állásinterjú Archívum | Diplomátszerzek

Hogyan mondj nemet egy rossz munkára?

A jó hír, hogy nemet mondani ugyanúgy tanulható készség, mint egy állásinterjún jól szerepelni – és később, a teljes munkaidős karriered során is az egyik legfontosabb képességed lesz.

A munkatapasztalat nem ér meg bármit

Sok pályakezdő attól tart, hogy ha visszautasít egy ajánlatot, később kevesebb lehetősége lesz. Ez a félelem érthető, különösen akkor, amikor valaki még alig rendelkezik szakmai tapasztalattal. A munkapszichológiai kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a korai munkatapasztalatok hosszú távon befolyásolhatják a munkához való viszonyt, a motivációt és az önbizalmat is.

Mi magunk felelünk a saját motivációnkért – interjú Balogh Petyával

Az első munkahelynek éppen ezért nem kell tökéletesnek lennie, de fontos, hogy biztonságos és tisztességes legyen. Egy olyan környezet, ahol folyamatos a tiszteletlenség, kiszámíthatatlanok a feltételek vagy rendszeresen figyelmen kívül hagyják a megállapodásokat, kevésbé segíti a fejlődést, mint egy korrekt munkahely, még akkor is, ha utóbbi esetleg valamivel kevesebbet fizet.

Az sem igaz, hogy minden tapasztalat hasznos. A rossz tapasztalatokból is lehet tanulni, de sokkal jobb úgy fejlődni, hogy közben nem kell folyamatosan a saját határaidat védened.

Az első figyelmeztető jelek már az állásinterjún megjelenhetnek

Sokan azt gondolják, hogy a problémák csak a munkába állás után derülnek ki. Pedig számos intő jel már az első beszélgetés során látható.

Érdemes óvatosnak lenni, ha a munkáltató nem tud egyértelmű választ adni arra, hogy pontosan mi lesz a feladatod, mennyi lesz a béred, hogyan történik az elszámolás vagy milyen időbeosztásra számíthatsz. Ugyancsak figyelmeztető lehet, ha sürgetnek, hogy azonnal dönts, vagy azt sugallják, hogy a szerződés ráér később.

Diákmunkánál különösen fontos, hogy a foglalkoztatás jogszerű keretek között történjen. Ha valaki azt mondja, hogy „papír nem kell”, „majd zsebbe megkapod”, vagy azt kéri, hogy először dolgozz néhány napot mindenféle megállapodás nélkül, érdemes nagyon körültekintőnek lenni. A tisztességes munkáltató számára a világos feltételek ugyanúgy fontosak, mint a munkavállalónak.

Amikor a próbanap már nem próbanap

A diákmunkák világában gyakran előfordul, hogy a munkáltató próbanapot vagy próbamunkát ajánl. Ez önmagában nem problémás, ha valóban a munkakör megismerését szolgálja, rövid ideig tart, és nem helyettesít rendszeres munkavégzést.

Más a helyzet, ha valakit órákon vagy akár napokon keresztül ugyanúgy dolgoztatnak, mint a többi munkavállalót, mégsem kap érte díjazást. Ilyenkor már felmerülhet, hogy a próbamunka valójában ingyenmunka. Ha úgy érzed, hogy teljes értékű feladatokat végzel, miközben senki sem tudja megmondani, mikor kapsz szerződést vagy fizetést, érdemes újragondolni, valóban jó helyen vagy-e.

Az ilyen helyzetek felismerése azért is fontos, mert később, pályakezdőként, vagy akár tapasztalt szakemberként is előfordulhatnak hasonló szituációk – csak éppen nagyobb felelősséggel és nagyobb téttel.

A túlórák nem a lelkesedés mérőszámai

Sok fiatal szeretne bizonyítani, ezért nehezen mond nemet plusz feladatokra. Ez természetes, hiszen mindenki jó benyomást szeretne kelteni az első munkahelyén.

Az azonban már problémát jelezhet, ha rendszeressé válik, hogy a megbeszélt munkaidő után is maradnod kell, ezt természetesnek veszik, vagy rossz szemmel nézik, ha a korábban egyeztetett időpontban szeretnél hazamenni. Különösen diákként fontos, hogy a munka mellett maradjon idő a tanulásra, a pihenésre és a magánéletre is.

Munka egyetem mellett: mikor jó döntés, és mikor nem?

