ez 2023 környékén volt, ami kor a ChatGPT kezdett berobbanni. Az első ötletünk az volt, hogy készítünk egy üzleti megoldást irodáknak, ahol a dolgozók még nem tudják jól használni az MI-t. Olyasmire gondoltunk, mint az e-mail-írás támogatása vagy az MI bevezetése a napi működésbe. Csináltunk is hozzá egy szoftvert, de fél évig tartott, mi re eljutottunk odáig, hogy ezt bevezessük. Addigra viszont a Google, az OpenAI és a többi nagy szerep lő már annyira előreszaladt, hogy be darálták ezt a piacot. Ez nem érin tett minket túl jól, hiszen befektettük az összes megtakarított pénzünket – nagyjából hárommillió forintot –, fejlesztőket fizettünk, és mire elkészült a termék, a piac már egész máshol tartott. Indiából dolgoztunk fejlesztő csapatokkal, ami önmagában is nehéz volt: sok volt az ígéret és kevés a valódi teljesítés. Végül ott álltunk azzal, hogy az összes pénzünk és rengeteg időnk benne van, de érdemi termékünk nincs.

Hogyan tudtatok ebből felállni?

Ezt kudarcként is meg lehetett volna élni, de nem így álltunk hozzá. Nem mondtuk azt, hogy megbuktunk, ha nem azt, hogy rendben, ez most nem lett sikeres, menjünk tovább. Olyan szolgáltatásalapú üzletet kerestem, ami már az első naptól kezdve pozitív cash flow-t termel. Először még ezt is tovább akartuk fejleszteni, de végül jobbat találtunk ki.

Így jött az AutoConnect?

Pontosan. Az ötlet egy nagyon egy szerű helyzetből jött: az én autómban nem volt CarPlay, ezért elkezdtem keresni erre szolgáltatót, és rájöttem, hogy nincs itthon igazán erre specializálódott jól működő szakcég. Innen jött az alapgondolat: ha van egy probléma a saját környezetünkben, ami re nincs jó megoldás, akkor csináljunk rá egyet.

Mivel foglalkozik a cég?

Az AutoConnect autómodernizációs szolgáltatásokat nyújt. Az alaptevékenységünk a CarPlay- és Android Auto-kijelzők telepítése régebbi vagy olyan autókba, amelyeknek gyárilag nincsenek ilyen funkciói. Az alapgondolat egyszerű volt: okostelefonja ma már szinte mindenkinek van, az autók viszont nincsenek ezen a szinten. A magyar autók átlagéletkora körülbelül 16 év, és jellemzően nincs bennük modern fedélzeti kapcsolat, miközben az autó értékéhez képest viszonylag kis költséggel be lehet építeni ezeket a ma már alapvetőnek számító kényelmi funkciókat. A szoftvereket tehát nem mi készítjük, hisz maga a CarPlay az Apple fejlesztése, az Android Auto pedig a Google-é. Mi azt csináljuk, hogy biztosítjuk a megfelelő hardvert és a szoftverkörnyezetet, majd beépítjük az autóba úgy, hogy a rendszer meg bízhatóan működjön.

Ehhez hogyan találtál műszaki embert és indultatok el cégként?

Egy gimnáziumi barátom az Óbudai Egyetemen tanult mechatronikai mérnöknek. Felhívtam, megmutattam neki az üzleti modellemet, és megkérdeztem, tudná-e vinni az operációt, amire rá is bólintott. Az első tesztprojekt az én autóm volt, és egy héten belül láttuk, hogy ez működőképes. Csináltam egy honlapot, kiraktam néhány ingyenes hirdetést Facebook-csoportokba, és elkezdtek jönni az érdeklődők. Már az első naptól rendszerszintű működést akartam adni neki, és eleinte főleg lakossági ügyfeleink voltak.

Nagyságrendileg mennyibe kerül egy ilyen beépítés?

Nagyjából 150–200 ezer forintos ár sávban mozog.

Miért fizet ezért valaki, ha maga is rendelhetne ilyet Kínából?

Mert ebben nem az a legnagyobb ki hívás, hogy lehet-e rendelni egy kijelzőt, a probléma az, hogy 40 beszállítóból jó, ha 4-5 olyan van, amelynek a terméke tényleg megérkezik, jó mi nőségű, kompatibilis az autóval, és azt tudja, amit ígér. Emellett ott van a kábelezés, a szoftveres beállítás, a beszerelés, és az is, hogy ha valami nem működik, Kínába gyakorlatilag nem tudsz visszaküldeni semmit. Mi ezt a teljes kockázatot és terhet levesszük az ügy fél válláról. A profilunk pedig bővül, hisz az ügyfelek folyamatosan új igényeket hoztak: tolatókamera, tolatóradar, menetrögzítő kamera, vezeték nélküli telefontöltő, belső LED-világítás, projektoros világítás, és sok más kényelmi vagy esztétikai megoldás közül választhatnak az ügyfeleink. Így alakult ki egy egyre szélesebb szolgáltatásport fólió.

Hány ügyfélnél tartotok?

Már több mint 400 beépítésen vagyunk túl. Az első év arról szólt, hogy optimalizáljuk a működést, megtaláljuk a megfelelő beszállítókat, rend szerezzük a termékeket és felépítsük a szolgáltatási struktúrát. Ezalatt rengeteg „tanulóprojektünk” is volt. Az első év a működés stabilizálásáról szólt, a másodikban pedig már a növekedés előkészítésére fókuszáltunk. Olyan kapacitásproblémánk lett, hogy le kellett állítanunk a hirdetéseket, mert egyszerűen nem győztük, ezért elkezdtünk külső partnerekhez kiszervezni bizonyos beépítéseket. Jelenleg két szerződött partnerünk van, akikhez tudunk munkát irányítani, és ezt a hálózatot szeretnénk országosan kiépíteni.

Ez akkor már egy franchisemodell?

Részben igen. A szakdolgozatomat is erről írtam. Három szintre bontottuk a partnereket, vannak lazább együttműködők, akik kedvezményes áron kapják a termékeket és tudást is adunk hozzá, de nem használják a márkánkat. Vannak franchise-partnerek, akik elérnek egy bizonyos volumenű együttműködést, kiteszik a logónkat, mi is megjelenítjük őket a honlapunkon. És vannak a kiemelt, úgynevezett gold partnerek, akikhez a legösszetettebb, legmagasabb szintű ügyfél igényeket is nyugodtan tovább tudjuk adni.

Mi a következő lépés?

Az idén duplázást várunk az előző évhez képest. Elindítunk egy webshopot is, ahol saját kezűleg is beszerelhető autós modernizációs termékeket fogunk értékesíteni. Például vannak olyan autók – akár nagyon drága modellek is –, amelyekben gyárilag van CarPlay, de csak vezetékesen működik. Erre létezik nálunk egy egyszerű kis adapter, amit bedug az ember, és máris vezeték nélkül használhatja a rendszert.

Külföldön is akartok terjeszkedni?

Igen. Ha stabilan felépül a hazai partner- és franchise-hálózat, akkor szeretnénk. Elsősorban olyan piacok érdekelnek bennünket, ahol magasabb az autók átlagéletkora: Románia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, illetve a Balkán országai.

Közben az édesapád cégében is egyre nagyobb szereped lett.

Igen, ott ügyvezető lettem, és teljesen átvettem az operáció irányítását. Jelenleg ez teszi ki a napjaim nagyobb részét. Édesapám eggyel hátrébb lépett, inkább tulajdonosi szerepkörből vesz részt a cégben, én pedig vezető ként viszem a működést.

Ott mit változtattál?

Elkezdtük digitalizálni a működést, vállalatirányítási rendszert vezetünk be, folyamatokat szabályozunk, rendszer szintű működést építünk. Korábban sok minden édesapámhoz volt bekötve, inkább egy kézi irányítású modell működött. Van egy 30-40 fős fizikai állományunk és nagyjából ugyanekkora fix alvállalkozói körünk. Ahhoz, hogy ez bővíthető legyen, folyamatokra és digitális működésre van szükség.

Erre a területre jönnek fiatalok?

Az építőipar nem feltétlenül a legvonzóbb terület számukra, főleg a kivitelezési oldala. Ugyanakkor jól lehet keresni, és azt látom, hogy egyre több fiatal vállalkozó szellemű szakember jelenik meg. Különösen alvállalkozói oldalon látok ügyes, megbízható fiatalokat.

Itt milyen tudásra van ma szükség?

Szerintem a lexikális tudás szerepe csökkent, mert ma már gyakorlatilag bármi másodpercek alatt elérhető. Sokkal fontosabb lett az, hogy valaki átlássa a nagy képet, jól tudja feldolgozni az információkat és hatékonyan használja az eszközöket – beleértve az MI-t is. Én például nem vagyok annak a híve, hogy tiltsuk a mesterséges intelligenciát a munkában vagy akár a képzésben. Ma egy mérnök vagy bármelyik irodai szakember egyszerűen nem tud hatékonyan dolgozni digitális eszközök nélkül.

Mit üzennél a fiataloknak?

Azt, hogy ne céltalanul várják a lehetőségeket, fontos, hogy legyenek terveik. Én azt tapasztalom, hogy ha az ember kijelöl magának egy irányt, akkor a tudatalattija is elkezd azon dolgozni. Olyan cikkeket olvas, olyan emberek kel találkozik, olyan helyzetekbe kerül – sőt keresi azokat –, amelyek közelebb viszik a céljához. Ez nem puszta szerencse, hanem tudatosság, felkészültség. Én nem a szerencsében hiszek, hanem az előkészített lehetőségekben. A lehetőségek megtalálnak, de csak akkor tudsz élni velük, ha fel vagy készülve rájuk.

Hegyi Benjamin

  • Tanulmányait 2021 és 2025 között a Budapesti Gazdasági Egyetemen végezte, egy évig a pá rizsi European Business Schoolban tanult.
  • A vállalkozását, amely az AutoConnectet üzemelteti, 2023-ban alapította. A társaságnak azóta is ő az ügyvezető igazgatója.
  • A Flamstop Építőipari Kft. vezetését 2025-ben vette át.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

„A táplálkozási szemlélet formálását már gyerekkorban el kell kezdeni” – interjú Antal Emese dietetikussal, szociológussal

Hogyan lesz valakiből dietetikus? Mindig is erre a pályára készültél?

Nem, eredetileg orvos szerettem volna lenni. A Pécsi Orvostudományi Egyetemre akartam bekerülni, de nem vettek fel, aztán másodszor már csak egy ponttal maradtam le. Szegedre és Debrecenbe be tudtam volna jutni, de akkor még nem lehetett ilyen simán átjelentkezni. Ezért bementem Pécsre, és megkérdeztem, mit lehet tanulni itt ezzel az eredménnyel. Azt mondták, két lehetőségem van: vagy biológia szakra megyek tanárnak, vagy dietetikára. Biológiatanár nem akartam lenni, a dietetikáról pedig akkor még azt sem tudtam, mi csoda, de végül ezt választottam.

Mikor szeretted meg a szakmát?

Másodévben kaptam egy lehetőséget, hogy egy évfolyamtársammal ki menjek Finnországba. Három hétig voltunk ott, és ez az út megváltoztatta az életemet. Ott láttam meg, hogy a dietetikus nemcsak az alagsorban dolgozhat, hanem komoly, érdekes kihívások is akadhatnak a szakmában. Miközben itthon még diétás nővérnek „csúfoltak” minket, Finnországban a dietetikusok presztízse már egész magas volt. Ott szembesültem azzal is, hogy többek között a szív-ér rendszeri betegségeknél a megelőzésben is óriási szerepe volt már akkor is a táplálkozástudománynak. Miután hazajöttem, elkezdtem szisztematikusan építgetni a szakma presztízsét, bár akkor még hallgatóként ez nem volt túl látványos. Ha például valahol az újságban úgy írták a dietetikust, hogy diétás nővér, akkor írtam a szerkesztőségnek, hogy ez nem így van, és azt is leírtam, hogy mit kell tudni erről a szakmáról. Persze nyilván a nemzetközi és európai trendek hatottak már itt hon is, hogy végül eléggé felkapott és egyre elismertebb szakterületté vált a dietetika, ha létszámban egy adott kórházban még mindig alul maradunk nemzetközi összehasonlításban. Aztán amikor befejeztem a dietetikát, még mindig szerettem volna tanulni. Két dolog érdekelt, a pszichológia és a szociológia. Végül az utóbbi felé vitt az utam, és ezzel a területtel jól kiegészíthettem azt a tudást, amit a dietetika adott.

A kórházi munkával kapcsolatban milyen élményeid voltak?

Azt láttam, hogy öt nap teniszedzőséggel többet kerestem, mint egy hónap kórházi dietetikusi munkával úgy, hogy hétvégén ügyeleteket is kellett tartani. Ez azért elgondolkodtatott. Először nem is akartam vállalni ezt a munkát, aztán még is elmentem a győri kórházba, hogy tapasztalatot szerezzek és lássam, mi a valóság. Igazi mély víznek bizonyult, és roppant hasznos is volt, nagyon szerettem.

Innen hogyan jött a Szívbarát Program?

Korábban jelentkeztem egy helyre kutatási asszisztensnek, de akkor nem hívtak be, aztán másfél év vel később megkerestek, mert volt egy részleg, ahol épp dietetikust kerestek. Így kerültem be a Szívbarát Programba, ami egy nagy népegészségügyi program volt, komoly szakemberekkel dolgozhattam együtt, és már konferenciákra is jártam, elő adásokat is tarthattam. Nagyon szerettem ezt az időszakot, hiszen rengeteg szakmai rendezvényre jutottam el, illetve beléptem a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségébe (MDOSZ). Később Németországba vitt az élet, ahol az alultápláltság és a szocioökonómiai faktorok kapcsolatát vizsgáltam. Ebben az időszakban is sok konferenciára eljutottam, mondogatták is, hogy én vagyok az MDOSZ külügyminisztere, mert Kínától Brazíliáig sokfelé vittem a hírét a szakmának.

Ez már át is vezet minket a következő témához, hiszen ettől kezdve egyre fontosabb lett a közreműködésed és a szereped az érdekképviseletekben.

Igen, az MDOSZ elnökeként a kommunikáció és a dietetikusi szakma imázsépítése nagyon fontos volt nekem. Szerettem volna, hogy az emberek ismerjék el a dietetikusokat, tudják, miért és mikor fordulhatnak hozzájuk, és megértsék a téma fontosságát is. Azaz azt, hogy azért dolgozunk, hogy megelőzzük a betegségeket, és hogy a személyre szabott táplálkozás révén a terápia, a rehabilitáció is jobban menjen. Nyilván szerencse, hogy az életmód mint téma az évek során jobban reflektorfénybe került, de azért ezen dolgozni is kellett. Azóta a szakma népszerűsége sokat nőtt. Mi úgy húszan végeztünk a főiskolán, napjainkban már három egyetemen van képzés (Budapest, Pécs, Debrecen), és egy-egy helyen több százan indulnak neki. Lemorzsolódás is van, de sokan elvégzik a négyéves alapképzést (BSc). Megsokszorozódott a dietetikusok száma a korábbiak hoz képest. A végzősök a fekvőbeteg-ellátásban és a szakrendeléseken is el tudnak helyezkedni, de az ő számuk nem nagyon változott az utóbbi években. A magánellátásban viszont komoly kereslet jött létre, ráadásul már az élelmi szeripar és a kutatóintézetek is alkalmaznak dietetikusokat.

Az alapellátásban mennyire elérhető egy dietetikus?

Nem érhető el úgy, ahogy kellene, hiszen a finanszírozás nem megoldott. Huszonöt éve lobbizunk azért, hogy ez változzon. Voltak különböző pályázatok, projektek, praxisközösségi kezdeményezések, de ezek csak ideig-óráig jelentettek megoldást.

Mitől lesz valaki jó dietetikus?

Manapság számos képesség szükséges hozzá, nem csak attól lesz „jó”, hogy tudja a táplálkozástudományt, a dietetikát, az élettant vagy a belgyógyásza tot, az is fontos, hogy miként beszél a pácienssel. A menedzserszemlélet is elsődleges, mivel egy kórházi dietetikusnak meg kell tudni mutatnia, hogy mit csinál. Szükség van a folyamatos dokumentálásra és annak prezentálására, hogy amit tanácsolt, annak milyen hatása lett vagy lehet.

Mi kell inkább, hogy mindenfélét tudjon a dietetikus, vagy egyegy problematikát ismerjen jól, azaz specializálódjon?

Mindkettőre, mert egyre több egészséges ember fordul dietetikushoz. Mindenkinek megvan az ideális ét rendje, viszont az is igaz, hogy általában egy konkrét egészségi problémát jobban tud kezelni, ha abban a témában mélyebb a tudása. Mivel egy re többet tudunk a táplálkozásról, ez egyre inkább azt hozza magával, hogy kialakulnak szakterületek, vannak már sportdietetikusi vagy diabéteszhez kapcsolódók. Emellett a holisztikus szemlélet is kell, tehát legyen valaki speciális tudású, közben viszont tudjon egészben is gondolkodni.

A dietetika mellé szociológiát is tanultál. Ez mennyire volt fontos?

Nagyon, hiszen már annak idején is tartottam előadásokat arról, hogy miként jön össze a szociológia és a dietetika. Az utóbbi egy természettudományos terület, az előbbi társadalomtudomány, és sokan hajlamosak azt gondol ni, hogy ez a kettő teljesen külön világ. Pedig nem így van. Az utóbbi négy évben, amióta EU-s projektekben dolgozom szociológusokkal, ezt megint nagyon erősen látom. A szociológus rengeteg adattal dolgozik, nagyon sok számmal, és számos oldalt vizsgál. Nekem ez egy fontos kapcsolódás, az életmód-szociológia, és ez teremti meg számomra azt a szemléletet, hogy a dietetikát társadalmi szinten tudom kezelni.