A hosszú távú siker ritkán azon múlik, ki vállalja a legtöbb túlórát. Sokkal inkább azon, hogy ki tud tartósan jó teljesítményt nyújtani anélkül, hogy közben kiégne.

A nemet mondás nem udvariatlanság

Sokan azért maradnak rossz munkahelyen, mert kellemetlennek érzik a visszautasítást. Félnek attól, hogy csalódást okoznak, megbántanak valakit, vagy rossz hírük megy.

Miért nehéz nemet mondani?

A professzionális munka világában azonban a tiszteletteljes visszautasítás teljesen természetes. Nem kell hosszú magyarázatokat keresni vagy kifogásokat gyártani. Egy rövid, egyértelmű és udvarias válasz elegendő.

Például:

  • „Köszönöm a lehetőséget, de átgondolva most nem szeretném vállalni ezt a munkát.”
  • „Úgy érzem, a feltételek jelenleg nem illeszkednek az elképzeléseimhez.”
  • „Köszönöm az ajánlatot, végül egy másik lehetőség mellett döntöttem.”

Ezek a mondatok egyszerre határozottak és udvariasak. A legtöbb munkáltató számára ez teljesen elfogadható kommunikáció.

Amit egy rossz diákmunka megtaníthat

Még ha végül olyan helyzetbe is kerülsz, amelyből inkább kilépnél, az ott szerzett tapasztalat később sokat érhet. Megtanulod felismerni a tisztességes és a problémás munkáltatók közötti különbséget, könnyebben teszel fel fontos kérdéseket egy állásinterjún, és bátrabban képviseled a saját érdekeidet.

A karrierkutatások szerint az úgynevezett önérvényesítés – vagyis az a képesség, hogy valaki kulturáltan kiálljon a saját érdekei mellett – az egyik legfontosabb munkahelyi készség. Ez nem agresszivitást jelent, hanem világos kommunikációt, reális határhúzást és kölcsönös tiszteletet.

Éppen ezért a diákmunkák többet adhatnak egyszerű munkatapasztalatnál. Olyan helyzeteket is megmutatnak, amelyekből később könnyebb felismerni, milyen munkahelyen szeretnél dolgozni, és milyenen biztosan nem.

Diákmunka: csak gyors pénz, vagy hosszú távú előny?

Az első határok kijelölése a jövődet is formálja

Az egyetem után sokkal nagyobb döntések várnak majd rád: teljes munkaidős állások, hosszú távú szerződések, vezetői elvárások vagy akár nemzetközi karrierlehetőségek. Ezekben a helyzetekben már nagyobb felelősség, magasabb fizetés és komolyabb következmények társulnak a döntésekhez.

Éppen ezért érdemes már diákként megtanulni felismerni azokat a helyzeteket, amikor egy állás többet vesz el, mint amennyit ad. A jó munkahely nem attól jó, hogy soha nincs benne kihívás, hanem attól, hogy világos szabályok szerint működik, tiszteli a munkavállalóit, és lehetőséget ad a fejlődésre.

Ha ezt már az első diákmunkáid során megtapasztalod, később magabiztosabban mozogsz majd a munkaerőpiacon. A sikeres karrier ugyanis nemcsak abból áll, hogy felismered a jó lehetőségeket, hanem abból is, hogy időben el tudsz sétálni azoktól, amelyek hosszú távon nem szolgálják a céljaidat.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Hogyan írd meg az első önéletrajzodat?

Az első önéletrajz nem a tapasztalatról szól, hanem a potenciálról. A célja az, hogy megmutassa: érdemes veled szóba állni.

Mit néznek valójában egy pályakezdő önéletrajzában?

Egy gyakran idézett HR-kutatás szerint a toborzók átlagosan 6–8 másodpercet töltenek egy önéletrajz első átnézésével. Ez azt jelenti, hogy nem részletes élettörténetet olvasnak, hanem mintázatokat keresnek. Áttekinthető-e a dokumentum, érthető-e az irány, látszik-e benne tudatosság. Pályakezdőknél különösen fontos, hogy a CV strukturált legyen, mert ez a gondolkodásmódodra és a munkához való viszonyodra utal.

A kiválasztók ilyenkor olyan kérdésekre keresik a választ, mint: mennyire tanul gyorsan ez az ember, képes-e felelősséget vállalni, van-e benne motiváció. Ezekre nem csak korábbi állásokkal lehet válaszolni. Tanulmányok, egyetemi projektek, diákszervezeti munka, önkéntesség vagy akár egy következetesen felépített hobbi is árulkodó lehet. A lényeg az, hogy minden elemnek legyen oka, amiért ott van.