A szakmában közben egyre több a félrevezető tanács is.

Ez nagyon nagy probléma, és a „kóklerekkel” meggyűlik a bajunk. Ha azt látom, hogy valaki táplálkozási tanács adóként hirdeti magát, akkor az már nekem gyanús. Sajnos vannak egy-két napos tanfolyamok, ami után a résztvevők kapnak is egy papírt arról, hogy ők „szakemberek”. Azt gondolom ugyan akkor, hogy a szakmaiság győzedelmeskedik, hiszen a dietetikusképzés négy évig tart, egy-két nap alatt nem lehet megtanulni azt a hatalmas tudást, ami kell a precíz és korrekt munkavégzéshez. Emellett számos tévhit kering a lakosság körében, ezek között van a nulldiéta, a méregtelenítés, a tisztító kúrák, az elsavasodott szervezet elmélete vagy most a proteinőrület – ezek a trendek folyamatosan jelen vannak.

Ilyen helyzetben hogyan lehet közérthetően jól kommunikálni a táplálkozásról?

Erre van például az Okostányér, ami a hivatalos magyar táplálkozási ajánlás a gyerekeknek és a felnőtteknek, valamint a mibolmennyitegyek.hu, ami személyre szabottan segít, hogy melyik élelmiszercsoportból mennyit kellene fogyasztani.

Mennyire használod a mesterséges intelligenciát?

Nagy segítségnek tartom, például alapleveleket megíratok vele, de nyilván figyelni kell rá. Az például többször előfordult, hogy nem is létezik az a tudományos anyag, amit hivatkozik.

Mik a tapasztalataid a fiatalokkal?

Nagyon szeretek velük dolgozni, folyamatosan vannak mentoráltjaim is. Azt is látom, hogy jobban megtartják a munka-szabadidő egyensúlyt, mint mondjuk az én generációm. Ezt tanulom is tőlük… Ami viszont nem annyira tetszik, hogy az önkéntes, ingyenmunkát sokan nem szeretik, pedig befektetés nélkül nincs siker. Én nagyon sokat dolgoztam „kvázi ingyen” azért, hogy megszerezzem a szükséges tudást, és ez szerintem mára más lett.

Hosszú távon hogyan látod a szakma jövőjét?

A mesterséges intelligenciát használ ni kell, segíthet, de a technológia nem fogja kiváltani a dietetikust. Nagyon sokan valószínűleg erre is használnak majd különböző eszközöket, de ah hoz, hogy korrekt legyen egy tanács, főleg, ha valakinek több problémája is van, akkor ott szükség lesz az emberi szakértelemre. Mindinkább fontos lesz, hogy va laki társítson más kapcsolódó tudást is a dietetikához, mint a szociológia, a pszichológia vagy a gazdasági területek. Szerintem egyre többen fordulnak majd szakemberhez, és egyre mélyebb tudásra lesz szükség. Emel lett mindinkább fontos lesz, hogy valaki társítson más kapcsolódó tudást is a dietetikához, mint a szociológia, a pszichológia vagy a gazdasági területek.

Mikor kellene elkezdeni a táplálkozási szemlélet formálását?

Az alapokat már gyerekkorban le kell tenni, mert ekkor alakulnak ki a szokások. A gyerekeket nem az érdekli, hogy ötvenéves korában mi lesz vele. Nekik azt kell mondani, hogy megfelelően kell táplálkozniuk ahhoz, hogy szép legyen a bőrük, okosak legyenek és hogy jól érezzék magukat. Sok féle módon kell mondani, és újra meg újra. Azért is írtam a Gyermek az asztalnál című könyvemet, mert szerettem volna bemutatni, hogyan alakul ki a 3–15 évesek viszonya az étkezéshez, a családi szokásokhoz és az együtt töltött időhöz. A kötet közérthető receptek kel, mintaétrendekkel és sok gyakorlati tanáccsal segíti a szülőket abban, hogy örömtelibbé és kiegyensúlyozottabbá tegyék a mindennapi étkezéseket. A Nagy gyermek az asztalnál című könyvben már a kamaszodó, önálló sodó fiatalok kerülnek a középpontba, és az, hogyan változik meg a kapcsolatuk az étkezéssel és a családdal. Itt nagyobb hangsúlyt kapnak a rugalmasan alakítható mintaétrendek, a gyorsan elkészíthető fogások és azok a gyakorlati útmutatók, amelyek az ön álló döntéseiket és a felelősségvállalásukat támogatják.

Amennyiben valaki egészséges, akkor is érdemes dietetikushoz mennie?

Ha valaki egészségesen él, jár szűrővizsgálatokra és minden rendben van, akkor is érdemes megerősítésként felkeresnie egy dietetikust azért, hogy ki derüljön, tényleg jó-e az az étrend, amit követ. Ha minden rendben van, akkor nem kell rendszeresen járnia, de egy ilyen megerősítés hasznos lehet.

Mit szólsz az olyan trendekhez, mint az időszakos böjt?

Elméletileg nincs rá szükség. Ha valaki jól érzi magát a bőrében, meg felelő a testsúlya, jó a vérképe, akkor valószínűleg egészségesen él és egészségesen is táplálkozik. Az időszakos böjtöt sokan fogyókúraként próbálják ki, de ez már egy szofisztikáttabb kérdés. A kutatások szerint az időszakos böjt rövid távon segíthet a fogyásban, de nem bizonyult hatékonyabbnak, mint a hagyományos, folyamatos kalóriacsökkentésen alapuló étrendek. Akárhogy is, az alapokkal kell tisztában lenni, hiszen a szükséges tápanyagmennyiséget be kell vinni. Attól, hogy valaki csak egy időablakban eszik, még nem mindegy, hogy mit.

Mi a helyzet az evészavarokkal? Ott hol van a dietetikus szerepe?

Ez nagyon nehéz terület, ilyen esetben a különböző szakterületek képviselői, a pszichológus, az orvos és a dietetikus közötti nagyon szoros együttműködésre van szükség.

Antal Emese

  • A Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán szerzett dietetikusi, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológusi diplomát.
  • A TÉT Platform szakmai vezetője, az ESSRG kutatója, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskola doktoranduszhallgatója.
  • 2005–2012 között volt a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke, majd 2012–2015 között főtitkára. tudományos társaság tagja, szakmai folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja.
  • Publikációival rendszeresen találkozhatunk mind a szakmai mind a népszerű médiában. A Gyermek az asztalnál és a Nagy gyermek az asztalnál című könyv szerzője.
  • A Magyar Táplálkozástudományi Társaság jelenlegi és az Európai Táplálkozástudományi Társaság korábbi vezetőségi tagja, számos
  • Gyakran szerepel ismeretterjesztő televíziós és rádiós műsorokban, valamint a nyomtatott sajtóban. Hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres meghívott vendége, előadója. A Plan’Eat és a WiseFood európai uniós projekt kutatója. Számos itthoni és külföldi kutatásban vett részt.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2025 Innováció kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

A figyelem ma vagyon: őriznünk és gyarapítanunk kell – interjú Aczél Petra kommunikáció- és jövőkészség-kutatóval

A pályádat a nyelvészet felől indítottad. Hogyan vezetett innen az utad a kommunikációhoz és a mesterséges intelligencia világához?

Nyelvészetből doktoráltam, de már akkor is a retorika volt a fő témám, ami számomra mindig is sokkal több volt mint beszédtechnika: az érdekelt benne, hogyan hatnak egymásra az emberek, hogyan teremtenek kapcsolatokat, miként képviselnek ügyeket, és mindez milyen társadalmi, technológiai és hétköznapi következményekkel jár. A kommunikáció aztán természetes módon lett a terepem: ez az a terület, ahol ezek a kérdések nagyon sűrítetten jelennek meg.

Sok intézményben és sokféle szerepben dolgoztál. Miért volt fontos számodra ez a sokirányú tapasztalat?

Azért, mert meggyőződésem, hogy kommunikációt ma nem lehet hitelesen tanítani pusztán elméleti megközelítéssel. Hiszen ez nem egy elvont jelenség, hanem a hétköznapjaink aktuális tapasztalata: benne kell len ni az élet sokszintű sodrásában, hogy a fiatalok vagy idősebbek számára is valódi mondanivalónk legyen. Nekem ezért volt mindig fontos, hogy az oktatás és a kutatás mellett a munkapiacon is jelen legyek. Nagyon sokat adott a vállalati mellett az akadémiai közeg, az intézményi kommunikáció, az egyetemeken eltöltött idő és az is, hogy különböző szellemi közegekben próbálhattam ki magam.

Most többek között a Széchenyi István Egyetemen vezeted az MI és Jövőstratégiák Központot. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy megpróbálunk felkészül ni valamire, amiről még senki nem tudja pontosan, milyen lesz. Ez talán furcsán hangzik, de ma valóban ez a helyzet. Nem az a kérdés, hogy egyetlen jól körülírható jövőre készülünk-e, hanem az, hogyan tudunk rugalmasak és felelősek maradni egy gyorsan változó világban. A központ feladata éppen ezért az, hogy kereteket, szempontokat, szabályozási és működési lehetőségeket vizsgáljon, és segítsen eligazodni ebben az új helyzetben.

Sokan vagy túl optimistán, vagy túl sötéten beszélnek a mesterséges intelligenciáról. Te hogyan látod ennek a technológiának a jövőjét?

Valóban, legalább háromféle beszédmód létezik. Van egy hurráoptimista, amely szerint jön a bőség kora, minden mindenkinek könnyebb, demokratikusabb, prosperálóbb lesz. Emellett él az az apokaliptikus hozzáállás, amely szerint az MI kiszorít ja vagy akár megsemmisíti az embert. Aztán ott a nagy képet kevésbé, inkább a részleteket néző techbeszéd, amely az újításokra, fejlesztésekre koncentrál. Én egyik szélsőséggel sem értek egyet, inkább arra figyelmeztetnék, hogy nagyon óvatosan bánjunk a nagy jóslatokkal. A jövővel kapcsolatban szerintem a legfontosabb az, hogy ne veszítsük el a saját ítélőképességünket.

Korábban azt mondtad, hogy nincs olyan, hogy „az MI”, csak különböző modellek és platformok vannak. Mi ért lényeges ez?

Azért, mert sokan úgy beszélnek az MI-ről, mintha valami homogén egység lenne, ami körülvesz minket, mint a levegő. Pedig ez nincs így. Különböző rendszerek, modellek, platformok léteznek, és mindegyik másra jó. Az első kérdés tehát mindig az, hogy mit, mire és miért használunk. Ha ezt nem tesszük fel, akkor könnyen összemossuk a lehetőségeket és a célokat, az esetlegest és a tudatost.

Többször hangsúlyozod, hogy a magyar nyelv és kultúra szempontjából is fontos kérdés az MI. Miért?

Mert a gondolkodásunk, a kultúránk, a hétköznapi valóságunk az anyanyelvbe ágyazott, és ez a nyelv számunkra a magyar. Ezért nem mind egy, hogy az MI-rendszerek mennyire értik, mennyire torzítják vagy mennyire képviselik a magyar nyelvi és kulturális valóságot. Nagyon fontosnak tartom azokat a fejlesztéseket, amelyek magyar nyelvű szövegek fel ismerésével, ellenőrzésével, értelmezésével foglalkoznak. Ez egy kicsi piac, nem feltétlenül fog érte sorban állni a világ, ezért nekünk is van felelősségünk abban, hogy támogassuk ezeket az újításokat, kezdeményezéseket.

Mit tanácsolnál azoknak, akik ma szeretnének tudatosan viszonyulni az MI-hez?

Azt, hogy ne a fejlesztőkre bízzák a saját életüket. Ne csak azt kérdezzék, mit tud egy-egy rendszer, hanem azt is, hogy én mire akarom használni, milyen értékrenddel, milyen következményekkel. Nekem az egyik leg fontosabb kérdés ma nem az, hogy milyen lesz a világ tíz év múlva, ha nem az, hogy mi kik akarunk lenni benne. Milyen emberekké akarunk válni? Milyen döntéseket akarunk meghozni? Mit akarunk átadni a gyerekeinknek, a hallgatóinknak, a szervezeteinknek?

A mesterséges intelligencia ma már nemcsak technológiai, hanem erkölcsi, etikai sőt jogi értelemben is fontos tényező. Mit látsz, ezek a szempontok hogyan fognak érvényesülni?

Erre nehéz választ adni, viszont vannak már most is rossz vagy ijesztő példák, ha csak a kérdés társadalmi hatásait nézzük. Mit mondhatunk például arra a jelenségre, amikor valaki betanít egy rendszert a saját szakmája be lépőszintű feladataira, ezzel feleslegessé téve egy szakterületen tanuló fiatal gyakorlatának megszerzését, hiszen ennek eredményeképp rá azon a ponton már nem lesz szükség. De vajon felkészültünk-e az utánpótlás számára olyan lehetőségeket adni, hogy a következő szinten mégis beléphessenek a munkaerőpiacra? Tehát az MI-eszköz használata nemcsak technológiai, hanem szakmai és erkölcsi értelemben is mindig mérlegelést igényel. Lehet, hogy rövid távon jól járunk, de közben hozzájárulunk ahhoz, hogy a fiatalabb vagy akár képzetlenebb idősebb generáció ne dolgozhasson az adott területen. Minden döntés mögött ott van a felelősség, a szakmai becsület és az után pótlás kérdése.

Mit gondolsz, milyen készségekre lesz szükség a jövő munkaerőpiacán?

Bátorságra, kíváncsiságra, belátásra és éberségre. Olyan emberekre, akik gyorsan tudnak alkalmazkodni, jó kérdéseket tesznek fel, bátrak, kíváncsiak és képesek összefüggésekben gondolkodni. A promptolás sem egyszerűen utasításadás: világlátás, célérzékenység, előrelátás is kell hozzá. És azt hiszem, egyre kevésbé lesz elég a középszerűség. A közepes, rutinszerű munkára egyre több helyen van gépi megoldás. Az emberi többlet ott lesz, ahol valódi felkészültség, meggyőződés, hivatástudat és karakter van. Ezt nevezhetjük szakmai karizmának.

Ez elég keményen hangzik: mintha azt mondanád, hogy a középszerű, úgymond „szokványos munka” veszélybe kerül.

Igen, és azt hiszem, ezt ki is kell mondani. Nem kellemes mondat, de szerintem igaz. Az MI korában nem lesz elég fél gőzzel jelen lenni egy szakmában, nem lesz elég a rutin, a sematikus teljesítés, az érdektelenség. Az embernek valamit nagyon jól kell tudnia, valamit szenvedéllyel és felelősséggel kell képviselnie, különben könnyen pótolhatóvá válik.

Hol vannak az MI korlátai?

Ott, hogy sokszor nagyon közepes munkát állít elő, és ezt a szervezetekben már most is látni. Sokszor önbe csapás, amikor azt mondjuk: persze, használom az MI-t, de mindent alaposan ellenőrzök. Hiszen épp azért használjuk, hogy ne nekünk kelljen végignézni azt a rengeteg anyagot. Ezért nagyon fontos a mértékletesség és az önismeret: tudni kell, mire használható jól és mire nem.

Az oktatás terén hogy látod, mit kellene másképp csinálni?

Egyrészt valahogy meg kell őrizni azt, hogy tudni csak nehézség árán lehet. A bölcsességet kölcsön lehet venni valakitől, de a sajátunkért meg kell fizetnünk az árat. A digitális világ akadályok nélkül önteltté és tudatlanná nevelhet minket, de azt is hiszem, hogy újra kell gondolnunk, mire készít fel az iskola. Ma is nagyon sok mindent megtanulunk, ám közben rengeteg olyan életkészség hiányzik, amire valóban szükség volna. Pénz ügyi tudatosság, nyilvános beszéd, csapatmunka, együttműködés, családi életre való készülés, figyelemkezelés, döntési felelősség – ezek mind kulcskompetenciák. Közben látunk olyan modelleket is, ahol a hagyományos tudástartalmakat hatékonyabban, személyre szabottabban adják át, és a felszabaduló időben valóban az emberi készségek megismertetésére koncentrálnak. Nem mondom, hogy van egyetlen modell, ami üdvözítő, és azt kell átvenni, de azt igen, hogy mindig érdemes inspirálódni és vizsgálni a lehetőségeket.

Tehát az oktatás jövője nem az, hogy kevesebb ember kell, hanem hogy másképp kell tanítani?

Pontosan. Nem hiszek abban, hogy az ember egyszerűen kivonható az oktatásból, de abban igen, hogy át kell strukturálnunk, mit tartunk fontosnak. A kérdés nem az, hogy kell-e tudás, hanem az, hogy milyen tudás kell. És ehhez hozzá kell tennünk azokat a készségeket is, amelyek segítenek eligazodni egy bizonytalanabb, gyorsabban változó világban.

Mit értesz a mentális fenntarthatóság alatt?

Azt, hogy ne csak az MI-t figyeljük, hanem azt is, hogy mit tettünk magunkkal az elmúlt években. Ma az emberek folyamatos megszakítások között élnek, meetingről meeting re rohannak, pittyegések, üzenetek, e-mailek, értesítések szakítják szét a figyelmüket. Ez nemcsak hatékonyság, hanem mentális állapot kérdése is. Egy egyetemnek, egy munkahelynek, egy szervezetnek felelőssége van abban, hogy ne terhel je túl az embereit, és hogy kialakuljanak a figyelem védelmét szolgáló normák is.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy tudatosan kell védenünk a figyelmünket. Ki kell mondani, hogy nem nézek folyamatosan mindent. Hogy lehetnek idősávok az e-mailek re, lehetnek telefonmentes helyzetek, lehet olyan, hogy nem reagálok azonnal minden megszakításra. És ezt nem bűntudattal, hanem tudatos, szervezett, tervezett döntésként kellene megélni. A figyelem ma való di vagyon, és szerintem meg kell tanulnunk megőrizni és gyarapítani.