Hogyan válik a tanulmányi háttér valódi tartalommá?

Sokan elintézik a tanulmányokat egy sorral, pedig pályakezdőként ez az egyik legerősebb rész. Egy diploma vagy folyamatban lévő képzés önmagában kevés információt hordoz, viszont az, hogy mit tanultál közben, már sokkal beszédesebb. Érdemes kiemelni konkrét kurzusokat, projekteket, szakdolgozati témát vagy csoportmunkákat, amelyek kapcsolódnak a megpályázott pozícióhoz.

Kutatások szerint a munkáltatók pályakezdőknél nagyra értékelik a problémamegoldó és együttműködési készségeket. Ezek jól megmutathatók egy egyetemi projekt leírásán keresztül: milyen volt a feladat, mi volt a szereped, milyen eredmény született. Ez már közelebb áll a munkahelyi működéshez, mint egy egyszerű tantárgylista.

Tapasztalat helyett kompetencia és kontextus

Ha nincs klasszikus munkatapasztalatod, a hangsúlyt át kell helyezni arra, hogyan dolgozol. Egy rövid ideig végzett diákmunkát vagy gyakornoki feladatot érdemes úgy bemutatni, hogy kiderüljön belőle a felelősségi köröd és az elvárt önállóság. Az sem baj, ha a munka nem kapcsolódik szorosan a célpozícióhoz, mert a munkavégzéshez szükséges alapkompetenciák sok területen átfedést mutatnak.

Egy felmérés szerint a pályakezdők felvételénél az egyik leggyakoribb elutasítási ok a túl általános megfogalmazás. Az olyan mondatok, mint az „adminisztratív feladatok ellátása”, keveset mondanak. Sokkal erősebb, ha konkrét helyzeteket írsz le: milyen rendszert kezeltél, kivel dolgoztál együtt, milyen tempóban. Ez segít elképzelni téged munka közben.

Készségek, melyek valóban számítanak

A készségek felsorolása gyakran válik üres szóhalmazzá, pedig itt lehetne igazán megkülönböztetni magad. A „jó kommunikáció” vagy „csapatjátékos” önmagában nem hordoz információt. A HR-kutatások azt mutatják, hogy azok a CV-k hatásosabbak, amelyeknél a készségek valamilyen tevékenységhez vagy tapasztalathoz kapcsolódnak.

Ha például azt írod, hogy prezentációs készség, érdemes mellé tenni, hogy milyen helyzetben használtad. Ha digitális kompetenciákat sorolsz, konkrét eszközöket nevezhetsz meg. Ez segít elkerülni az önéletrajzok egyik legnagyobb hibáját: az általánosságot.

A forma mint üzenet

Az önéletrajz kinézete nem esztétikai kérdés, hanem kommunikáció. A túlzsúfolt, rendezetlen CV azt sugallja, hogy nehezen priorizálsz. Egy jól tagolt, levegős dokumentum viszont azt üzeni, hogy átgondoltan dolgozol. Kutatások szerint az egyszerű, letisztult elrendezésű önéletrajzokat a toborzók könnyebben értelmezik és pozitívabban ítélik meg.

Egy oldal bőven elegendő egy első CV-hez. A cél nem az, hogy mindent elmondj magadról, hanem az, hogy felkeltsd az érdeklődést egy interjúra. Ha a kiválasztóban marad kérdés, az jó jel: így majd biztosan beszélni akar veled.

Reális elvárások és tudatos irány

Az első önéletrajz nem végleges dokumentum, hanem egy tanulási folyamat része. Minden jelentkezés után finomítható, alakítható. A munkaerőpiacra lépéskor azok vannak előnyben, akik képesek reflektálni saját helyzetükre és fejlődni. Egy tudatosan felépített, őszinte CV ezt már az első pillanatban közvetíti.

Az önéletrajz tehát nem arról szól, hogy mit értél el eddig, hanem arról, hogyan gondolkodsz, hogyan tanulsz és milyen irányba tartasz. Ha ezt sikerül megmutatni, a tapasztalat hiánya nem akadály, inkább kiindulópont.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

A négy személyiségtípus, ahogy a HR-esek látják

Álláskeresés közben érdemes a HR-esek és csoportvezetők fejével gondolkoznod nemcsak azért, hogy megszerezd álmaid munkáját, hanem azért is, hogy felismerd, milyen pozícióban tudnál a legjobban kiteljesedni.