Mi az, amit a fiataloknak mondanál a jövőről?

Azt, hogy ne hagyják, hogy helyettük gondolkodjanak a jövőről. Vegyenek részt benne, ne higgyék el vakon sem a végletes optimizmust, sem a végletes félelmeket, inkább próbálják megérteni, mi történik, és közben maradjanak autonómak. Számomra ez a kulcsszó: autonómia. Hogy a végén mindig meg tudjam mondani, én hogyan döntöttem, miért döntöttem úgy, és milyen ember szeretnék lenni ebben az új világban. És persze legyenek bátrak: a múlt jövője a je len, kezdjenek el élni benne.

Aczél Petra

  • 55 éves, egy fiú édes anyja.
  • Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte a tanulmányait, majd szerezte meg doktori fokozatát 2003-ban, és ugyanitt habilitált 2011-ben a nyelvtudományok területén.
  • A felsőoktatásban 1995 óta dolgozik, 2007-től egyetemi docensként. Oktatója volt többek között a Budapesti Corvinus Egyetemnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek és vendégprofesszora a University of Richmondnak.
  • Kutatási területe a retorika, az újmédia-kommunikáció és a jövőkészségek, jelenleg az MI hatásaival foglalkozik. Ezeken a területeken több mint 230 magyar és angol nyelvű tudományos-szakmai közleménye jelent meg.
  • Pályáján több díjjal jutalmazták, többek között a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, a Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért Életműdíjjal, a European Award for Excellence in Teaching in the Social Sciences and Humanities kitüntetéssel, Kenneth Rice Díjjal és Sebők Tamás-díjjal is.
  • A Széchenyi István Egyetem professzora, az MI és Jövőstratégiák Központjának vezetője és 2026 márciusától a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat határtudományokrért felelős alelnöke.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

A digitális tudás már nem előny, hanem alapelvárás a munkaerőpiacon

Miközben Magyarországon a digitális eszközök elérhetősége sok területen már nem jelent komoly akadályt, a digitális készségek fejlesztése továbbra is kulcskérdés. Különösen igaz ez az iskolás korosztályra, hiszen a munkaerőpiacra belépő fiataloktól ma már digitális magabiztosságot, problémamegoldó gondolkodást, együttműködési készséget és technológiai nyitottságot is elvárnak.

Ebben a folyamatban játszik fontos szerepet a Yettel ProSuli programja, amely a 2015/2016-os tanévben indult, kezdetben öt iskolával. A program elsődleges célja akkor az volt, hogy digitális eszközöket és stabil, szélessávú mobilinternetet biztosítson az intézményeknek. Az első tapasztalatok azonban gyorsan megmutatták: önmagában az eszköz és az internetkapcsolat nem elég. A valódi változáshoz felkészült pedagógusokra, módszertani támogatásra és a digitális megoldások tudatos használatára van szükség.

A tanárok szerepe kulcsfontosságú

A ProSuli az elmúlt tíz évben országos hatású programmá nőtte ki magát: ma már több mint 170 iskolában és mintegy ezer pedagógussal működik együtt. A hangsúly az évek során egyre inkább a tanárok szakmai támogatására került, hiszen ők azok, akik a digitális készségeket valóban be tudják építeni a mindennapi oktatásba.

A program részeként élő és online workshopok, tematikus kurzusok, valamint akkreditált tanárképzések segítik a pedagógusokat. A cél nem pusztán az, hogy a tanárok megtanuljanak használni egy-egy digitális eszközt, hanem az, hogy ezeket a megoldásokat értelmesen, a tanulási célokhoz illesztve alkalmazzák.

„A digitális készségek mára alapfeltételei annak, hogy a fiatal generáció sikeresen lépjen be a munkaerőpiacra” – hangsúlyozta Tőzsér Judit, a Yettel vállalati kommunikációs igazgatója. Szerinte nem mindegy, hogy egy pályakezdő az első munkanapoktól kezdve értéket tud teremteni, vagy rögtön továbbképzésre szorul.

Robotika és projektalapú gondolkodás

A technológia fejlődése az oktatásban is új kihívásokat hozott. A ProSuli ezért folyamatosan reagál a digitális trendekre: a programban megjelent a virtuális valóság, az online oktatást támogató alkalmazáshasználat, a robotika és a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazása is.

A robotika különösen látványos fejlődési utat járt be. Egy 20 csapatos kísérleti projektből mára 170 csapat részvételével zajló, országos versennyé nőtte ki magát. A ProSuli robotikaverseny győztesei nemzetközi megmérettetésre is kijuthatnak: korábban Tallinnba, idén pedig Dél-Koreába nyertek lehetőséget a legjobbak.

A robotika azonban nem egyszerűen programozásról szól. A diákok játékos formában tanulnak együtt gondolkodni, tervezni, hibákat javítani és közösen megoldást találni. Ezek a készségek – kreativitás, problémamegoldás, csapatmunka, projektalapú szemlélet – ma már számos munkakörben alapvető elvárásnak számítanak.

Az AI-t is tanulni kell

A mesterséges intelligencia megjelenése újabb nagy kérdéseket vet fel az oktatásban. Hogyan lehet úgy használni az AI-t, hogy az ne a tanulás helyettesítője, hanem valódi támogató eszköze legyen? Hogyan készíthetők fel a tanárok és a diákok arra, hogy tudatosan, kritikusan és felelősen használják ezeket a rendszereket?

A ProSuli erre is reagált: 2025-ben ingyenes online AI-képzéssorozatot indított pedagógusok számára. A program célja, hogy a tanárok naprakész tudással rendelkezzenek az AI oktatási lehetőségeiről, és segítséget kapjanak abban, hogyan beszéljenek erről a fiatalokkal.

Koren Balázs, a program szakmai vezetője szerint a digitális oktatás legfontosabb kérdése az elmúlt tíz évben lényegében nem változott: hogyan lehet felkészíteni a diákokat egy olyan világra, amely gyorsabban változik, mint valaha. Úgy véli, a következő években még nagyobb szerepet kapnak az AI-alapú oktatási módszerek, az online együttműködés és a digitális tudatosságot fejlesztő programok.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Digitális pénzügyek: a fiatalok diktálják a tempót, de a csalókkal is ők találkoznak a legtöbbet

A statisztikák kijózanítóak: a digitálisan aktív internetezők 87 százaléka találkozott már online vagy telefonos csalási kísérlettel. A leggyakoribb módszerek közé tartoznak az SMS-ben érkező hamis linkek, a gyanús e-mailek és a telefonos adathalász hívások – derül ki a PwC Digitális Pénzügyi Körkép 2025 című tanulmányából.

Még aggasztóbb, hogy a válaszadók 18 százaléka számolt be arról, hogy ők maguk vagy közeli hozzátartozójuk a csalók csapdájába esett és adatokat szolgáltatott ki. A kutatás rámutat, hogy az edukáció és az óvatosság kulcsfontosságú. Az olyan funkciók, mint a limitbeállítások, az egyszer használatos virtuális kártyák és a tranzakciós költségek átláthatósága kézzelfogható segítséget nyújtanak a kockázatok csökkentésében, hogy biztonságban legyenek a pénzügyek.

Hódít a „fizetési kérelem” és a BNPL

A fiatalabb generációk nemcsak az online vásárlásban, hanem a pénzügyek kezelésében is élen járnak. A „fizetési kérelem” fogalmát a magyar lakosság több mint fele (56%) ismeri már, és a használata különösen a Z és Y generáció körében terjedt el. Ez a szám jelentős növekedés az egy évvel korábbi 43 százalékhoz képest.

Szintén gyorsuló fázisban van Magyarországon a BNPL (Buy Now Pay Later – Vásárolj most, fizess később) megoldások terjedése. Bár a piac még korai szakaszban jár, olyan nemzetközi és hazai szereplők jelentek meg, mint a Klarna, az InstaCash vagy a PastPay. A legnépszerűbb konstrukció a fiatalok körében a „Pay in 3” típusú, kamatmentes részletfizetés, amely rövid futamidőt kínál, így kiszámíthatóbbak a pénzügyek.

Érdekes tendencia, hogy ezzel párhuzamosan a hagyományos áruhitel visszaszorulóban van. Ez a terület 2025-ben 17 százalékos visszaesést mutatott. A személyi kölcsönök és az új típusú finanszírozási formák ugyanis elszívják a levegőt a régebbi konstrukciók elől. Fontos tudni azonban, hogy 2026-tól a BNPL szolgáltatásokra is szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályok vonatkoznak majd.

Digitális Állampolgárság és szigorodó szabályok

A pénzügyi digitalizációt Magyarországon erősen formálja az állami szabályozás is. A Digitális Állampolgárság Program (DÁP) egyre több területen teszi lehetővé az egységes és biztonságos ügyintézést. Az alkalmazásban elérhető e-azonosítás és e-fizetés jelentősen leegyszerűsíti a folyamatokat, és már a nagybankok is csatlakoztak a rendszerhez.

Az Európai Unió szintjén is változások jönnek: a PSD3/PSR szabályozási csomag a fogyasztóvédelemre helyezi a hangsúlyt. Szigorodnak a felelősségi szabályok is. Például a jóvá nem hagyott tranzakciók esetén egy munkanapon belül meg kell téríteni a kárt. Illetve kötelezővé válik a kedvezményezett nevének és számlaszámának automatikus egyeztetése utaláskor. Ugyanakkor a készpénz sem tűnik el. 2025 júliusától alkotmányos jogként rögzítették a készpénzfizetés lehetőségét, és szigorú előírások vonatkoznak majd az ATM-ek telepítésére is a kisebb településeken.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A PwC szakértői szerint a hazai szabályozás sokszor gyorsabb és szigorúbb az uniós átlagnál, ami versenyelőnyt is jelenthet. A felhasználók számára azonban a legfontosabb tanulság. A technológiai kényelem csak akkor élvezhető, ha tudatosan használjuk.

Bár a fiatalok adaptálódnak a leggyorsabban, a csalások elleni védekezésben és az új hitelkonstrukciók (mint a BNPL) ésszerű használatában továbbra is szükség van a megfontoltságra.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Hogyan alakítja át az AI a mezőgazdaság jövőjét?

Technológia és hagyomány találkozása

Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora szerint a mesterséges intelligencia valódi áttörést hozhat a mezőgazdaság területén, de csak akkor, ha a meglévő szakmai tapasztalatokra és tudásra épül. Az AI nem helyettesíti az agrárszakembereket, hanem támogatja a döntéshozatalt, növeli a hatékonyságot, és segít fenntarthatóbb megoldásokat kialakítani. A mezőgazdaság így nemcsak technológiailag fejlődik, hanem alkalmazkodni is képes a klímaváltozás és az élelmezésbiztonság kihívásaihoz.

Az agrárium mint multidiszciplináris életpálya

Az interjúban szó esik arról is, miért válhat vonzóvá az agrárképzés a fiatalok számára. Az agrárium ma már messze túlmutat a hagyományos földművelésen: informatikai, gazdasági, környezetvédelmi és mérnöki ismereteket is magában foglal. A modern mezőgazdaság olyan szakembereket igényel, akik képesek komplex rendszerekben gondolkodni, és nyitottak az innovációra. Ez a szemlélet széleskörű elhelyezkedési lehetőségeket kínál itthon és külföldön egyaránt.

Nemzetközi távlatok és jövőbiztos tudás

A rektor hangsúlyozta: az AI, a digitalizáció és a hagyományos agrártudás ötvözete nemcsak a hazai fejlődést segíti, hanem nemzetközi szinten is versenyképessé teszi a magyar mezőgazdaságot. Az egyetemek és kutatóintézetek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a jövő szakemberei naprakész, gyakorlatias tudással lépjenek a munkaerőpiacra. A mezőgazdaság így egyre inkább tudásalapú, innovatív szektorrá válik, amely stabil és hosszú távú karrierlehetőséget kínál.

Pályaválasztás előtt állsz, és szeretnéd megérteni, hogyan épül fel a jövő agráriuma? Nézd meg a teljes interjút, és ismerd meg közelebbről, milyen lehetőségek várnak rád ezen a dinamikusan fejlődő területen.

Laptopokat és tudást hoz az iskolákba a 4iG – Elindult a Digitális Esély Program

A Digitális Esély Program célja túlmutat az eszközök biztosításán: a pedagógusok digitális felkészültségének erősítése is kiemelt szerepet kap, különösen azokban az iskolákban, ahol a tanárok elkötelezetten dolgoznak a diákok digitális tudásának fejlesztésén. A kezdeményezés fővédnöke Szilágyi Áron, háromszoros olimpiai, háromszoros világbajnok és négyszeres Európa-bajnok kardvívó, aki a magyar sport és a tehetséggondozás elismert nagykövete.

Technológia és támogatás egyben

A Digitális Esély Program olyan iskolákat szólít meg, ahol a pedagógusok elhivatottan dolgoznak a digitális kompetenciák fejlesztéséért. A 4iG a Digitális Társadalomért Alapítvány 220 nagy teljesítményű, felújított laptopot oszt ki, amelyek kimondottan az iskolai használatra lettek előkészítve. Az eszközök a pályázó intézmények tulajdonába kerülnek, és kompatibilisek a legfrissebb, Windows 11 alapú környezettel is.

Digitális Esély Program: Több mint eszközadományozás

Az iskolák maximum 22 eszközre nyújthatnak be igényt. A program külön értéke, hogy nemcsak technikai fejlesztést, hanem díjmentes, 30 órás online képzést is biztosít az érintett tanároknak. Az E-skola – IKT eszközök a tanórán című kurzus gyakorlatorientált, azonnal bevethető digitális megoldásokat kínál a tanórai munkához.

A Digitális Esély Program célja, hogy megerősítse a pedagógusokat a korszerű oktatási eszközök használatában. (Fotó: 123RF)

Pályázati célok és szemlélet

A program három fő célt támogat:

  • a tanórai digitális eszközhasználat fejlesztését,
  • programozási, kódolási szakkörök indítását,
  • iskolai közösségi és diákprogramok megvalósítását (például: diákújság, diákönkormányzati aktivitások).

A kezdeményezés fővédnöke, Szilágyi Áron szerint a program nemcsak technikai támogatás, hanem a tanárok és a diákok jövőjébe vetett bizalom. „A sikerhez nemcsak tehetségre és szorgalomra, hanem lehetőségekre is szükség van. A 4iG Digitális Esély Program pontosan ilyen lehetőséget biztosít azoknak a közösségeknek, ahol a technológiai hozzáférés nem magától értetődő. A támogatás nemcsak az eszközökről szól, hanem jövőbe vetett bizalomról is. Büszke vagyok arra, hogy a program fővédnökeként segíthetem azokat az iskolákat és pedagógusokat, akik nap mint nap a fiatalok fejlődéséért dolgoznak” – mondta a háromszoros olimpiai bajnok.

Jelentkezés minden iskola számára

A Digitális Esély Program pályázatra 2025. szeptember 30-ig nyújtható be a jelentkezés. A részvételhez nem szükséges informatikai végzettség – a pedagógiai elhivatottság, közösségi szemlélet és digitális nyitottság a legfontosabb feltételek. A részletes információk és a jelentkezési űrlap a 4iG Nyrt. weboldalán, az Alapítvány aloldalán érhetők el.

A pályázat országos: bármely iskola jelentkezhet, függetlenül attól, hol működik – régiótól vagy településtípustól függetlenül.

Így áll az ipari digitalizáció a hazai kkv-k körében

Az eredmények alapján – összhangban a DESI-felmérés 2022. évi adataival – a hazai vállalatok esetén jelentős lemaradás tapasztalható már az alapszintű digitális technológiák alkalmazásában is. Ugyanakkor a korábbi időszak programjainak (például technológiaváltó támogatások) a hatása, a tudás gyakorlati megosztásának (például Modern Mintaüzem Program) széles körben való népszerűsítése, valamint a digitális tematikájú képzések támogatása révén érdemi előrelépés várható a digitalizáció terén a következő időszakban.

Nemzetközi kitekintés

Nemzetközi kitekintésben hazánk jelentős lemaradásban van a digitalizáció, valamint a digitális készségek területén a DESI-felmérés alapján. A kkv-k rendkívül kis arány alkalmazza alapszinten a legújabb technológiákat.

A Digitális Intenzitás Index (DII) alapján Magyarország csak Romániát és Bulgáriát előzi meg EU-s összevetésben, és sereghajtók közé tartozik a digitális készségek területén is, amely jelentős akadályt jelent a digitalizációs szint növelése szempontjából: az alapvető digitális készségeket meghaladó tudásúak aránya kimondottan alacsony EU-s összehasonlításban is.

A digitalizációs folyamatok mélyebb megértése érdekében a Makronóm Intézet felmérést készített 100, többségében feldolgozóipari és kereskedelmi vállalkozás körében.

Vállalkozások digitalizáltsági szintje, forrás: Uniside innovációs kiadvány

Vállalkozások digitalizáltsági szintje, forrás: Uniside innovációs kiadvány

Digitalizáció a magyar kkv-knál

A hazai kkv-k körében végzett kutatás rámutatott, hogy a vállalatvezetők az üzleti folyamatok digitalizációs szintjét megfelelőre értékelik, a legnagyobb lemaradást a termelés területén azonosították. Csak a cégirányítók 38 százaléka tartja megfelelőnek a termelési folyamatok digitalizáltságát, míg az az arány az üzleti folyamatok terén 61 százalék.

A vállalkozások ugyanakkor felismerik a digitalizációból származó előnyöket, 10-ből 8 fontosnak tartja a digitalizáció alkalmazását, ennek ellenére az üzleti tervekbe csupán 10-ből 4 cég építi be tudatosan.