A négy személyiségtípus, Keirsey szerint

Dr. David Keirsey modellje adja a következő elmélet gerincét, amiben a munkavállalókat a temperamentumuk szerint négy csoportra osztotta két jellemző alapján. Az első, hogyan kommunikálnak, konkrét vagy absztrakt módon; a második, hogy milyen módon cselekszenek, kooperatívan vagy utilitárius módon.

A konkrétan kommunikálók a tényekre fektetik a hangsúlyt, a munkában és az életben is az egyértelmű dolgokat keresik. Az önmagukat absztraktul kifejezők hajlamosabbak elvont témákról beszélni, olyanokról mint a filozófia, hit, álmok és ötletek.

Az együttműködő, kooperatív emberek az etikus és szabályos megoldásokat helyezik előtérbe, és igyekeznek a közös jóért cselekedni. Velük szemben az utilitárius vagyis haszonelvű munkavállalók inkább a célokra összpontosítanak, és közben nem feltétlenül gondolnak a társaikra vagy a szabályokra.

személyiségtípus

Fotó: Unsplash

A céges gondnokok

Konkrét és kooperatív emberek, akik a munkavállalók többségét teszik ki. A toborzók számára mindig jó választások, főleg amikor egy meglévő rendszerben kell betölteni egy megüresedett helyet. Igyekeznek beilleszkedni, magukévá tenni a vállalati kultúrát és nem felrúgni a már bevált szabályokat.

Ha neked mindegy mit dolgozol, a lényeg, hogy hagyjanak békén és fizessenek meg jól, akkor valószínűleg ebbe a csoportba tartozol. Ezt ne érezd negatívumnak, hiszen kevés jobb dolog van a nyugodt anyagi biztonságnál, nem kell, hogy kizárólag a munkádnak élj.

Az alkotók

Konkrét és haszonelvű munkavállalók, akiknek fontos, hogy eredményeket érjenek el, úgy hogy közben beteljesítsék önmagukat. Könnyebben vállalnak el kiszámíthatatlanabb, több felelősséggel járó munkaköröket, de csak akkor, ha szeretik is csinálni. Ahhoz, hogy jól dolgozzanak nagyobb szabadságot kell kapjanak, ami sokszor ütközik a vállalati kultúrával.

Alkotóként érdemes kreatívabb, mozgalmasabb munkakörökre jelentkezned, vagy olyanokra, ahol előnyöddé válik az erős személyiség. Néha azért mérlegeld azt is, hogy érdemes lenne-e kicsit visszavenni a személyiségedből, hogy ne ijeszd el a hr-eseket.

A racionalisták

Elvontan gondolkodó, de haszonelvű emberek, akik nemcsak megálmodják a jövőt, de azt is tudják, hogyan kell megvalósítani. Kutatók, fejlesztők, akik átlátják az előttük álló helyzetet és meg akarják változtatni. Egy megújulni vágyó cégben óriási sikereket érhet el egy ilyen személyiség, de az alkotókhoz hasonlóan lehet, hogy nehezen illeszkednek be.

Ilyen személyiséggel előfordulhat, hogy gyakran ütközöl akadályokba a karriered során, emiatt gyakran kereshetsz új állást. Ennek meglesz az előnye és a hátránya is. Hiszen az eredmények, amiket elértél, önmagukért beszélnek, de elképzelhető, hogy nehezen fognak olyan cégekhez felvenni, ahol hosszú távra keresnek munkaerőt.

Az idealisták

Elvont és együttműködő emberek, akik a cég lelkét adják. Számukra fontos, hogy a munka, amit végeznek értékes is legyen, s hogy lehetőleg jobbá tegye a világot. Őszinték és együttérzők, így képesek lehetnek feloldani esetleges ellentéteket egy csoporton belül.

Idealistaként mondanunk sem kell, hogy érdemes szétnézned a közhasznú alapítványok világában, de szerencsére a versenyszférában sem kell meghazudtolnod önmagad. Sok vállalat végez közhasznú, önkéntes munkát, és te lehetsz ennek az egyik mozgatórugója. A gondnokokhoz hasonlóan jó választás lehetsz sok pozícióra, de mindig igyekezd elválasztani a munkát a magánéletedtől.

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy egyszerre akár több csoportba is tartozhatsz, hiszen mindenkinek sokrétű a személyisége. 