*

KAPCSOLÓDÓ INTERJÚNK:

 

A Siemens berkein belül is összekötjük a digitális és a valódi világot – interjú

*

A vállalkozások már elkezdték a digitalizációs célú fejlesztéseket: háromnegyedük túl van legalább egy digitalizációhoz kapcsolódó projekt megvalósításán, ahol minden ötödik projektet EU-s forrás igénybevételével finanszíroztak. A GINOP Plusz gyorsindulás keretében technológiaváltó támogatásban részesült cégek esetén kötelező vállalás volt, hogy korszerű vállalati technológiai megoldásokat alkalmazzanak (~2500 kkv). Ennek az eredményei várakozásaink szerint a DESI-felmérésben is meg fognak jelenni. Az OECD 2015-ös kutatása megállapította, hogy a digitalizációba, egész pontosan az adatvezérelt innovációba és adatelemzésbe (pl. Big Data) beruházó vállalatok termelékenysége körülbelül 5-10 százalékkal gyorsabban nő, mint az abba be nem fektetőké.

Azoknak a cégeknek a termelékenysége 5-10 százalékkal gyorsabban nő, amelyek beruháztak a digitalizációba!

 

*

AJÁNLÓ

Az UNI in&out ipari digitalizációs kiadványa – ami a hazai Siemens Zrt. fő támogatásával készült – a fentihez hasonló témákon túl (amelyek teljes terjedelemben elolvashatók a kiadványban) igen értékes rangsorokat tartalmaz. Mégpedig a digitalizáció terén releváns STEAM* képzési területeken.

E rangsorok az Oktatási Hivatal és a Clarivate megoldásai alapján készültek.

*A STEM a (Science, Technology, Engineering és Mathematics) felsőoktatási képzési területeket jelenti, ám újabban STEAM-ként is emlegetik, mert az A, mint Arts is a rövidítésbe ékelődik, hiszen a digitalizációban is elengedhetetlen a művészeti megközelítés.

https://diplomatszerzek.hu/termek/uniside-ipari-digitalizacios-kiadvany/

 

Tízből csupán 1-2 kkv kezdte meg e technológiák beépítését

Legnagyobb arányban a felhőalapú infrastruktúrát, a folyamatautomatizációt és a vállalatirányítási rendszereket alkalmazzák a cégek (azaz elsősorban az üzleti folyamatok területén). A legkevésbé elterjedtek az élvonalbeli technológiák alkalmazása: jellemzően 10 jól teljesítő kkv közül csupán 1-2 kezdte meg ezen technológiák beépítését a munkafolyamatokba. Az Eurostat 2022-es DESI-elemzése alapján a magyarországi teljes vállalati szektor 7 százaléka (EU: 14,2 százalék) alkalmaz Big Data-kiértékelést, közülük is jellemzően a nagyvállalatok.

A Makronóm Intézet vállalati kutatásában szereplő, kiemelkedően jól teljesítő vállalkozások közül is mindössze 16 százalékuk alkalmazza, ami azt jelenti, hogy csak a legjobban teljesítő cégeink érik el és haladják meg az uniós átlagot.

Bizakodásra ad okot, hogy a jövőre vonatkozó tervek leginkább a termelési területet célozzák, ahol a legnagyobb a lemaradás: a megkérdezett vállalkozások közel fele tervez végrehajtani digitalizációs célú fejlesztést a következő hat hónapban, elsősorban a termelés területén. A megkérdezett vállalkozások a fejlesztésektől elsősorban időmegtakarítást és a költséghatékonyság növekedését várják, a munkaerő kiváltása kevésbé meghatározó szempont.

A cégek a digitalizációtól főként időmegtakarítást és a költséghatékonyság növekedését várják.

 

*

Érdekel a technológia? A digitalizáció friss trendjei? Ez az anyag teljes terjedelmében megtalálható a – már említett – kiadványunkban is!

Itt megtalálod továbbá a STEAM képzési területek listáit is. Benne van az innovációhoz kapcsolódó képesítések, szakmák, a top középiskolák listája is!

Nézz bele az innovációs kiadványunkba, amit nyomtatott verzióban most meg is vásárolhatsz! 

 

A negyedik ipari forradalom már velünk él – ugye nem marad le?

Az ipari termelésen és a logisztikán túl olyan hagyományos ágazatokat is a „feje tetejére” állít, mint a mezőgazdaság, a városaink szervezése, a közlekedés, a szállítás, a logisztika, az építőipar vagy a kulcsfontosságú energetika. Ez a mindent elsöprő digitalizáció egyre többször erősíti fel a fenntarthatósági törekvéseket is, így mind szorosabban összefonódik a két terület. Gondoljunk például a megújuló energiákra, a mesterséges intelligenciára vagy az elektromos autókra, de a példák sora egyre bővül.

A napi kihívásokon túl szinte másról sem hallunk manapság egy-egy gazdasággal, innovációval foglalkozó konferencián, vagy háttérbeszélgetésen, mint arról, hogy nemcsak a mindennapjaink, de az egész gazdaság gyökeresen átalakul a digitalizáció, a fenntarthatóság előtérbe kerülésével. Ezt az átalakulást igen ütemes sebességű és az üzleti élet szinte minden területére kiterjedő, főként információtechnológiai innováció fűti, akár bő egy évszázada az akkori ipari forradalmat a kőolaj. A kőolaj kitermelésének kezdetein az iparosodás új lendületet kapott, így például a robbanómotorok elterjedésével a világ a feje tetejére állt.

A kérdés nem az, hogy van-e és lesz-e drámai hatása a mai digitális trendeknek, hanem pusztán az, hogyan, milyen időtávon alakít át minden gazdasági ágazatot a digitalizáció, miként változtatja meg a munkánkat, a társadalmunkat a következő években, évtizedekben.

Az a digitalizáció, amely maga is szinte 2-3 évente tud vadonatújat nyújtani. Az okostelefonok és a gyors mobilnet révén például szinte minden a kezünkbe került, nemcsak a kommunikáció, a munkavégzés, a közösségi oldalak, de a bankolás, a forgalmat is figyelő GPS-megoldások és tucatnyi más terület. A mobilokhoz és az okostelefonok elterjedéséhez hasonlóan gyökeres változást hoz az iparosodás új szakasza, amikor a gépek szenzorok és okosprogramok révén a hatékonyság egy teljesen új dimenzióját nyitják meg. És akkor még nem is szóltunk az egyre látványosabban fejlődő, a ChatGPT révén százmilliók kezébe adott mesterségesintelligencia (MI)-technológia 2022 végén kezdődött kivirágzásáról, amely miatt újra méhkasként bolydult fel az egész technológiai szektor.

Az ipar negyedik forradalma már valóság

Ráadásul nemcsak elméleti, hosszú és unalmas konferenciák hívószava az ipar 4.0 (azaz az ipari digtalizáció), hanem „hús-vér” valóság a mindennapokban, ahogy Európában nevezik az ipar 4.0, vagy ahogyan a tengerentúlon emlegetik: Internet of Things (IoT). Ezek a fogalmak legfeljebb apró finomságokban térnek el, a lényegüket tekintve ugyanazt vetítik előre: egy olyan új gazdasági „világrendet”, amelyben a gyártás, a logisztika, az energetika, a közlekedés-szállítás, az építőipar és még a mezőgazdaság is egész máshogyan szerveződik majd, mint akár csak pár évvel korábban.

*

AJÁNLÓ

Az UNI in&out ipari digitalizációs kiadványa – ami a hazai Siemens Zrt. fő támogatásával készült – a fentihez hasonló témákon túl (amelyek teljes terjedelemben elolvashatók a kiadványban) igen értékes rangsorokat tartalmaz. Mégpedig a digitalizáció terén releváns STEAM* képzési területeken.

E rangsorok az Oktatási Hivatal és a Clarivate megoldásai alapján készültek.

*A STEM a (Science, Technology, Engineering és Mathematics) felsőoktatási képzési területeket jelenti, ám újabban STEAM-ként is emlegetik, mert az A, mint Arts is a rövidítésbe ékelődik, hiszen a digitalizációban is elengedhetetlen a művészeti megközelítés.

*

A fentiekből az következik, hogy amelyik régió, ország vagy vállalat-vállalkozás ezeket a trendeket beépíti a mindennapokba, nyitott, és e technológiákat egyre intenzívebben alkalmazza, az sokkal jobban fel tudja majd venni a versenyt a 21. század egyre sokasodó kihívásaival.

Az IoT-alkalmazások sokfélesége az iparban már most jó néhány földindulásszerű változást hozott. Az alábbiakban tisztázzuk az alapfogalmat, majd példákat hozunk az ipar 4.0 alkalmazásaira és az ipari digitalizációs trendekre, azokra, amelyekről már most látszik, hogy az iparág jövőjét is meghatározhatják.

*

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK:

A Siemens és a Microsoft így gyorsitaná fel az ipari digitalizációt

Az ipar 4.0 és a Modern Mintaüzem Program

Az ipar 4.0 egy olyan gyűjtőfogalom, amely csokorba gyűjti azokat az eszközöket és megoldásokat, amelyek ipari környezetben lehetővé teszik az adatok és információk gyűjtését, elemzését és az azokból való tanulást, ami hatalmas jelentőségű az ipari folyamatok és műveletek hatékonyabbá tétele szempontjából.