A diploma sok helyen már alapelvárás – a műszaki területen is

Miért döntöttél a továbbtanulás és konkrétan a műszaki egyetem és a mérnöki szak mellett, mi motivált?

A továbbtanulás számomra magától értetődő dolog volt, a gimnázium pedig minden segítséget megadott abban, hogy a sikeres felvételi után helyt tudjak állni az egyetemen. A matek és a többi „reálos” tárgy szeretete és a szak sokszínűsége, szerteágazó lehetőségei vonzottak leginkább a műszaki pálya és azon belül a villamosmérnökség felé. Ezért választottam a BME VIK-et. 

 

„Általánosságban is jó diáknak lenni, hiszen meghosszabbíthatjuk a gondtalanabb, felelősségektől mentes éveinket.” (Fotó: Balogh Berta)

 

Mit ad számodra a műszaki egyetem a tudáson kívül?

A tanulás mellett számtalan közösségi program szerveződik az év során. A BME-n a szakkollégiumok, diákkörök közül mindenki megtalálhatja az érdeklődéséhez legközelebb állót. Szerintem nagyon jó lehetőség az ingyenes pszichológiai tanácsadás is, érdemes kihasználni. Általánosságban is jó diáknak lenni, hiszen meghosszabbíthatjuk a gondtalanabb, felelősségektől mentes éveinket – nem is beszélve a diákigazolvány birtoklásának előnyeiről.

 

Mit gondolsz, miért lesz majd jó diplomásnak lenni?

Több lehetőség adott a munkaerőpiacon. A diploma sokszor olyan alapelvárás, ami nélkül nem is hallgatnak meg állásinterjún. Ez igaz a műszaki területre is. Ezen kívül az egyetem egyedi nézőpontot, rálátást ad az adott területre, ami kizárólag munkatapasztalattal nehezen megszerezhető.

 

Mit javasolsz azoknak, akik még nem tudták eldönteni, megcélozzanak-e valamilyen egyetemet, vagy inkább dolgozni menjenek? Működhet vajon a kettő egymás mellett?

Ez több dologtól is függ, a megcélzott egyetemi szaktól kezdve az anyagi helyzeten át az egyéni képességekig. Alapvetően működhet az egyetem és a munka egymás mellett, bár bizonyos szakokon, főleg az első évben, nem ajánlják ezt. Mindenképp fontos a jó időbeosztás, az elkötelezettség az adott szak iránt. Ha ezek megvannak, hosszú távon jó eséllyel kifizetődő lesz az a pár év, amit az egyetemi tanulmányokra fordítunk.

Mégis, mik azok a soft skillek, hogy ennyire fontosak?

A soft skillek és hard skillek közti eltérést megérteni és megítélni úgy a legegyszerűbb, ha összehasonlítjuk őket egymással, és a különbségekre fókuszálunk.

 

Melyik micsoda?

Hard skill az, amit megtanulhatunk (vagyis a szakmai kompetencia). Soft skill pedig minden olyan tulajdonság vagy készség, amit nem lehet megtanulni: emberi kvalitások, amik alapján a HR-szakértő egy toborzás során értékelni és kategorizálni tudja a leendő munkavállalót. Vagyis olyan személyes képességek, amelyek meghatározók a munkavállaló munkakörnyezetbe való beilleszkedésénél. 

A soft skillek közé tartozik például a kommunikációs, a szervező- vagy az alkalmazkodókészség, a csapatorientáltság, a motiválhatóság, az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a flexibilitás, a mobilitás. Ezek a képességek elsajátíthatók, sőt fejleszthetők is, ugyanakkor nyilván sokkal nehezebben mérhetők fel egy interjún, mint a hard skillek.

A piacvezető cégek közül sokan azt a nézetet vallják, hogy a soft skillek már fonosabbak, mint a hard skillek (Fotó: 123rf)

Mennyit érnek a soft skillek ?

A köztudatban egyre inkább elterjed az a nézet, amely szerint a soft skillek már többet számítanak a szakmai tudásnál. A piacvezető cégek ugyanis azt vallják, hogy hiába van valakinek hibátlan önéletrajza és tökéletes szakmai felkészültsége, ha csapatmunkára alkalmatlan, nem motiválható és nem eléggé kreatív. Egy ilyen munkavállaló sok esetben a többi kollégának is megnehezíti a mindennapjait. Ezzel szemben, ha valaki kellőképpen szociális, barátságos és flexibilis, akkor sokkal gördülékenyebben lehet vele együtt dolgozni. Ezek birtokában a szakmai tudás hiányossága pótolható. Az emberi képességek ugyan szintén fejleszthetők, de sokkal nehezebben, így bátran állíthatjuk, hogy egy állásinterjún kizárólag a szakmai kompetenciákra felkészülni még önmagában messze nem elegendő. 

 

Honnan tudom, hogy nekem milyenek a soft skilljeim?

A saját erősségek megtalálása nem könnyű feladat, de vannak módszerek, amelyekkel megoldható. Egyrészt meghatározhatod, hogy milyen beállítottságú vagy (humán vagy reál), milyen hobbijaid vannak és hová mész továbbtanulni. Másrészt segítségedre lehet pszichológus, karriertanácsadó, vagy egy rutinos HR-es, tanár, de a szüleid, barátaid is. Lehet, hogy a közvetlen környezeted másképp lát téged, érdemes tehát megkérdezni a véleményüket, még akkor is, ha úgy érzed nem tudnak segíteni ebben. Elképzelhető, hogy lesz olyan gondolatuk, ami hasznodra lehet.

 

Hogyan fejleszthetők a soft skillek?

Egyrészt a hétköznapokban. Bagatellnek tűnhet, de a flexibilitást, az alkalmazkodókészséget például szimpla baráti összejöveteleken is tudod javítani: nem kell mindenben a magad igazát szajkózni, mindamellett, hogy természetesen jó, ha kiállsz a véleményedért. Az apróságokban például lehetsz engedékenyebb. Kiváló fejlesztő lehet még egy diákmunka is, ahol megtanulod, hogy a főnöknek szava van, a kollégáidnak magánélete, neked pedig egyre kevesebb szabadidőd. Ezek összeegyeztetése bonyolult feladat főleg, ha mellette egyetemre jársz. Egy diákmunkában való részvétel tehát kiváló alap lehet a későbbiekben, hiszen megtanulod, hogyan dolgozz csapatban, miként próbáld összeszervezni a programjaidat és milyen módon figyelj oda másokra is anélkül, hogy magadat háttérbe szorítanád. Összességében véve sajnos tényleg igaz a mondás: gyakorlat teszi a mestert. Úgyhogy, hajrá!

Megoldókulcs az állásinterjúk 3 legnehezebb kérdéséhez

Mielőtt végignézzük a kérdéseket, az első tippünk az, hogy készülj fel a cégből. Ez lehet, hogy alapvetésnek tűnik, pedig nem csak ahhoz szükséges, hogy bevágódj a felvételinél, hanem arra is, hogy felmérd, hogyan érdemes pozicionálni magad az interjún.

„Kérlek, mesélj magadról!” ?

Elsőre még elbizonytalanodsz, vajon mit mesélhetnél magadról, azonban néhány állásinterjút követően már szinte unni fogod, amikor ezt a kérdést szegezik neked.

állásinterjú

Fotó: Unsplash

Pedig innentől akár előnyödre is fordíthatod ezt a helyzetet: legyen egy jól bevált sablon válaszod. Természetesen ne szó szerint ugyanazt mondd el. Nagy vonalakban gyűjtsd össze ki vagy te, milyen képesítéseket szereztél, milyen személyesebb dolgokat szeretnél megosztani, és milyen tulajdonságaidra szeretnéd felhívni a figyelmet.

Ilyenkor segít, ha megnézed a cég profilját, korábbi munkáit, közösségimédia-jelenlétét, és ha van ahhoz kapcsolódó tapasztalatod, vegyítsd bele a bemutatkozásba. Emellett nyugodtan említsd meg a kevésbé releváns, de szalonképes hobbijaidat is, mert abból is kikerekedhet egy kellemes beszélgetés az asztal túloldalán ülőkkel.

A bemutatkozás e részének lehet egy kellemetlen oldala is, amikor rájössz, hogy az utóbbi években nem volt más hobbid mint a sorozat- és filmnézés. Ez elsőre kicsit lehangoló lesz, de legalább ad egy kis motivációt, hogy belevágj valami újba!

„Mi a legrosszabb tulajdonságod?”

Ilyenkor ne azt mondd, hogy utálod a kutyákat és gyerekeket, csámcsogva eszel és mindig másokat okolsz a hibáidért. De ne is semmiségeket, amiknek semmi közük a jövendő munkakörödhöz. Szerencsére erre is felkészülhetsz, és megtalálhatod magadban azt a hibát, ami miatt nem fognak egyből elutasítani, és akár előnnyé is kovácsolhatsz.