Azaz például két gyártósor vagy két hatalmas raktári folyosó mellé nem még kettőt-kettőt építünk, hanem a meglévő kettő jellemzően 30-50 százalékos kihasználtságát próbáljuk 80-90 százalékra növelni, vagyis a termelőeszközöket kellően „felokosítani”.

 

2018-ban egy EU-s pályázat keretében a Budapesti Műszaki Egyetemen létrehozott Ipar 4.0 Technológiai Központ vezetője. Kovács László szerint a technológia sok olyan területen használható, amelyre esetleg a vállalatok önállóan nem is fókuszálnak. Éppen ezért valósult meg a Modern Mintaüzem Program (amelyről e kiadványban több helyen írunk), amely gyakorlati és elméleti ismeretek átadásával támogatta a vállalkozások automatizációs és digitalizációs fejlesztési törekvéseit. Továbbá növelte nyitottságukat az ipar 4.0-technológiák irányában, így a fejlettségi szintjüknek megfelelően segítette, és ma is segíti a hazai, főként feldolgozóipari cégek bekapcsolódását a negyedik ipari forradalomba.

*

Érdekel a technológia? A digitalizáció friss trendjei? Ez az anyag teljes terjedelmében megtalálható a – már említett – kiadványunkban is!

Itt megtalálod továbbá a STEAM képzési területek listáit is. Benne van az innovációhoz kapcsolódó képesítések, szakmák, a top középiskolák listája is!

Nézz bele az innovációs kiadványunkba, amit nyomtatott verzióban most meg is vásárolhatsz az alábbi linken! 

 

 

Hogyan járul hozzá a digitalizáció az energiaköltségek csökkentéséhez?

A digitalizáció kapcsán milyen eszközökben érdemes gondolkodnunk és azok milyen megtérülést hozhatnak? Ebbe Herczog Gábor, a Legamaster magyarországi forgalmazójának, a Stiefel Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója és Urbán Tamás vizuáltechnika üzletágvezető nyújtott betekintést.

Vásárláskor ma már nem lehet döntő szempont az ár, hiszen, ha a beszerzési költségen spórolunk, egy-egy eszköz élettartama alatt a többszörösét fizethetjük meg akár az áramszámlába ágyazva, akár a javítási díjak által. Aki még nem vette útját ebbe az irányba, jobban teszi, ha nem tétlenkedik, mert a halogatásnak és a struccpolitikának magas ára lehet.

„Németországban már teljesen természetes, hogy a nagy márkák gyártói termékeik előállítása során a környezet kímélését helyezik fókuszba. Ez megjelenik anyagválasztásukban is, valamint abban, hogy az általuk előállított elektronikus eszközök, legyen szó akár nagyméretű, interaktív LCD képernyőről vagy bármi másról, működésük közben minél kevesebb energiát használjanak fel” – avatott be Herczog Gábor, a Legamaster magyarországi forgalmazójának, a Stiefel Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója.

Érdekel a digitalizáció? Nézd meg ezt a kiadványunkat is!

https://diplomatszerzek.hu/termek/uniside-ipari-digitalizacios-kiadvany/

Németországban támogatják az ilyen törekvéseket

Fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy Németországban kormányzati oldalról is maximálisan támogatják az ilyen irányú törekvéseket, a pályázati rendszerek is oly módon lettek kialakítva, hogy a környezetkímélőbb elektronikai megoldások beszerzésére sarkalljanak. Ennek megfelelően a pályázati ár az elektronikai eszköz ára mellett az élettartamra számított üzemeltetési költséget is tartalmazza.

„Üdvözölnénk, ha ezt Magyarországon is bevezetnék, mert ezzel a magas minőségű, környezetkímélő elektronikus eszközök teret hódíthatnának az olcsón kínált, silány, pénznyelő verziókkal szemben” – tette hozzá Urbán Tamás, a cég vizuáltechnika üzletágvezetője.

A teljes digitalizáció az irodák jövője

Az irodai munkakörnyezet digitalizációja számos előnnyel jár, amelyek javíthatják a munkafolyamatok hatékonyságát, csökkenthetik a költségeket és elősegíthetik a fenntarthatóságot. A digitális eszközök és szoftverek lehetővé teszik a munkafolyamatok automatizálását, csökkentve az időigényes manuális feladatokat, így több idő marad az értékteremtő tevékenységekre.

„A papíralapú dokumentumkezelés költségei jelentősek lehetnek. A digitalizációval csökken a nyomtatási és archiválási költség, valamint a fizikai tárolóhelyekre is kevesebb szükség van. Nem elhanyagolható az sem, hogy a digitális dokumentumkezelés biztonságosabb tárolást és könnyebb hozzáférést biztosít az információkhoz, lehetővé téve a munkatársak számára, hogy bárhol és bármikor hozzáférjenek a szükséges adatokhoz. A papírfelhasználás csökkentésével az irodák jelentősen hozzájárulhatnak a környezetvédelemhez, elősegítve a fenntartható működést” – mutatott rá Herczog Gábor.

Digitális iroda, a fotó forrása: legamaster.shop

Időt és energiát is spórol a digitalizáció

A szinte minden irodában használt fehér tábla digitális alternatívája a nagyméretű, érintőképernyős interaktív LCD kijelző, amelyen fut a fehér tábla alkalmazás. Az erre feljegyzett információkat meg lehet osztani a távolból csatlakozókkal, mégpedig oly módon, hogy ha ők is érintőképernyős monitorral rendelkeznek, akkor éppúgy írhatnak rá, mint az irodában tartózkodó kollégái.

„Ma már egy digitális iroda egyik alapkelléke ez az eszköz és a hozzá tartozó szoftverek” – emelte ki Urbán Tamás, aki arra is rámutatott, hogy ezzel a megoldással két legyet ütünk egy csapásra, hiszen működése rendkívül energiatakarékos. Míg egy projektornak általában 4000 óránként kell cserélni a lámpáját, egy interaktív LCD élettartama az 50000 órát is eléri vagy akár meg is haladja. Nem beszélve arról, hogy egy projektor több áramot fogyaszt, akár kétszeresét is, mint egy interaktív LCD. Emellett ezek a képernyők már úgy lettek kialakítva, hogy meghibásodásuk esetén elegendő egy panelt kicserélni bennük, nem válnak azonnal elektronikus hulladékká, mint az átlagos kijelzők.

„A Covid hozta magával a távoli munka trendjét, ami kisebb-nagyobb kompromisszumokkal, de azóta is velünk maradt. Az emberek rájöttek, hogy érdemes azokra az alkalmakra szűkíteni a személyes értekezleteket, amikor arra valóban szükség van. Főként olyan hálózatok esetében lényeges ez, amikor egy-egy fióktelep másik városban, esetleg másik országban helyezkedik el. Az utazások számának csökkentésével nem csak költséget és időt spórolunk, de környezetvédelmi szempontokból is kedvezőbb” – vázolta a Stiefel Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója.

Az új generációnak példát kell mutatni az oktatásban

Az oktatási intézmények digitalizációja jelentősen javítja a tanulási környezetet, növeli a diákok elérését és támogatja a tanárok munkáját. A digitális technológiák, mint például az interaktív táblák, oktatási applikációk és online platformok, gazdagabb és interaktívabb tanulási élményt nyújtanak, amelyek jobban leköthetik a diákok figyelmét és elősegíthetik az aktív részvételt. Mindezeken túl erős mintául szolgálnak számukra a környezettudatos gondolkodásra és cselekvésre.

„A digitális eszközök lehetővé teszik a tanulók munkájának gyors és hatékony értékelését, valamint az azonnali visszajelzés megadását, amely kulcsfontosságú a tanulási folyamat támogatásában. A papíralapú anyagok digitális formára való átállása pedig csökkenti az oktatási intézmények ökológiai lábnyomát, elősegítve a fenntartható oktatást” – világított rá Herczog Gábor.

Urbán Tamás az elhangzottakat azzal egészítette ki, hogy bár az interaktív kijelzők kezdeti beruházási költsége magasabb lehet, hosszú távon alacsony energiafelhasználásuk miatt rendkívül költséghatékonyak, tartósságuk és az oktatási anyagok könnyű frissíthetősége révén pedig ugyancsak gazdaságosabb az alkalmazásuk.

*

Olvasd rendszeresen az Uniside.hu cikkeit!

UNIside webshop

Webshop: Uniside Kiadvány vásárlás

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Minden héten válogatott tartalmainak kapod meg, hogy naprakészek lehess oktatási, egyetemi, innovációs témákban.

Impresszum

Kiadja az UNIside Kft., 2083 Solymár, Nagykovácsi út 14.

Kiadásért felelős személy: Pintér Lívia
Szerkesztésért felelős személy: Devecser János

Szabályozó szervezet

  1. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
  2. 1015 Budapest, Ostrom u. 23-25.
  3. (+36 1) 457 7100

Adatkezelési tájékoztató | Diplomátszerzek.hu