Például, ha sokat kételkedsz magadban, nyugodtan valld be. Új alkalmazott leszel, valószínűleg pályakezdő is, tehát ez még teljesen érthető is, de itt ne állj meg! Tedd hozzá azt is, hogy ezen hogyan igyekszel változtatni. Mondhatod, hogy emiatt nem félsz kérdezni, jó vagy az önálló kutatásban, folyamatosan tanulsz és ezért jól tudsz csapatban dolgozni.

Viszont az is megeshet, hogy nem szeretsz csapatban dolgozni. Ilyenkor kifejtheted, hogy ezt az eddigi kellemetlen tapasztalataid alapján mondod. Ellenben tudod, hogy mennyi előnye van annak, ha több ember összedobja a tudását és felosztja a munkát. Szerencsére úgy érzed, hogy ennél a cégnél ez másképp lesz, mert látod, hogy itt profi szakemberek dolgoznak.

Mindent összefoglalva, a gyengeségeid legyenek ugródeszkák ahhoz, hogy bemutasd, miben is vagy igazán erős! Természetesen úgy, hogy mindez ne menjen át önfényezésbe.

„Mik a céljaid a jövőben?”

Ez a kérdés egyszerre vonatkozik a közeli és a távoli jövőre. Tehát, hogy mik a céljaid ennél a cégnél, és mik az életben. Előbbire a legjobb válasz, hogy a cégnél képzeled el a következő éveidet, miközben folyamatosan fejlődsz. A hosszú távú céljaidnak már csak a fantáziád szab határt, persze bizonyos határok között.

Semmiképpen se fenyegesd meg az interjúztatót azzal, hogy 3 év múlva te leszel a helyén. Mondd el, milyen képesítéseket szeretnél megszerezni, milyen irányba szeretnél specializálódni, és nagyjából milyen munkakör az álmod. Amennyiben konkrét terveid vannak, azt is el tudd mondani, hogyan fogod elérni őket. Másképp csak egy örök álmodozónak fogsz tűnni.

Akkor se ess kétségbe, ha nincsenek konkrét elképzeléseid. Mondd azt, hogy az előtted álló feladatra szeretnél koncentrálni, és ha azt a lehető legjobban el tudod végezni, és elég tapasztalatot szereztél, csak akkor fogsz tudni dönteni.

Miért veszélyes a fiatalkori alkoholfogyasztás?

Nagyon kevesen vannak, akik az egyetemista éveikben isznak először alkoholt, hiszen ez leginkább a középiskolás korban történő szocializálódás meghatározó tevékenysége. Ezekben az években a bulizás közben számtalan barátság és szerelem szövődik, ezernyi életre szóló emlék születik. Így az alkoholfogyasztás szokásával sokan fiatalkorúként találkoznak először, pozitív emlékekkel összekapcsolva.

Csakhogy a legtöbbjük nem gondol bele, hogy az ilyenkorban megkezdett alkoholfogyasztási szokásaik az egész életükre kihathatnak. Kétségtelen, hogy a többségük nem válik felnőttként alkoholistává azok közül, akik megisznak néhány pohárral egy partiban. Még azok sem, akik egy-két alkalommal akkora nagyivást tartanak, hogy másnap nem emlékeznek szinte semmire.

 

Magyarország az egymillió alkoholista országa

Azonban bizonyított tény, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság több mint tíz százaléka alkoholfüggő, ezért nem árt fokozottan ügyelned arra, hogyan és mennyit iszol. Elsősorban, ha valamely felmenőd (szülőd, nagyszülőd) egyértelműen alkoholista. Másrészt akkor, ha azon kapod magad, hogy egy negatív élmény (például szakítás vagy rokonod elvesztése) után, vagy stresszes helyzetben (például egy nehéz, rendkívül fontos ZH vagy vizsga előtt) az a legelső gondolatod, hogy itallal lazíts. Amennyiben úgy érzed, bármelyik igaz rád, mindenképp óvatosan közelítsd meg az alkoholfogyasztás kérdését. De azoknak is érdemes önvizsgálatot tartani, akik heti szinten többször is annyit isznak, hogy részegek lesznek tőle. Nem csak péntekenként majd ráadásként a szombati buliban.

 

Mikor kezdődik a baj?

A probléma egyértelműen akkor kezdődik, ha már nem pusztán a szórakozás miatt és a társaság kedvéért iszol. Akár egyedül otthon is felbontasz egy doboz sört, kinyitsz egy üveg bort, vagy esetleg lehúzol egy töményet. Ha ez már fiatal korodban elkezdődik, akkor rendkívül magas a kockázata annak, hogy felnőttként alkoholista váljon belőled. Feltehetőleg te sem szeretnéd, ha az lenne később a jelmondatod, amit Cersei Lannister mondott a Trónok harcában: „Iszom, mert jól esik.”. Akkor hallgass inkább Bridget Jonesra, aki így vélekedett: „Ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz.”.

Fotó: 123RF

Ha nem tudod hol a határ, rengeteg problémád származhat később…

A mai világban (ahol nem sikk már inni, mint 40-50 évvel ezelőtt) nagyon nehéz helyzetbe hozza magát egy alkoholfüggő. Szinte bármennyi és bármilyen diplomád vagy egyéb végzettséged lehet, egy állásinterjú alkalmával például a legtöbb HR-esnek feltűnnek az árulkodó jelek (püffedt arc, remegő kezek). Továbbá a párválasztásodat is rendkívül megnehezíti ez a betegség, hiszen kevesen képzelik el magukat egy függőségben szenvedő személy oldalán. Arról már nem is beszélve, hogy ha már esetleg késő, és ezt te is belátod, akkor a felépülés nemhogy nem könnyű, de nem is olcsó: egy 28 napos felépülési program például 2 100 000 forintba kerül.

 

Összességében

Mindent összevetve tehát érdemes már fiatalkorodban is tudatosan, csak mértékkel innod, nehogy olyan szokásod alakuljon ki, ami később akár az egész életedet tönkreteheti.

Tippek a sikeres állásinterjúhoz

Légy naprakész!

Kizárólag az álláshirdetést elolvasni nem lesz elegendő ahhoz, a legfontosabb ahhoz, hogy kiemelkedj a többi jelentkező közül! Interjú előtt tüzetesen nézz utána a helynek, aminek a pozíciójára pályázol! Keress rá a neten, hogy pontosan mivel és hogyan foglalkozik az adott munkáltató! Nézd meg a közösségi oldalait, ha vannak, hogy a beszélgetés során semmiképp se érjen meglepetés, és lássák, hogy komolyan gondolod a jelentkezést! Ha tényleg jó a hely és komolyan érdekel, akkor tájékozódj alaposan egy-egy ismerőstől szóban (legalább telefonon, online meetingen), például ha ajánlotta a heylet valaki, vagy onnan ajánlott téged valaki. Van, ami online nem derül ki olyan könnyen, az interjún azonban ne leplezd le jólértesültséged forrását…

 

Gyakorold a szituációt!

Ez különösen fontos, ha hajlamos vagy az izgulásra! Gyakorold a válaszaid, amit tipikus (vagy kevésbé tipikus) interjú-kérdésekre adnál! Találd ki, hogy pontosan mit mondasz, ha a tapasztalataidról, hobbijaidról vagy céljaidról kérdeznek, legyél összeszedett, és beszélj választékosan! Ha még biztosabbra mennél, kérd meg egy családtagod vagy barátod, hogy segítsen a gyakorlásban és játssza el a kérdező szerepét.

 

Légy megnyerő!

Az állásinterjúkon, mint ahogy máshol is, a külsőd és testbeszéded adja az első benyomást, tehát nagyon fontos kellő figyelmet fordítanod erre is. Alapvetően interjúkra érdemes elegánsan öltözni, de természetesen ennek mértéke a munka minőségétől is függ. Minden interjúra igaz azonban, hogy a megnyerő testbeszéd nagyon fontos; húzd ki magad, nézz a kérdező szemébe, lehetőség szerint ne mutasd, hogy épp halálra izgulod magad, és mosolyogj (persze mértékkel)! Próbálj pozitivitást sugározni, ne beszélj negatívan az előző munkáltatódról, hiszen ez könnyen visszaüthet!

 

Kérdezz!

Az állásinterjúkon szinte mindig van lehetőség kérdezni, ám ezzel sokan nem élnek, pedig érdemes! A kérdezés nem a tudatlanság jele, hanem megmutatja, hogy komolyak a szándékaid a munka betöltését illetően. Kérdezz egy átlagos hét vagy nap menetéről, az elvégzendő feladatokról vagy akár a fizetésről. Ne félj, ettől nem fogsz rosszabb benyomást tenni a kérdezőidre!